Mennyire fontos számotok az/ mennyire törekedtek rá, hogy egyedien öltözködjetek?

Nem fontos. Én csak öltözködöm, de általában egyedien. Látok másokat és látom magamat is kívülről és a környezetemben nagyon kevés olyan ember van, aki úgy öltözködne, mint én. Tucat emberek között nagyon könnyű egyedinek lenni. A vidék ilyen. Budapesten már nem lennék egyedi.

Próbáltam márkás ruhákat hordani, hátha, de arra jöttem rá, hogy én csak turiból tudok egyedi lenni.

Semennyire!

Azt veszem meg/ fel ami tetszik és illik hozzám. Ha ez épp egy tömegcucc akkor az. Lehet azért van ez mert 29 éves vagyok nem egy tinilány aki ki akar tűnni. Az én koromban nem előny ha kitűnsz a tömegből és mindenki téged néz. Kivéve ha túl jó nő vagy de ugye ez ritka hogy ezért bámul meg mindenki valakit az utcán.

Én azt mondom mindenkinek, azt viseld ami tetszik. Ott vásárolj ami hozzád közel áll, meg tudod fizetni. Ha a fekete leggings tetszik viseld, ne tedd el a szekrény mélyére csak mert minden nőnek van.

Kimondottan idegesítő ez az egyedi vagyok duma.

Én szeretem megkomponálni az öltözékem, de utálok órákat tölteni az efféle dolgokkal, így reggel általában öt perc alatt keresgélem meg az egymáshoz illő ruhadarabokat. (Nem nehéz, mivel praktikusan sokféleképpen hordható cuccokat szoktam választani, szóval rengetegféleképpen tudok variálni.) Általában egyszerű darabokat dobok fel mutatósabb kiegészítőkkel (kalapok, cipők, napszemüvegek, ékszerek.) Mondjuk úgy, hogy (ki)találtam magamnak (több forrásból is merítve) egy stílust, ami tetszik és (mások elmondása szerint is) illik hozzám, ez alapján állítottam össze a ruhatáram. Ez valamilyen szinten tudatos volt, például sokat nézelődtem neten, utcán, boltokban és kerestem azokat a cuccokat, amik jól mutatnak, viszont a szabály csak annyi volt, hogy kötelezően jól kell éreznem magam a ruháimban. Így a választás azért valahol mégiscsak ösztönös, hiszen azt vettem alapul, hogy mi tetszik nekem (és ez alapján fogalmazódott meg bennem a stílusom is.)

Az egyediségről meg annyit, hogy mivel én is boltban veszem a ruháimat, mint mindenki más, kvázi elkerülhetetlen, hogy egy-egy darab ne jöjjön szembe velem máson. Nem szokott zavarni, mert többnyire más a kontextus, de történetesen az se érdekelne, ha több, az enyémhez hasonló stílusú ember rohangálna az utcán. (Sőt, legalább lehetne kérdezősködni, hogy ki mit hol vett. :D) Nem akarok minden áron kitűnni, meg egyedi lenni. Jól akarok kinézni a saját stílusomon belül, az meg, hogy más mit vesz fel nem az én dolgom. Ha tetszik, ahogy a másik kinéz, jól megnézem, magamban megdicsérem (ha ismerős, akkor hangosan is), aztán megyek tovább. Vannak azért ennél sokkal fontosabb dolgok is, szerintem nagyon fel van fújva ez az egyediség dolog. (Ráadásul sajnos legtöbbször az egész megáll a külsőségeknél.)