Hogy találtátok meg a stílusotokat?

Úgy jött ki a lépés, hogy 18-19 éves korom környékén, 1 héten belül több helyen is öltönyben kellett lennem, és persze az oda-vissza úton is.

Akkor vettem észre, mennyi mások az emberek egy magas, erős testalkató férfi felé, aki öltönyben van. A pincérek udvariasabbak lettek, a banki őr előre köszönt, és megkérdezte személyes ügyintézésre jöttem-e, a nők a recepciókon és az utcán mosolyogtak, elpirultak, közvetlenebbek lettek. Egy szórakozóhelyre úgy engedtek be, hogy nem kértek belépőt, és ruházatvizsgálat sem volt.

Másnap kiraktam a régi ruháim 90%-át, és ingeket, meg zakót vásároltam.

Azóta csak ing, öltöny, zakó, szövetkabát, nyakkendő, bőrcipő.

ÉS! Az a vicc, hogy olcsóbban kijövök, mint a sok márkás, divat cuccot viselő ismerőseim.

1-es

Ők nem tudták, hogy nem a ruha teszi az embert. Sokan viszont tudják. A legnagyobb gazemberek is egytől egyig öltönyös figurák.

Olyan 12-13 éves koromban kezdődött, mikor is felfedeztem a zenei stílust, amit a mai napig is preferálok (metál majdnem minden alfaja, illetve goth). Akkoriban már volt beleszólásom mit hordok, a szüleim mindig lazán kezelték az ilyesmit. Viszont akkor még csak annyi történt, hogy majdnem minden cuccom fekete volt, illetve volt néhány szegecses kiegészítőm. Ez akkoriban volt, mikor az emo/scene stílus virágkorát élte, így az ilyesmi nagyon népszerű és könnyen beszerezhető is volt.

Gimiben is végig maradtam az alternatív stílusnál, fekete szűk gatyákat hordtam fekete vagy bandás felsőkkel, bakancsot, tornacipőt, kockás ingeket, stb. Nem igazán volt nőies így visszagondolva, de akkor nem is az számított.

Gimi utolsó évében, illetve az egyetemi éveim alatt kezdett kialakulni az a stílus, amit most képviselek. Sokkal nőiesebben öltözöm, inkább a goth irányzat van behatással a jelenlegi kinézetemre. Még mindig minden cuccom fekete, de már bátran választok nőiesebb szabásokat, megoldásokat, akár szoknyát, ruhát is. A viszonylag egyszerűbb ruháimat extrább, figyelemfelkeltőbb kiegészítőkkel szoktam feldobni. A kedvenc lábbelim viszont még mindig a bakancs, hisz az örök. :)

Talán nem szorosan a stílushoz kapcsolódik, de abban a szubkultúrában, ahol én mozgok meglehetősen fontos része a megjelenésnek a haj meg a smink. Pont gimi végére-egyetem elejére tanultam meg úgy sminkelni, hogy már bátrabban készítek merészebb, színesebb sminkeket is, ebben is szeretem a különleges, nem hétköznapi megoldásokat. A hajamat 14 éves korom óta festem, a szivárvány minden színében pompázott már, de mindig visszatérek a feketéhez.

Illetve 18 éves korom felett már egyéb módokon is kifejezésre jutattam a stílusom, jópár piercinggel és tetoválással gazdagodtam azóta, ami hihetetlenül sok önbizalmat adott.

Szóval azt mondanám, hogy a stílusom igazából idestova 14 éve alakul, és még fog is, mert nem gondolnám, hogy a stílus az olyan, hogy egyszer kialakul, aztán konstans. Nyilván a legtöbb embernél van egy behatárolt irányzat, de azon belül is van azért mozgásra, fejlődésre tér bőven.

Az árat, amibe kerültek a cuccaim nem tudnám megmondani, mert mint mondtam én mindig is ilyesmi stílust képviseltem, így soha nem kellett teljesen a nulláról egy új ruhatárat beújítanom. Rengeteg olyan ruhám van, amit még gimiben vettem és a mai napig megvannak és nagyon szeretem őket.

26/N

Sehogy még most is alakul.

Mondjuk tini korom kezdetétől megmaradt a fekete ruha imádatom, annyi, hogy nem kizárólag feketét hordok. Most már sokkal nőiesebb vagyok, mint mikor suliba is jártam.