Miért csak a csontsovány nő a "jó nő"?

A történet ott kezdődik, hogy fél éve szültem, terhességem alatt felszedtem 26 kg-t, van még 10 kg felesleg.

Nemrég anyukám átjött vigyázni a kicsire este (míg alszik), hogy el tudjunk menni végre egy kicsit kikapcsolódni, szórakozni. Mozi után beültünk egy bárba, ahol összefutottunk a párom kollégáival (akiknek nincs párjuk). Persze a szokásos téma a csajok voltak. Először elkezdték dicsérni a pincér csajt, mert, hogy milyen vékonyka, de szerintem malac arca volt, a Miss Röfire hasonlította Muppet show-ból. Majd újabb lányokat ajnároztak (voltak persze köztük olyanok is, akik valóban szépek.) Nagyon a nyelvemen volt, hogy "Titeket az ilyen csajok észre sem vesznek, még nekem se kellenétek, pedig túlsúlyos vagyok, nem még ha lefogynék 10 kg-t!", de nem akartam bunkó lenni. Aztán az egyik elkezdte fikázni az exét, hogy milyen töltött galamb, és egy másik lányhoz hasonlítani, hogy hát neki olyan jön be, és az exe messze nem olyan. Tutira tudom, hogy az exe egy átlagos testalkatú lány, aki aranyos, a másik soványság meg egy idegbeteg hisztérika. Akkor már kezdtem felkapni a vizet. Nagyon rosszul éreztem magam. Gondolatban elő is kaptam egy pisztolyt és fejbe lőttem magam, mert nekem még jogom sincs élni, mivel erősebb vagyok. Hazafelé csendben ültem a kocsiban a párom mellett, azon járt az agyam, hogy ha nem lettem volna ott, vajon ő mit mondott volna ezekre a kijelentésekre. Vajon mi az ő véleménye. Már az is eszembe jutott, hogy talán utál is engem, mert nem vagyok sovány, lehet, hogy szégyell is. Nagyon rossz a közérzetem, el is kezdtem koplalni, de tök ideges vagyok azóta, nem találom a helyem. Miért ilyenek a pasik? Miért jó nő, aki sovány, még akkor is ha csúf a feje? Miért kell az ember önbizalmát letaposni, csak mert nem egy deszka? Arcommal, hajammal mindig is elégedett voltam (nem vagyok beképzelt), és sok lányt ismerek, akik arcra nagyon szépek, aranyosak, csak van rajtuk pár kiló felesleg. Az ilyen lányok miért nem "jó nők?"