Mit gondolsz a kövér gyerekekről?

Genetika ide vagy oda, szerintem egy gyerek kövérségéért az életmódja tehető felelőssé, na meg a szülei.

1. Mit eszik és mennyit? A szülőknek kell elöl járni a jó példával, hogy csoki helyett van aszalt szilva, stb...

McDonald's legyen elég havonta 1x, nem naponta, chips helyett lehet sajtot készíteni, minden csak szokás kérdése.

2. Mozogni kell! Nem a sz.gép előtt kell hagyni punnyadni a gyereket. Nem kell feltétlenül sportolni, de lehet nagyokat sétálni naponta fél órát apával vagy anyával, nem?

3. Kóros elhízásnál mindenképpen orvosi kivizsgálást kell csináltatni, mert lehet betegségtől is a kövérség, s a kövérség komoly betegségeket okozhat.

4. Mikor lesz már normális kaja a menzákon??? A minap olvasgattam egy óvoda étrendjét, siralmas! Még mindig ott tartunk, ahol az én óvodás koromban tartottunk, pedig azóta eltelt vagy 25 év. Ha az állam nem támogatja az egészséget, az óvodák biztos találnának rá megoldást a hazai gazdák közreműködésével.

Na én hirtelen ezeket gondolom a gyerekek kövérségéről.

ha te vagy a kövér gyerek sztem foggyá le.:D

am én se szeretem őket.. :SS

Szar lesz neki amíg le nem fogy...vagyis attól kezdve, ahogy bekerül a suliba. Tudom, mert én is túlsúlyos voltam mindig is! De kiharcoltam magamnak a tiszteletet, bár nehéz volt.

Na de: a szülők, nagyszülők, mikor van a háznál egy pici gyerek vagy 1)lesik minden kívánságukat és ha csokiért üvölt a gyerek rohannak és nyomják be neki...ugyan ez csipsszel, vagy bármi felesleges szarral. Sosem hallottam még gyerek szájából, hogy KÉÉÉÉREK ALMÁÁÁT...de ha azt szokná meg és jó minőségű, finom gyümölcsöket kapnának, akkor arra lenne igényük.

másik eset 2) mikor így akarnak jópofák lenni az olyan szülők, akik szarnak a kölökre...jaj, hoztam neked csokit, csipszet stb. és leteszik a TV elé a csipsszel, kb mindegy csak legyen csöndbe el.

A lényeg, hogy NEM a gyerektől kell undorodni kedves értelmes válaszolók, hanem a szülőkre nézni rossz szemmel. És figyelni a saját kölkötökre majd, ahogy én is tenni fogom!

Azt, hogy nehéz életük lesz, ha a szüleik nem tesznek azért, hogy fogyjanak le. Egy gyerek esetében ez abszólut a szülő felelőssége, neki kell példát mutatnia, ne egy 7-8 éves gyerektől várjuk már el, hogy magától felfogja, hogy egészségtelen ahogyan eszik.

Gyerekként én is dagadt voltam, mert anyámék elkényesztettek, ha csokit akartam, akkor megkaptam. Meg is lett ennek az eredménye, 12 éves koromra 100 kg lettem, 16 éves koromra pedig 135 kg a 182 cm-es magassággommal. Aztán nem tudom, miért tényleg de VÁLTOZÁS történt. Azt vettem észre, hogy egyre többen mondják, hogy fogytam, aminek örültem. 17 éves koromra 120 kg-ra mentem le, következő évre 105-110 kg-ra, aztán 2009-re már 100 kg-ra lementem. Számomra az volt öröm, hogy már lementem 95 kg alá. Ma már hálistennek mindent megteszek azért, hogy ne legyek kövér: futok mindennap 15 percet (akár esik, v. havazik), úszom heti 3-szor, nem iszom kólát, nem falom a sütiket, meg nem eszem tonnaszámra a csokit. Normális ételeket eszem, nem élek mekin és társain.

Nem volt könnyű a gyerekkorom, nem voltak barátaim, csúfoltak, hogy milyen dagi vagyok. Igaz eléggé gátlásos, szégyenlős gyerek voltam.

Szóval azt gondolom, hogy segítség KELL nekik.

20/F