Miért érdekel mindenkit, hogy ki hogy néz ki? És miért gondolja egy csomó ember, hogy a divat jó? A divat 10 évenként ugyan az. Ami a mostani tiniknek a divat, az 10 éve a 10 évvel idősebbnek is volt. Ez miért jó?

Mert könnyebb beolvadni a birkák közé és mindig az aktuális divatot majmolni, mint felvállalni a saját személyiségünket, gondolatainkat, nézeteinket, és azzal együtt a stílusunkat.

A média, a reklámipar sajnos erre épít, és mindig a tinik lesznek a legmegvesztegethetőbb réteg, akiket minden eszközzel manipulálni tudnak.

A fast fashion ipar mindenképpen jól jár, mert fizetnek nekik olyan vackokért, ami rekord idő alatt ki is fut a divatból, akkor már “ciki” lesz, és már hajíthatja is a szemétbe, miközben ismét a legújabb kollekciójukat túrja az üzletükben.

Elég durva és gusztustalan jelenség, hogy azok a felszínes libák mászkálnak ‘80-‘90-es bandás pólókban, akik kb. 2-3 évvel ezelőtt lazán szembeköpték és kiröhögték a kis rockergyerekeket az iskolában. Persze, úgy viselik ezeket, hogy fogalmuk sincs, mi fán terem az az együttes, aminek a logóját a felsőjére nyomták.

Teljesen normális, hogy nem érdekel. Én is ugyanilyen voltam.

Úgy éreztem, nem illek a kortársaim közé. Nem az évjárata alapján határoztam meg egy zene minőségét. Nem fogtam fel, miért jó csak azért hallgatni, nézni vagy magunkra venni valamit, mert most mindenhonnan az ömlik. Már akkor tudtam, hogy nem áll minden jól.

Egyetlen rövid periódus volt az életemben, amikor teljesen elidegenedettnek éreztem magamat és próbálkoztam a kényszeres “beolvadással”, ami nem volt ténylegesen az, csak megpróbáltam megismerni az ő nézőpontjukat és az ő kedvenc dolgaikat is. De nem “fogadtak el” jobban, nem sikerült asszimilálódnom, ami utólag visszagondolva nem is volt akkora baj. Sikeresen lefogytam, próbáltam nyitottabb lenni, de ők továbbra is annak a szorongós, bátortalan duci kiscsajnak tartottak, ahogyan anno először beléptem a gimi ajtaján. Pedig már rég nem az az ember voltam. Rengeteget változtam nem csak külsőleg, de személyiségben is. Sehogy sem tudtam megváltoztatni, hogy másképp gondoljanak rám, és hogy én is tudok jó fej lenni, és képben vagyok az aktuális dolgokkal is.

Most, felnőttként már senkinek nem akarok kényszeresen megfelelni. Igen, furán sminkelek, fura ruhákat viselek, “fura” zenét szeretek, annak a fura szubkultúrának tagja vagyok, ami azóta vonzott, amióta az eszemet tudom, de így vagyok önazonos és így vagyok boldog ember.

"A divat 10 évenként ugyan az. Ami a mostani tiniknek a divat, az 10 éve a 10 évvel idősebbnek is volt. "

Miért érzem úgy hogy ez alapján te sem vagy több 14 évesnél?