Miért van az, ha valami kimegy a divatból, akkor az undorító, de ha pár év múlva újra divat, akkor megint szép?

Mert divat.

Nem lehet megmagyarázni, ha divat valami, akkor hű de szuper...

kiváncsi leszek majd, hogy 2-3 év múlva mit mondanak a csőgatyára.

Nem szabad elfeledni, hogy maga a divat, a "trendiség" elsősorban a pénzszerzésről szól. A közízlés is változik, de leginkább az ún. divatdiktátorok nyomására. Gyakorlatilag az emberek manipulálhatósága, "birkásítottsága" határozza meg a divatkövetés mértékét. Értem ezalatt: aki nagyon divatmajom, az kritika nélkül felvesz bármit, ami divat, akár jól áll neki, akár nem. A nagyon filozófikus alkatú ember azt mondja, hogy ami a célnak megfelel, azt veszi fel/meg. Magyarán: teljesen érintetlenül hagyják a trendek. Én magam (ffi) afféle kicsit filozofikus, de inkább gondolkodó módon öltöző vagyok. Tehát én hiszem, hogyha valami jó volt 5 éve, akkor az most is jó. Nem vagyok olyan "elvetemült" hogy kerüljem a trendi cuccokat, (hallottam ilyenről is) tehát a divatosság nem kizáró ok, de nem is cél. Ha valami az egyéniségemmel harmonizál, akkor megveszem abban az esetben is, ha nem számít trendinek. Viszont valamelyest figyelem is a divatot és ha abból tetszik meg valami, akkor azzal kicsit megújítom a ruhatáramat. Persze nekem is voltak/vannak korszakaim. Van, mikor évekig a feketét részesítem előnyben, aztán utána teljesen kiszínesedek. Ilyen váltásokkor jól jöhet, ha éppen az, amire váltok divatos is, mert könnyű hozzájutni. Viszont sok olyan dolog van, ami hiába divat, hiába látok mindenkin (sőt!!! a tömegszerűség az, ami a leginkább taszít, tehát én igenis KÜLÖNC szeretek lenni) fel nem venném, mert mentálisan összeegyeztethetetlen velem. Ilyen pl a flip-flop vagy tangapapucs nevezetű "szörnyeteg". Kapásból taszít az előfordulási aránya, hogy 100-ból kb 95-en viselik. (Birkásított, tömegszerűség). Kifejezetten taszít a kinézete, felfogni nem tudom, hogy férfi emberek hogy süllyedhetnek le odáig, hogy utcán papucsban járjanak. Nekem a lábfej, lábujjak láttatása teljesen feminin privilégium. Mondom: nekem. Szubjektíve. Mégis sokan úgy hordják, mintha kötelező lenne. (Ugyanúgy rühellem a szandált is, meg a lógó üllepű gatyákat. Meg az olyan pasikat, akiknek a szemükbe lóg a torzonborz hajuk és borostásak is hozzá. Lásd: Algida, élj szívből)

Összeségében nekem az a véleményem, hogy a divatkövetés (bizonyos mérték felett), a nagy trendiség azt jelenti, hogy valakinek nem elég feljett az egója ahhoz, hogy egyedi legyen, inkább beáll egy birkásított tömegbe, ahol a többi birkatárs elismeri őt a trendisége miatt és ő pedig biztonságban érzi magát, hogy a trendiség miatt elismerik őt és nem nyúlhat mellé. Viszont, ha valaki az ésszerűség határain belül beemel a rujatárába egy-két neki jól álló divatos darabot, akkor egy klasszikusságában is korszerű ruhatára lesz, amiért nem kell szégyenkeznie, senki sem fogja ódivatúnak vagy "gáz"-nak tartani, ergo az önbizalma is megmarad.

Látod, az egyik válaszoló be is bizonyította: nem kényszerítik magukat, elhiszik, hogy megváltozott az ízlésük. És tényleg. Ha mindenkin látsz valamit, akkor elfogadod (bizonyos határok között persze), egy idő után megtetszik.

Az, hogy miért lesz undi, amit régen szerettél viszont csak és kizárólag a csordaszellem negatív fele: pont ugyan olyan, mint amikor kipécéznek a csoportban egy embert, és őt csesztetik.