Van köztetek olyan, aki rendszeresen szokott utcán mezítláb lenni?

Én rendszeresen szoktam. Érdekes ellentmondás, hogy van, aki a kosztól fél az utcán, de bátran megy a fűben. Lehet, én látom kifordítva, viszont a tapasztalatom az, hogy az utcán legfeljebb többet nézek lefele, megtervezem fejben az útvonalat, mibe nem akarok belelépni. Ennek van annyi hátránya, hogy elmulaszthatok érdekes látnivalókat feljebb, hiszen a figyelmem más arányban oszlik meg fent és lent között. Cserébe kapom a szabadság érzését, azt, hogy minden pillanatban egy sokkal bensőségesebb viszonyban vagyok a környezetemmel, minden lépésnél közvetlenül megérintek valami újat.

Nem elrettentésül, de a túl magas fűben több veszély lehet. Nem igazán félek a tüskéktől, léptem már bele sokba, túlélhető. Sajnos a korunk embere által okozott veszélyektől már jobban tartok. Eldobott üveg törött cserepe, amit az utcán meglátnék, a fűben veszélyes lehet. Vagy eldobott fecskendőtű is megbújhat a fűben. Ki tudja milyen fertőzést lehet tőle elkapni? Akkor inkább már csípjen meg valami méh vagy darázs, ha véletlenül rá lépek! Ha nem vagyok allergiás, az is csak az erős kellemetlenség kategória, ami kockázatot még bevállalok.

A kosz nem zavar. Lemosom. Ha a talpunk nem lenne elég nagy mértékben védett a mindennapos behatások ellen, illetve az immunrendszerünk nem védené ki az ilyen támadások 99.99%-át, már rég nem lenne emberiség a földön, tekintve, hogy évmilliókig mezítláb járt mindenkinek az őse. Ezért félek én jobban a "modern" ártalmaktól. Amúgy meg a talpbőr is olyan, mint az izom. Minél többet használod, annál erősebb lesz. Először nem éles sziklákon kell kipróbálni a mezítláb járást, hanem biztonságos helyen, selymes, puha fűben. Úgy biztosan élvezet! (Kivéve azokat, akiknek irracionális félelmük van ettől, de ők úgy sem fogják megpróbálni.) ;)