Hogyan legyek elégedett, ha nem vagyok az?

Mindent utálok magamon, és hihetetlenül telhetetlen vagyok. Nem akarok mű nő lenni ( és a pénz miatt meg sem tudnám tenni, sajnos) , de ha tehetném a fejem búbjától a lábujjamig mindent átszabatnék magamon. De van is rá okom. Olyan a homlokom, mint egy férfinak, kiáll egy gusztustalan csont, emiatt a szemöldököm is olyan, mintha lent lenne nagyon. Az orrom olyan, mint egy krumpli, az egyik mellem 3szor akkora, mint a másik és gusztustalanok, a mellbimbóim is nagyok, a hasam nagy, a lábujjaim degeneráltak, a csípőm meg szélesebb a fenekemnél, a bordám meg akkora, mint egy marhának. Nem panaszkodni akarok, de ez az igazság. Itthon amikor mondom mindig azt hallgatom, hogy negatív vagyok, elégedetlen, hálatlan a sorshoz. Tudom, hogy lehetnék rosszabb helyzetben, például 3 ujjal, vakon vagy egyéb fogyatékossággal. Én sajnálom az olyan embereket, tényleg, nagyon, de attól még nem tudok örülni annak, ahogyan Isten megteremtett. Pedig mivel mindig csak elégedetlenkedek folyamatosan ver, de nem tudok másmilyen lenni. Minden nap elhatározom, hogy nem leszek ilyen, de minden nap meg is szegem, mert nem megy. 2 nap múlva lenne egy Tb által finanszírozott mellplasztikám, de az se jön össze, mert beteg lettem... de már meggyógyultam volna, ha nem lenne asztmám és orrsövény ferdülésem, mert ezek meghosszabbítják a náthát. A következő időpont hónapok múlva lenne, pénzért. Mit csináljak, hogy ne legyek ennyire szerencsétlen? Én próbálkozom, de nem megy. Amúgy még csak 18 éves lány vagyok és már most így kínlódom, és nem unalmamban és elkényeztetve sem vagyok, elég sok kritikát is kapok otthon.