Hogyan küzdhetném le a melleim miatti komplexusomat? (Képpel)

Tisztában vagyok vele, hogy egy nő nem csupán két mellből áll. Ugyanakkor, a gond az, hogy eleve nem érzem magam igazi nőnek, legfeljebb kislánynak. Hogyan élhetném meg a nőiességemet, ha egyszer ilyen melleim vannak?

Képtelen vagyok elszakadni a gondolattól, hogy ha összejövök valakivel, hogy előbb-utóbb biztosan megcsal vagy kihajít, és otthagy valakiért, akinek szebb és nagyobb mellei vannak. De még ha el sem jut idáig, már maga a puszta gondolat is megalázó és fájdalmas, hogy a pornófilmekben sokkal szebb melleket láthat, ő meg kénytelen beérni az enyémekkel. Vágyni persze vágyna a jobbra, de nem akar/mer lépni. A féltékenykedésre és a frusztrációmra rámennének a kapcsolataim.

Arról nem is beszélve, hogy a mellek jelentősége az emberi szexualitásban evolúciós okokban keresendő, s alighanem a felegyenesedett járásmóddal függ össze. Áltathatjuk tehát magunkat, hogy nem fontos a mell a férfiaknak, de felesleges. Még ha egyesek nem is ismerik be, tudat alatt igenis számít, és a szebb, formásabb mellekkel megáldott nők mindig is előnyt fognak élvezni párválasztás és a nők általános megítélése során. A férfiakba van kódolva, hogy nagy mell=egészséges, ivarérett nő. A kicsi meg alighanem ennek ellentéte.

Férfiak, tegyétek a szívetekre a kezeteket! Ha adott lenne két egyformán intelligens, csinos nő, eltérő mellmérettel, akikkel tegyük fel, kölcsönös vonzalmat tápláltok egymás iránt, akkor ugye, hogy a nagyobb mellűt választanátok párnak?

Ahogyan vajon az a meglátásom is helytálló, miszerint a kisebb mellet csak az önértékelési gondokkal küszködő, erősen megkérdőjelezhető kül-, és belbeccsel rendelkező férfiak választanak, akiknek már minden mindegy, csak lyuk legyen?

Mindezek ellenére hogyan békélhetnék meg önmagammal?

Kép (nem engem ábrázol, de gyakorlatilag megegyezik az én melleimmel) : [link]