Miért plasztikásztatja meg magát boldog-boldogtalan?
Orvosira akarok menni, és amikor valaki megkérdezi, hogy onnan merre tovább, egyből rávágják, hogy "menj plasztikai sebésznez, mert az k*rva jól keres". Gondolkodtam is rajta, de aztán rájöttem, hogy sikítófrászt kapnék a sok idióta nőtől, akik amúgy is szépek, és mégis szétszabatják magukat. Valamelyik nap is kapcsolgttam a TV-t, és a rötölö klubbon épp a Csifó Dorinát mutatták, aki nem volt megelégedve a "kis" melleivel, neki okvetlenül nagyobbításra volt szüksége. Tök kiakadtam, amikor levetkőzött, ugyanis a cenzúra ellenére jól látszott, hogy teljesen jó teste van, és a mellei is szépek voltak.
Azt megértem, ha valakinek mondjuk túl nagyok, vagy lógnak a mellei, és ezért akarja megműttetni őket - én előbbi kategóriába tartozom, sajnos elég durva komplexusaim vannak emiatt 18 évesen, de még egy jó darabig biztos nem lesz lehetőségem rajta változtatni -, de aki amúgy is tök jól néz ki tetőtől talpig, de neki muszáj nagyobb melleket csináltatni, mert különben nem élet az élet... na, ezektől kiráz a hideg. Meg szilikonnal tömetik ki a s*ggüket, szemhéjfelvarrás, botox stb. Szerintem magamba döfném a szikét, ha ilyen barom dolgokban kellene közreműködnöm.
18/L
Azt hiszem, van egy kis félreértés. Mivel nem ismersz, kedves pszichológus válaszoló, kérlek, ne akarja megítélni 13 sor alapján, amit egy konkrét dologról írtam.
Kettő.
"Semmi szakmai, és emberek iránti alázat nincs Benned! Pedig ez a legfontosabb ebben a légkörben! Eléggé keveset tudsz az emberekről, és az érzéseikről ahhoz, hogy ilyen munkád legyen. "
Erről csak annyit, hogy 8 éves koromtól már kórházból-kórházba jártam, 12 évesen rákos voltam, aminek következtében (-->kezelések) teljesen tönkrement a bőröm, és elkezdtek lógni a melleim. Ha valaki tudja, mi az, hogy komplexus, elégedetlenség saját magával, akkor az én vagyok, hidd el. Képzelheted, milyen retek sz*r lehet már 14 évesen azon sírni a sok "tökéletes" testű (jó, tudom, hogy senkié sem az, de az enyémhez képest...) kiscsaj között azzal a tudattal, hogy ezen (pl. tigriscsík méretű striák az egész testen) a jó Isten sem tud változtatni.
"Egyáltalán nem való Neked a doktori szakma! "
Nem, a plasztikai sebész szakma nem nekem való.
Különben én is mondhatom akkor azt egy hozzászólásod alapján, hogy tutira nem mennék hozzád önszántamból, mert nem akarom egy olyan pszichológusnak kiadni magam, aki két mondat után megítéli az embereket.
válasza:Orvosként MINDENKIVEL empatikusan kell viselkedned, érted?
Igen, még egy Szandika típusú nővel is. Neki is nyilván van egy csomó nyomora, amiért ez lett belőle.
Azt képzeled, hogy a gyerekkorodban átélt szenvedések feljogosítanak arra, hogy mások felett ítéletet mondj, mások iránt negatív érzéseket táplálj.
Te is egészségesebb lelkű ember leszel, ha megcsináltatod végre a megereszkedett melleidet, és felhagysz ezzel a megkeseredett életszemlélettel.
A kérdésedre pedig:egyáltalán nem plasztikáztatja magát boldog-boldogtalan. Egy csomó nyomorult, aki utálja a testét, inkább fetreng a saját lelki mocskában ahelyett, hogy a megoldást választaná. Te is azt teszed. És aki mocsokban fetreng, az mocskos lesz. Aki saját magát utálja, az másokat is utálni fog. Te vagy a példa erre.
Szerencsére nagyon kislány vagy még. Remélhetőleg alakulni fog még a személyiséged. Én azt tanácsolom, hogy csináltasd meg a melleidet, kerülj összhangba magaddal, lépj túl a múlton és legyél kiegyensúlyozott!
És szerinted ha egyszer orvosként (de nem plasztikai sebészként) találkozni fogok egy ilyen nővel, le fogom köpni? Vagy elmondom neki, hogy egy idióta?
Szerinted minden orvos olyan idilli személyiség, amit ti itt felvázoltatok? Hogy annyira empatikus, hogy SOHA nincs (negatív)véleménye az emberekről?
Más az, amit gondolok, és itt leírok általánosságban, és más az, amit mondok, ha találkozom egy ilyen emberrel. Nyilván nem bánnék vele lekezelően, ha egyszer mint orvos szembekerülnék egy ilyen pácienssel, ugyanúgy megadnám neki a tőlem telhető maximális ellátást, amit bárki más (számomra szimpatikusabb) embernek is, sőt, ha azt venném rajta észre, hogy tényleg problémája van pszichikálisan, megpróbálnék valahogy segíteni neki. Az egy másik dolog, hogy magamban van egy véleményem. Bár lehet, hogy ti annyira Szentek vagytok, mint a megtestesült Jézus, és mindenkivel olyan empatikusak vagytok, hogy csak na, és mindenkiről csak jó véleményetek van, és nincsenek előítéleteitek. Én viszont beismerem, hogy nem vagyok ilyen, és épp ezért nem választanám csak a pénz miatt ezt a szakmát.
Amit pedig utolsó írt, azon kissé kiakadtam.
"Egy csomó nyomorult, aki utálja a testét, inkább fetreng a saját lelki mocskában ahelyett, hogy a megoldást választaná"
komolyan ennyire hülye vagy? Szerinted a legtöbb ember, akinek VALÓBAN baj van a testével, csúnya, az nem választaná ezt a megoldást? Igazán nem akarlak megbántani, de gyorsan nézd meg egy plasztikai sebészet árlistáját, aztán tájékozódj arról is kicsit, mennyi mostanság egy magyar átlagember havi keresete. Aztán kalkuláld bele azt is, hogy ez nem egy főre jutó, hanem sokakna gyerek(ek)et kell eltartaniuk. Utána írd az, hogy egy csomó nyomorult INKÁBB fetreng a "saját lelki mocskában", minthogy segítene magán.
válasza:"Szerinted minden orvos olyan idilli személyiség, amit ti itt felvázoltatok? Hogy annyira empatikus, hogy SOHA nincs (negatív)véleménye az emberekről?"
Egy csomó orvos egy szemétláda, egy senki. Sokuk helyesen írni sem tud. Rendszeresen elborzadok, amikor orvosok primitív írásait olvasom.
De te miért akarsz ilyen lenni?
Ezt céloztad be magadnak, hogy te is ilyen hulladék ember leszel?
"Szerinted a legtöbb ember, akinek VALÓBAN baj van a testével, csúnya, az nem választaná ezt a megoldást?"
Igen, ezt tapasztalom.
Nekem bajaim voltak a testemmel, és megcsináltattam. És már boldog ember vagyok.
Azt hiszed, nekem könnyű volt előteremtenem a pénzt rá? Nem volt könnyű. De nem dohányzom, nem járok lerészegedni "szórakozóhelyekre", spórolok, olcsó lakást bérlek, ritkán eszem étteremben, és így tovább.
Persze kifogás mindig van, hogy miért nem sikerül kijönni a lelki nyomorból, de amikor cselekedni kell, akkor a legtöbb ember csak panaszkodik.
Én nem panaszkodtam, hanem cselekedtem.
Nem leszek hulladék ember, nem is akarok olyan lenni. Az a baj ezzel az oldallal, hogy te most elolvasod egy hozzászólásomat, és ilyeneket mondasz, miközben nem is ismersz. Mindegy...
Amúgy figyelj, hány éves vagy? Vannak gyerekeid? Minden tisztelet és dicsőség, hogy te ilyen remek ember vagy, és elő tudtad teremteni a pénzt. Képzeld, én 18 éves vagyok, kőkeményen tanulok az érettségire, és emellett nincs időm dolgozni. 4-en élünk egy háztartásban, apám az egyedüli aktív kereső, anyám depressziós, a tesóm pedig olyan beteg lett, hogy nem bír dolgozni. Képzeld, még egy rohadt cigit nem szívtam el életemben, én sem járok szórakozóhelyekre, soha nem eszem étteremben, és még albérletet sem fizetek. ezzel együtt van /pillanat a pénztárcámban kő kemény 500 Ft. Tudod, bármily meglepő, de a legtöbb embernek valóban nincs pénze ilyen dolgokra, el vagy tájolódva. Jut eszembe: ugye Magyarországon élsz? Igen? Mert akkor illene tisztában lenned a magyar lakosság jelenlegi anyagi helyzetével.
válasza:1. Kérdező, az utolsó válaszoló egyáltalán nem írt hülyeségeket. Nagyon sokan vannak, (szerintem itt is kaptál olyan választ) akik eleve ellenzik és elítélik a plasztikai beavatkozásokat, mert viszolyognak, félnek tőle, természetellenes, stb... Annak ellenére, hogy nem elégedettek magukkal, pénztől függetlenül sosem élnének ilyesmivel. Én is ismerek ilyet egyébként.
2. Az orvosok többsége féreg, k*rvára szarnak az emberekre, csak a lóvé érdekli őket, tisztelet a kivételnek.
3. Nem tudom hogy jössz te ahhoz, hogy eldöntsd, kinek van VALÓBAN probléma a testével. Attól még, hogy valaki szebb mint te, igenis joga van úgy érezni, hogy valamit nem szeret magán. És ahhoz is joga van, hogy megcsináltassa. Úgy látom, hogy te igazából csak kib@szott irigy vagy azokra, akik hibátlanabbak nálad, és még azt is megtehetik, hogy tovább javítsanak magukon. Te pedig nem...
válasza:"a szakértő"
Nos... Nem reagálok minden egyes véleményre...
Az emberek a mások által tanúsított megnyilvánulások alapján vonnak le következtetéseket. Így, ha Te azt írod, hogy "Magadba vágnád a szikét a sok hülye nyavalygótól, stb., stb", akkor ezt a képet vetíted ki Magadról...
De felesleges ezen vitázni. Azt kell megértenie mindenkinek, hogy nem vagyunk egyformák! Más - más igényekkel rendelkezünk. Valaki el tudja magát fogadni kis cicivel, ellenben valakinél ez már komplexusokat idéz elő. És ha azok megjelennek, akkor orvosilag is indokolt a műtét. "Ép testben; ép lélek". A kettő nem tud elkülönülni egymástól. Nem szabad degradálni a másikat azért, mert nem felel meg az általunk felállított elvárásoknak. Különálló személyek vagyunk, és nem kell megfelelnünk egymásnak! De tiszteletben kell tartanunk a másik értékrendjét!
válasza:Én nem vagyok orvos(nem is akarok az lenni), szakértő sem vagyok, de véleményem van.
Úgy gondolom, hogy egy orvosnak meglehet a saját véleménye, első benyomása a pácienseiről és amíg ugyanolyan tisztelettel bánik mindegyik betegével, addig nincs ezzel semmi baj.
A plasztikai műtétek sztem akkor indokoltak, hogyha pl. vkinek szülés vagy vmilyen betegség következtében megereszkedett a melle, vagy, ha pl. olyan szépséghibája van az illetőnek, hogy nem tud úgy végig menni az utcán, hogy emiatt ne nézné meg szinte mindenki. Vannak esetek mikor azonban teljesen felesleges(akár veszélyes is), pl., ha vki már eleve szép, vagy csak, ha "unatkozik" és sok pénze van. Ilyenkor inkább belül kell rendbehozni a dolgokat, hogy mi az, ami okozza a komplexust és az okot kell kezelni.
Kérdező, hogyha ez a téma ennyire kiakaszott téged, akkor nem biztos, hogy ez a szakma a megfelelő neked, mert, ha pl. bejön egy Szandika típusú páciens, akkor abból nem biztos, hogy sok jó sülne ki.
Azzal pedig én is egyetértek, hogy tényleg sok a haszonleső, szemét doki, akik le se sz*rják, hogy mi van a beteggel, sajnos nekem is volt ebben részem:S
Továbbá úgy gondolom, hogy nem itt kéne magasröptű véleményeket alkotni egymásról, hiszen nem is ismerjük egymást, csak egy első benyomásunk van.
Én,személy szerint nem ítélem el azokat,akik valamilyen betegség következtében létrejött rendellenességet akarnak helyrehozni! Most csak magamat említeném példának.15éves vagyok,hátgerincferdülésem van,amit nem kell műteni,de a bal lapockám már rég nincs a helyén.Elhatároztam,hogy ha betöltöm a 18.életévemet elmegyek egy plasztikai sebészhez,aki segíthet rajtam.
Szerintem a "nem vagyok elégedett magammal" féle műtéteket korlátozni kéne kicsit.
Mellesleg énis orvosira készülök,és nekem is mondták már,hogy plasztikai sebésznek menjek. Pár mondatban kifejtettem szerény véleményem a témáról,és azok a bizonyos személyek nem zargattak tovább a buta tanácsaikkal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!