Van más is, akit zavar, ha mások látják a meztelen lábfejét vagy a talpait?

Érdekes felvetés, én is nagyokat változtam már ebben a tekintetben.

Kisfiúként nagyon nem szerettem, hogy anyuék mezítlábas szandált adtak rám nyaranta, sokszor még iskolába is abban kellett mennem év vége felé meg még ősszel, amikor meleg volt. Hiába mondtam, hogy utálom, akkor is rámadták. Aztán egyszer suli után azt csináltam, hogy levettem a szandáljaimat és kidobtam az út mellett az első kukába és utána szépen hazagyalogoltam mezítláb :) Persze, jól kikaptam érte, de megérte a verés, mert anyuék megértették végre, hogy ez mennyire rossz lehetett nekem. Többet nem kellett szandált felvennem.

Aztán később már egyetemistaként vettem rá magam, hogy ilyen lábujjas papucsot felvegyek utcára, mert csak kényelmesebb lehet az, meg láttam, hogy sokan hordják, fiúk is. Először nagy akaraterő kellett hozzá, de kábé 2-3 hét alatt legyőztem az utálkozásomat ezzel kapcsolatban és onnantól fogva természetes lett számomra, a papucsviselés mezítláb. Ma már kimondottan nagyon szeretem :)

Hát ez az én történetem.

Sokáig engem is zavart, ha látják, és takargattam, ahogy lehetett (néha még most is, de már ritkább). Sőt, ha másét láttam, akkor is zavarba jöttem. Nem tudom, mi lehet ennek az oka, az egyetlen tippem az, hogy ez esetleg a zárkózottabb természettel van összefüggésben. Aki nyitottabb, könnyen oldódó, közvetlenebb természetű ember, annak nem okoz gondot, hogy akár mezítláb szaladgáljon, a zárkózottabb viszont (ahogy egy hozzászóló már írta is) úgy érzi ilyenkor, mintha meztelen lenne. Az utóbbi 1-2 évben kicsit nyitottabb és oldottabb lettem, ezzel egy időben vállaltam már be azt is, hogy nyáron papucsot vagy szandált húzzak.

24/l

Én is borzasztóan utálom, pedig semmi oka nincs rá...

Mármint olyan, hogy hülyén nézni, vagy nem vágnám a lábkörmöm... Egyszerűen nem szeretem, és kész. :)

"Nem tudom, nekem olyan érzés mezítláb lenni, mintha meztelenül lennék."

"Igen, én is utálom kiskoromtól fogva, pedig semmi baj nincs sem a lábujjaimmal, sem a lábfejemmel… olyan érzés mezítláb lenni, mintha meztelenül lennék."

Férfi vagyok, lábfetisiszta, és pont ugyanez nálam is a helyzet. Annyiban változott, hogy ma már a szandál nem zavar, sőt, élvezem, de a talpam most is rohadtul utálom mutogatni. Konkrétan jobban zavar, mint a meztelenség.

Általános iskolás koromban másokat mezítláb látni is rémesen zavart, lányokat is, sőt a szerelmemet is. Azóta kifejlődött a fetisizmusom, és úgy vagyok vele: csak attól bírom elviselni a talp látványát, akivel amúgy szexelnék is (de attól nagyon is). Szerintem egész egyszerűen intim testrész, sosem értettem azokat, akik gond nélkül mutogatják.