D-nél nagyobb kosarú lányok, mennyire szégyenlitek őket?

nem szégyelltem soha

nem szóltak be érte soha szerencsére

Nekem már 12 évesen D-s volt. Most F-es, de jóval kisebb körmérettel, mint ami akkor volt.

Akkor zavart a legjobban, amikor túlsúlyos voltam hozzá.

Általános iskolában rengeteget gúnyoltak, főleg testnevelés órákon, amiket nem kifejezetten élveztem, de arra is volt példa, hogy hazafelé menet három évfolyamtársam átkiabált a zebra túloldaláról, hogy “Mi van, te kis tehén! Átmenjünk szopni?!”

Ma már túljutottam ezen a témán, képes vagyok ilyen alkathoz is előnyösen öltözni. Már karcsú vagyok, de mivel teltek az idomaim, soha nem fogok csontváznak tűnni.

A közhiedelemmel ellentétben a hátam sem fáj. Kihúzom magamat, megfelelő a tartásom.

De nem mondom azt, hogy nem örülnék, ha egy kicsit feszesebb lenne, és nem kéne extra merevítős melltartóval élnem, nem lógna, hordhatnék merészebb ruhákat is. Gondolkodom a mellfelvarráson, de amíg nem jutok el odáig, el vagyok vele.

Nekem G kosararas melleim vannak.Hát nagyon idegesitő ,hogy folyton azt nézik és az összes fiú csak a melleim miatt hív el randizni és,ha már nagyra nőtek a melleim akkor bisztos buta is vagyok szerintük.

Ekkorára nőtek természetesen ilyen nem plasztikáztatott ,de ha kicsik lettek volna sose csináltatam volna meg, mert folyton fáj tőlük a hátam és idegesít ,hogy mindenki csak ennyit lát belőlem pedig matematikát tanultam szóval..