Nektek mit jelentenek az emo, punk, goth szavak? Mit gondoltok az ilyen stílusú emberekről?

emo: volt egy osztálytársam és mindig féltettem, mert nagyon megakart válni az életétől, de szerencsére lemondott erről a vágyáról és scene lett.

amúgy meg ha igényesen öltözködnek, akkor igen csinosan/menőn tudnak kinézni. A dalaikat annyira nem csípem, de ha kéne választanom egy emo dalt, akkor az a "Welcome to the black parade" lenne.

gót: én ezt a stílust tartom magamhoz a legközelebb, sőt a "babybat" szinten vagyok. hogy én tapasztalom, igen vicces emberek, meg van a sajátos sötét humorjuk. Tetszik, ahogy öltözködnek és ahogy gondolkodnak. Persze ez már egy sokkal rétegesebb közösség, mint az emo, hiszen itt vannak romantikus, cyber, steam, trad, stb. gótok.

A bandák közül a Lacrimosa és a Within Temptation az ami igen megnyert és jelenleg is keresek még számomra tetsző bandákat.

punk: kevés punk-ot ismerek, igazából ott is van több fajta (anarchista, oi). Nincs különösebb véleményem az eszméjükről, viszont tetszik a hajuk :D

Vannak jó punk zenék, cover-ek, és ügye a skapunk együttesek.

Goth: A szubkultúrába tartozom. Számomra a létezés egyetlen, legtökéletesebb és legönazonosabb módja. Ez az a világ, amiben 100%-ban megtaláltam magam, megtanította értékelni számomra a szép dolgokat, - olyan, mintha egész életemben, már 10 évesen is gothnak készültem volna, pedig akkor még nem is viseltem feketét, és akkortájt hallottam először a szubkultúráról. Tisztában vagyok azzal, hogy sokan nem tudnak erről a világról semmit, rengeteg a sztereotípia, amivel megbélyegezik az embert, de ezen én már csak röhögök. 😅

Egyébként a Within Temptationnek és a hasonló szimfonikus, “gothic” címkével ellátott metál bandáknak nem sok köze van az eredeti goth zenéhez. Az a The Sisters Of Mercy, The Cure, Joy Division, Bauhaus, Depeche Mode, Siouxsie And The Banshees, Nick Cave vonal, mert a tradicionális gothic rocknak van egy jellegzetes hangszerelése, hangzásvilága, ami homlokegyenest más világ, mint a metál. Kevésbé dinamikus, az ütős szólam is “szárazabb”. Ettől függetlenül a szubkultúrának elég masszív rétege szereti a hasonló, “fantasysabb” metált, hiszen ha hangzásban nem is, de témáiban, értékrendben ugyanaz a szemlélet, esztétika tükröződik vissza. Megfigyelhető egyébként az is, hogy az újabb motoros goth előadók zenéinél összemosódnak (!) a tradicionális poszt-punkos és a kicsit metálosabb elemek.

Emo: Megértem, hogy a valódi emok elméletileg összehasonlíthatatlanok a mindenki által ismert sztereotípiával, - a szó hallatán mégis a múlt évtized pitiáner dolgok miatt “világfájdalmas”, szembefésült hajú kistinijei ugranak be, akik szerint “menő”, ha divatból vagdosod magad, utálod az életet, mert mindenki ellened van, - na: tulajdonképpen a goth életérzés ellentéte, amit ők művelnek. Sem a zenei világuk, sem a megjelenésük nem jön be: lényegében számos már létező szubkultúra külsőségeiből mixeltek maguknak egy egyveleget anélkül, hogy tudatában lennének, hogy mit jelentenek.

Punk: Sok jó arc van közöttük, bár a feltűnő, polgárpukkasztó kategóriába eső lázadás már távolabb áll tőlem. Elvégre a gothok is a punkból fejlődtek. Persze, itt is külön kell választani a valódi, intelligens magot azokkal a lecsúszott alakokkal, akik csak azért vallják magukat punknak, mert így könnyebb csövezni a Blahán, utána pedig elpiálni mindent. Előfordul, hogy hallgatok punk zenét, szeretem a zenei világukat annak ellenére, hogy nálam inkább a későbbi, sötét vonalai mennek.