Mit gondoltok arról a lányról, aki hetente többször vesz új ruhát, cipőt?

22 éves vagyok, egyetemista, igazi apuka-anyuka kedvence, luxus, meg minden, ami a filmekben is van. Hiába tömnek pénzzel, én csak akkor költök magamra, ha igazán szükségem van rá. Pl. anyám naponta állít haza új ruhával vagy cipővel vagy ékszerrel. Én félévente ha tartok egy nagybevásárlást, akkor is kínaiban vagy turiban. A kedvenc ruháim már szanaszét vannak szakadva, megvarrom magamnak, befoltozom, és tovább hordom, amíg le nem rohad rólam. Ékszereim egyáltalán nincsenek, nem is hordok semmit, egyetlen gumikarkötő van a karomon. Se drága órám, se semmim.

A pénzből, amit kapok, az állatkáimnak veszek kaját, játékot, ilyen-olyan dolgokat. Ami pedig marad, abból a környék kóbor állatainak veszek kaját, vagy menhelynek veszek ajándékokat.

Hát, erről ennyit kedves kérdező....... Én nem irigyellek kicsit sem!

Utolsó vagyok. Szóval én vagyok az "ellenpélda", de én is ugyanannyi kritikát kapok, mint te. Csak én azért, mert nem magamra és szórakozásra, hanem a rühes állatokra költöm a pénzem. Ahogy néhány ismerősöm fogalmazni szokott.

A következtetés az, hogy az embereknek úgyse lesz jó semmi sem, nem is kell velük foglalkozni. Aki nem ugyanolyan elveken él, mint ők maguk, azokat már lehülyézik, kinevetik, megvetik, stb. Ahelyett, hogy kicsit elgondolkoznának.

Szóval én nem értek egyet egyáltalán a vásárlás-mániáddal, annak ellenére, hogy megtehetném én is. De az biztos, hogy se neked, se másnak, se nekem, nem szabad foglalkoznunk az idegenekkel.

18 évesen én is két kézzel szórtam a pénzt (anyum nehezen megkeresett pénzét...) Erre egyáltalán nem vagyok büszke, de megtanultam spórolni.

Van egy saját lakásom, s ez felemészti a fizetésem nagy részét. Ami meg marad, inkább elIKEÁzom :)

Meggondolom, hogy Mayo farmert vegyek 13-ért (hozzáteszem, 6 éve még ezerszer jobb minőségűek voltak), vagy Tally-s nacit vegyek feleannyiért. Emellett turiba se szégyellek bemenni, múltkor pl szeretem egy Ed Hardy melegítőt 10 000-ért.

Az még szinte a legkevesebb, hogy megveszik neked...de majd magad is rájössz, és priorizálsz:

Veszel egy Jimmy Choo-t, vagy befizeted a közösköltséget.

És gondolom nem te dolgozol. Ez a legnagyobb gond. Még csak fel sem nőttél hozzá hogy eszedbe jusson, mennyire undorító dolog másokon élősködni. A szüleiden, barátodon meg ki tudja...

Én is szeretek vásárolni, de hetente ruhákat nem is akarnék venni, mert minek? Hogy álljon a szekrénybe? Legnagyobb hülyeség. Értelmesebb dolgok is vannak ennél. De te még nagyon gyerek lehetsz, mert neked a divat meg a millió ruha a fontosabb.

Mit tegyél? Nem kell semmit tenned. Ha ilyen vagy akkor ilyen vagy. Csak legalább gondolkozz felnőttként néha, és ne csak magadra gondolj hanem másokra is körülötted.