Nők, ti hány évesen találtátok meg a saját stílusotokat?

Nincs olyan, hogy egy stílusú ember! :D Illetve van! De minek kategorizálnánk be magunkat egy fajta trendbe? Annak semmi értelme. A ruhatáram is mondja: sokszínű vagyok.

Régebb csak feketét hordtam, és abból az "időből" meg is maradt egy csomó cuccom. Van, hogy olyan napom van, hogy kifejezetten csak azokhoz a göncökhöz akarok nyúlni.

Most például a rózsaszínnel kísérletezek. Eddig nem volt egy ilyen színű ruhám se, mondván, hogy "lányos", de mostanában nagyon megtetszett és "miért ne" alapon az elmúlt hónapban már 4 ilyen színű göncöt is vettem. Nem skatulyázom be magam semmilyen divattendbe. Úgyis változik ahogy én is. Egy éve vettem egy fekete egyszerű kabátot elég drágán mondván, hogy nekem ez kell, ez a minimalizmus ami mindenhez illik. Most meg szerelmes vagyok egy aranyos, fehér-kék pöttyös kabátba.

Szóval ha azt vesszük én eddig 3x éreztem azt, hogy megtaláltam a hangom, de lehet egy hónap múlva megint ezt mondom egy teljesen más irányra is :)

Visszanézve a régi képeimet, évről évre teljesen máshogy néztem ki, ahogyan a személyiségem is fejlődött, úgy alakultam stílusban és megjelenésben is - viszont ami elég meglepő, hogy az alap, szívemhez legközelebb álló sémák kb. 12 éves korom óta permanensek, és a legbrutálisabb stílusváltásaim közepette sem változtak meg.

Anno éveken keresztül hozzászoktam, hogy a legáhítottabb formatervezésű ruhadarabjaimat itthon kb. lehetetlen beszerezni, anyámék a webkártyázást, a külföldi rendelést ördögtől való dolognak tartották, így éveken keresztül csak áhítoztam, és főleg olyan ruhadarabokat viseltem, amik “éppen hogy ‘tetszenek’ ”, és nem is álltak jól. Tudtam, hogy valószínűleg SOHA nem leszek jóba a kommersz, fast fashion világgal, rühellem, ha bárki pusztán az aktuális divathóbortok miatt visel valamit, utána meg a szemétbe hajítja, és újabb trendeket majmol, akár jól áll vagy tetszik neki, akár nem. Undorodom ettől az ipartól. Így már 15 évesen is viktoriánus fűzőket, hajbavalókat, historikus fazonú ruhácskákat és szoknyaféleségeket nézegettem az Amazonon. 😂 Aztán rengeteg minden történt az évek során, aminek az lett a vége, hogy ténylegesen is goth lettem. 😅 Persze, - nyilvánvaló, hogy az ehhez kapcsolódó világlátás a mérvadó és nem a felszínes külsőségek, - de érdekes, hogy ez a vonal már igen korán megmutatkozott nálam, pedig akkor még fogalmam sem volt, hol kötök ki végül.

Nem tudom, én mindig azt hordtam, amihez kedvem volt, sose izgultam azon, hogy mi a "stílusom", vásárlás terén meg mindig igyekszek olyan dolgokat venni, ami időt álló és az épp aktuális divatból mindig megválogatom, hogy melyikre ugrok rá, melyik az, ami illik hozzám.

Szerintem nincs azzal semmi baj, ha az embernek változik az ízlése, csak vásárolni okosan kell, és nem kell mindent megvenni, ami divatba jön éppen.

Ha jól átnézed a ruhatárad biztosan ki tudod használni, nem hinném, hogy ki kellene dobni az egészet, csak mert más stílus tetszik. Vegyél fel hozzá más kiegészítőket, vagy másfajta cipőt, szerezz be 2-3 új darabot és azzal nagyon sok mindent lehet kezdeni és nem dobsz el rá vagyonokat.

És legközelebb vásárolj olyan dolgokat, amiket sokféleképpen tudsz viselni, és akkor nem kerülsz ilyen helyzetbe. Én pl. mielőtt új dolgot veszek, mindig meggondolom, hogy a már meglévő ruháimmal hogy nézne ki, mivel tudnám felvenni és hová. Ha csak 1-2 outfitbe tudnám beletenni, akkor nem veszem meg. Ha csak esküvőre tudnám felvenni, sehová máshová, akkor nem veszem meg. stb.

Nekem is tetszik sok extra dolog, de nem látom értelmét megvenni, ha az egész ruhatáramat le kéne cserélni, hogy hordani tudjam.

18 éves korom körül. Nagyon szeretem a nőies, romantikus mégis letisztult, visszafogott ruhákat.

Ezek 20 évesen még viccesen néztek ki rajtam amikor mindenki haspólóban meg forró naciban szaladgált körülöttem.

Most 30 évesen, 1 gyerekkel érzem azt, hogy "megértem" erre a stílusra.