Mennyire gáz ha egy 20-as években levő nő rocker stílusban öltözködik?

Szerintem az a gáz, hogy ha valaki felnőtt nőként annyira bizonytalan magában, hogy arra vár, hogy idegenek jóváhagyják a stílusát. Ha kényelmesen érzed magad benne, akkor miért merült fel ez a kérdés?

Tehát a válaszom nem gáz, engem abszolút nem érdekel, hogy ki miben van, cserébe az sem, hogy ki mit gondol rólam. :)

Szerintem nem gáz inkább az a gáz hogy itt kéred ki ismeretlen emberek vélemenyét.

Hord azt ami jól esik és légy önazonos. Aztán a többi majd idővel úgyis finomodik.

Amúgy én is felnőttként (24 évesen) ugyan úgy akár csak tizen évesen imádom a metál, gothic rock, darkwave zenéket.

Ruhákban a középkort idéző enyhén romantizáló pagan vonal vonz (így öltözködöm)

A rockpinceből régebben én is sokat rendeltem mostanában kevesebbet mert rájöttem, hogy a fantasmagoriáról killstarról és restyleró jobban megéri rendelni.

Szerintem inkább jó, ha így öltözködik.

Viszont azt tudom, hogy a legtöbb ember nem szereti.

Egyedül az a gáz, hogy egyáltalán az egész kérdés megfordult a fejedben.

Ez nem ellened irányul, de kiforrott zenei ízlésű ember vagy, kedveled a stílust, amiben öltözködsz, van egy világnézeted, ... de miért érdekel téged, hogy a felszínes, szűklátókörű polgároknak erről mi a véleményük?!

Igen, és is alter, goth csaj vagyok, feketében járok, de senki ne mondja nekem, hogy nem vagyok nőies.

Megtaláltam a stílusom minden értelemben. De nem is kellett sokáig keresgélnem, egész életemben ott lebegett az orrom előtt, aztán évek múlva végleg magamra öltöttem. Csak olyan ruhadarabot vagyok hajlandó felvenni, ami tökéletesen áll, és 100%-ban engem ír le. Jelenleg pont úgy nézek ki, ahogyan már 8 évesen is szerettem volna. Ha az a kislány mellém állna, és felnézne a mostani énemre, lehet, hogy el is sírná magát örömében.

Szóval: nem tudom elképzelni magamat máshogy, más nézeteket vallva, aktuális divathullámok után koslató nőként.

Anno, évekkel ezelőtt próbálkoztam félmegoldásokkal és unalmas basic cuccokkal, mert akkor még a szüleim nem vásároltak nekem extrémebb darabokat.

De én abban hiszek, hogy a belső világunknak egy idő után látszódnia kell a személyes stílusunkon. Tinédzserként visszahúzódó és csendes voltam, emiatt rengetegen félreismertek, nem tudták megismerni a valódi személyiségemet, és így nem is tudtam “kapcsolódni” azokkal az emberekkel, akikkel lehet, hogy még mindig jó barátságban lennek, csak mivel nem mutathattam magam annak, aki belül vagyok, nem figyeltek fel rám, nem tudták meg, hogy hasonló vagyok hozzájuk, így el is úsztak. Éveken keresztül nem tudtam kiélni a kreatív önkifejezésemet, de csak két évtizedek veszett el erre, - hát halálomig büszkén mutatom, hová tartozom, és milyen világban élné szívesen.

Én harminc vagyok, és én is bőr kabiban, martensben, feketében/lilában/sötétzöldben/pirosban és festett hajjal vagyok. Van sok tetoválás és piercing is...szóval alternatív vagyok, na. 🤣

De emellé minden más totál uncsi normál dolog. Önnálló felnőtt ember vagyok, dolgozom, a párommal (aki szintén metálos/punk) már a második éve élünk együtt, és esküvő is tervbe van.

Gyerekkori barátnőm szintén ez a típus, ő most várja az első gyerekét...

Szóval ez nem determinál semmit 😉

Igaza van a bnődnek eléggé bhuzis az öltözködésed, valójában sosem értettem, hogy ha valaki szeret egy zenei stílust azt miért kell az öltözetén kihangsúlyozni...

Én is metált hallgatok, de rólam senki meg nem mondaná.