Tényleg igaz, hogy sokan nem szeretik a műmellű nőket? Nem szeretném, ha elkönyvelnének egy plázacicának.
Sok kérdést elolvastam az oldalon ezzel kapcsolatban, és a kommentelők között bőven akadt olyan, akiknek nagyon nem tetszik a plasztikázott mell. Nekem szükségem lenne egy korrekciós műtétre, de nem szeretném, hogy megbéklyózzanak a melleim miatt.
A napokban lettem 21 éves, és a melleim közötti méretbeli különbség óriási. (Minimum kétszer belefér a kisebb a nagyobba) Nem csak lelkileg nyugtalanít, de a mindennapi életben is zavar. A melltartóválasztás lehetetlen, mivel a kisebb mellemnél nagyon eláll, míg a másik szinte kibuggyan. Ruhában is nagyon látszódik, sőt, bizonyos estekben hangsúlyosabb. Kerülöm a V kivágású felsőket, a mély dekoltázst és a mellnél fodros, esetleg mintás ruhákat. A bikiniről ne is beszéljünk.
Nem hiúságból szeretném megműttetni magam... Én csak szeretnék csinosan öltözködni, végre normális fehérneműt és sportmelltartót hordani.
Jómagam természetes lánynak tartom, így nem szeretnék hatalmas melleket. Részemről az sem fontos, hogy nagyobb legyen... sőt, ha kisebb, az sem zavarna, csak végre egyforma legyen a kettő.
Sajnos nagy hibám, hogy adok az emberek szavára... így tartok tőre, hogy (bár nem kötném mások orrára a műtétemet), egy felszínes libának tartanának.
Attól függ.
Ha már normálisak a melleid, akkor elítélném.
De ha nagyon gázak, akkor nem. (Ez úgy tűnik, egy nagyon gáz eset.)
Szerintem a plasztikai műtéteket pont arra találták ki, hogy a hozzád hasonló, vagy más problémával küzdő nőkön segíteni tudjanak.
Teljesen jogos lépésre szántad el magad, szerintem a helyedben bárki így cselekedne. Ettől nem leszel felszínes plasztikcica, csak egy egészséges önbizalmú nő. :)
szerintem meg így vagy különleges és egyedi... és eközben meg olyan akarsz lenni, mint az átlag :|
(ők meg nagyon erőlködve különlegesek akarnak lenni...)
Köszönöm szépen a válaszokat! :)
Lehet, hogy így egyedi vagyok, de sajnos ezzel a "mássággal" elég nehéz együtt élni. Sajnos nem vagyok miatta kiegyensúlyozott nő, pedig a mellére lehetnek a nők a legbüszkébbek!
Jómagam nem tudom elképzelni, hogy össze-vissza operáltassam magam. Igazából még a műtétben sem vagyok teljesen biztos,attól félek, hogy ezzel én magam is megváltozom. (Tudom, ez egy furcsa felfogás... de az ember képes hozzászokni a külső adottságaihoz. Nem beszélve arról a félelemről, hogy nem fogok tetszeni magamnak)
Tisztában vagyok vele, hogy aki szeretni fog, az így is elfogad... Apróságok miatt nem is siránkoznék (nem is szoktam), de egyre jobban érzem (és látom másokon), hogy mennyire nem vagyok büszke arra, amire mások azok.
Plázacicának (vagy másnak) csak akkor fognak elkönyvelni, ha úgyis viselkedsz. Pl. köldökig értő dekoltázzsal mászkálsz a városban.
Sok sikert a műtéthez!
"pedig a mellére lehetnek a nők a legbüszkébbek"
ez alapján inkább gondolnálak felszínes libának, mint a műtét alapján...
Köszönöm a válaszokat! Még megfontolom a dolgot, egyáltalán nem biztos, hogy belevágok...
Kedves utolsó, úgy gondolom, félreértetted az üzenetem lényegét. (Vagy én fogalmaztam meg rosszul, ez esetben elnézést kérek)
Úgy értettem, hogy a női mell évszázadok óta a nőiességet jelképezi. (Bizonyos esetekben a termékenységet is)
A fenti mondatom alatt nyilván nem azt értettem, hogy a nőnek csak a teste van, és a belső értékei nem számítanak. Én arra gondoltam, hogy egy nőnek nem szabad szégyenkeznie a mellei miatt.
Nem vagyok az a fajta ember, aki közszemlére teszi a melleit. De egyszer az életben én is szeretnék emelt fővel és büszkén felvenni egy szép ruhát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!