Létezik olyan, hogy valaki >>nem mer<< jól öltözködni? Mi lehet ennek az oka?

Utálom amikor lesnek. Most egy kis faluban lakok, alapból lesnek mint a birkák.. Ha egyedül megyek el otthonról nem szeretek kiöltözni/jól öltözni hogy még jobban magamra vonjam a figyelmet. Ezek a tirpákok nem értenek abból ha vissza bámulok, vagy ha megkérdezem mit lesnek. Lesnek tovább, értelmi fogyatékos nyomorékok.

Fel szoktam húzni magam ezen, elveszik az egész hangulatomat egyáltalán attól is, hogy elinduljak egyedül.. Nemhogy attól, hogy jól öltözzek. Tudom ha elindulok, a retek fejű dögök mind lesni fognak. A legnsgyobb gyűlölettel nézek vissza rájuk mostanában, ez valamennyire bejön, elfordítják a fejüket egy idő után.

Este a városban sok a cigány, a buszon is vannak rendesen. Nem akarom hogy kikezdjenek velem. Volt már rá példa, hogy ismerkedtek volna.

2-es remélem azzal tisztában vagy, hogy mégha egy tényleg útszéli ruházatáról is veszi bárki a mintázatot, akkor sincs jogalapja senkinek ilyet tenni. Tehát nehogy hibásnak érezd magad ilyesmire nincs mentsége az elkövető bűnözőnek.

Érdekes kérdés és jó válaszok érkeztek. Valóban sokan vannak akik "nem mernek" és igen a társadalmi nyomás miatt legfőképpen.

Azt látom, hogy rengeteg embernek szüksége lenne önismereti tréningre melyben ha saját magad elfogadod és megszereted, akkor többé ilyesmi nem okozna problémát és mindenki büszkén vállalhatná amilyen. Ehhez sokkal elfogadóbb és pozitívabb társadalmat kellene (próbálni) létrehoznunk.

Amióta végre úgy öltözködöm, ahogy mindig is szerettem volna, beszereztem pár különlegesebb dolgot, amit szívesen viselek, rendszeresen kapom, hogy mennyire nagyra lehetek magamtól.

Szintén én, évekkel ezelőtt: gyűlöltem élni, - és nem olyan baromságok miatt, mint a legtöbb tini, hogy van pár pattanás az arcomon, vagy nem vagyok 173 centi, és nem lehetek modell. Magányos voltam, kiszolgáltatott, nem voltak barátaim, szívesebben lettem volna bárki más bőrében, mint a sajátomban. Gyakran éheztettem, illetve elhagyatottam magam. Bántalmaztam magam, sokszor a való életnél könnyebb lett volna az öngyilkosság.

Komoly előrelépésnek könyvelem el, hogy már nem itt tartok, találtam magamnak valamit, ami örömet okoz.

Csak a sok bámuló birka tényleg nem lát be emberi történetek mögé. Megszoktak unalmas, igénytelen cuccokban, smink nélküli, megfáradt arccal, a 180 fokos változást pedig egyszerűen nem tudják feldolgozni.

Mert sokan nem maguk kedvéért öltöznek, hanem a társadalomnak akarnak megfelelni.

Van itt egy fhasz aki engem is ki akart oktatni, hogy a társadalmi normáknak megfelelően kell öltözködni férfiként.

Hát én leszharom a társadalmat és az embereket, úgy öltözök ahogy nekem tetszik, sokszor nejlon harisnyát veszek rövid nadrág alá, mert nekem ez tetszik.

Ennyi.

Amikor a 8-ba költöztem,(első saját lakás) azt mondta egy ott élő csaj, hogy nem veszélyes a környék de azért nem kéne szövetkabátot hordani.

Ott teljesen oké melegítőben buszra szállni, bevásárolni gumi papucsban, stb.

Célpont az, aki ad magára.

Úgyhogy van 2 darab 3 ajtós gardróbom, de csak 3 polcról öltözöm.

#16

Ja. De én nem a Corvinnál lakom.

Hidd el, van olyan hely, ahol le se merek szállni a buszról.

(csak a 99-es busz visz oda, ahol lakom)

#16

Nem mellesleg volt egy baleseten az utcán, a Golgota tér mellett, fényes nappal.

A rendőrök meg akarták nézni a felvételt, de a kamera pont nem arra nézett.

Szóval sok a kamera, de sose tudod merre van allítva. Nem éppen minden négyzetcentimétert lát.