Mik voltak a legcikibb ruhák az életedben?

A ruhák, amiket 16 éves koromig viselnem kellett, kb. mind. Öregnéni cipők, anyám mániája volt az "együttesek", azaz a kétrészes egyszínű gyerekruhák és csak a saját alsó-és felsőrészével lehetett felvenni. Egyéb ruhákat is megszabta, hogy azonos színűeknek kell lennie az alsónak és a felsőnek. Pasztellszínű ruhák, blúzok, szövetnadrágok miközben minden gyerek a környéken farmerben, pólóban járt meg sportcipőben. Ja és minden ruhám legalább egy számmal nagyobb volt, hogy tovább tartson (csak 12 évesen megálltam a növésben és ez nem tűnt fel neki).

16 évesen volt először önálló keresetem, akkor tudtam először kiválasztani hogy mit hordjak. Mivel nagyon sovány voltam, bő pólókat vettem fel, mert azt hittem, hogy abban nem fog látszódni. Ma már tudom, hogy tévedtem, abban még soványabbnak tűnhettem de ez van, legalább azok már viszonylag normális ruhák voltak és én választottam őket.

Nekem visszagondolva az egész életem ruhái javarészt gázok voltak.

Kezdve azzal, hogy egész kb. 6. osztályig fiú unokatesók levetett ruháiban kellett járnom, mert nem volt pénz újra. Utána már fokozatosan kinőttem őket és nem volt rám méret, így kénytelenek voltak újakat venni nekem. Cikinek nem mondanám egyiket sem, inkább gyerekesnek, de hát az is voltam. :) Határozottan emlékszem egy plüss felülető világosszürke pólóra, narancssárga ujjakkal, és macifejjel az elején, ezt 13-14 évesen hordtam. Volt egy harangujjú bordó peplum cipzáras felsőm, azt szerettem, addig hordtam, amíg vállalhatatlanná nem kopott (vagy talán kinőttem, nem tudom). A másik nagy kedvenc az egy vajszínű, háromnegyedes harangujjú felső volt, nyakánál és a "harang" tövében sötétbarna áttört velúr rátéttel. Emlékszem még egy halványkék len nadrágra.

Aztán elkapott a goth és a metál - csak épp pénzem nem volt rá. Varrtam magamnak egy-két darabot, pl. egy korábbi gyöngyberakásos fekete felsőmet lecsupaszítottam, leszedtem az ujját, és csipkeujjat csináltam neki, könyéktől olyan haranggal, ami egy teljes körből állt. A másik az egy szoknya lett, csipkés rakott résszel, és hát elég maszek volt, szerintem (így utólag belegondolva) messziről ordított, hogy saját készítésű amatőr darab. Egyszer képes voltam felvenni hozzá egy barna necc combfixet, ami nem maradt meg a lábamon, azért belefűztem vékony félig áttetsző neonzöld szalagot és azzal kötöttem magamra... :D Máskor pedig, mondjuk suliba járáskor lazábban öltöztem, fekete póló/passzos kopott háromnegyedes ujjú ing, fekete/terepszínű/farmer nadrág, piros-fekete magasszárú tornacipőmet rojtosra hordtam, mellé alkalmanként fekete baseball sapka is társult. Nem foglalkoztam azzal, hogy lánynak nézzek ki, hernyóvastag szemöldökömet sem szedtem, nem sminkeltem, semmi. Mellé voltam 70-80 kg a 165 centis magassághoz. Gimi után fokozatosan felhagytam a csak feketével, de annyira csesztettek vele, hogy a mai napig pavlovi reflexként kapom el a tekintetemet minden fekete színű ruháról kb. Szóval gimi után egyre inkább híztam, és már 100-105 kilósan inkább az volt a cél, hogy olyat keressek, ami rám jön.

Azóta lefogytam 20 kilót (többet, de ennyi az, ami tartósan sikerült), viszont a megereszkedett bőröm sztem már mindig megmarad. Így most megint az a helyzet, hogy nem azt veszek fel, amit akarok, hanem azt, ami eltakar... Illetve a stílus, amit szeretnék, nem illik a jelenlegi életvitelemhez, munkahelyen is túlzás lenne (itt nincs irodista dress code).

Ami szerintem ciki volt, de rámerőltették a szüleim:

- 2000es évek elején a nálam idősebb unokatesóktól visszamaradt 90es évek divatú pulcsik és pólók... ez a baromi bő, rapperes fazon... lányként... fú, de utáltam őket (amúgy nem voltunk csórók, tellett volna olyan ruhára, ami nekem tetszett volna, de a szüleim telibetojták a stílusom)

- bő, kényelmetlen, alaktalan pólók

- olyan bő pulcsi, aminek olyan anyaga volt, mint a frottír pizsamának, és fura rajzok voltak rajta

- mindenféle ocsmány színösszeállításban csíkos kínai pólók (mert anyukámnak akkor az tetszett)

Ami így visszanézve gáz, de nekem vmiért anno tetszett:

- sportos polár neonnarancssárga ujjatlan mellény, bazi nagy végű húzókás kapucnival

- értelmetlen feliratos cuppanós pólók (nem nyelvileg voltak értelmetlenek, csak hozzám nem volt közük a feliratoknak... de az volt a divat... mindenki mászkált "80s style", "Cameroon", "Mad Dog" meg egyéb feliratokban az osztályban, semmilyen kötődés nem volt :D)

Olyan dologra nem emlékszem, amit azért nem hordtam, mert ciki lett volna, vagy hordtam, és ciki volt, de szerettem. Inkább manapság van olyan, mert most már kialakult a stílusom, és nem változtatgatom a trendek alapján. Pl. sokan ortopédnak mondják az összes Rieker szandált, de a kevésbé csicsásak közül van jó pár páram, és szívesen is hordom őket, mert nagyon kényelmesek. Ugyanígy vagyok a törpesarkú félcipőkkel (nem annyira nagyon törpe, 1-2 cm-s, inkább ilyen 4-5)... mert manapság nagyobb divat az, hogy ha már sarkas, akkor legyen nagyon magas... de sztem ezek elegánsak, kényelmesek.