Mit tegyek, ha "rosszul áll" nekem a mosolygás?

Kicsit furcsa kérdés, de így van. Azt mondják, hogy egy mosoly teszi széppé a lányt, és hogy mindig mindenkire mosolyogjunk, mert az tesz jó benyomást. De mégis valahogy nekem hülyén áll ha mosolygok, illetve ha nevetek.

Nincsen csúnya arcom, teljesen szimmetrikus, nem túl hosszú, nem nagyon erős, férfias az arccsontozatom, szóval teljesen átlagos arcom van. A szám is normális, kis picike, és a fogaim sem állnak össze-vissza, nem sárgák, stb. Szóval ez nem lehet probléma. Vagy az van, hogy mosolygok, és egyszerűen ronda a fejem! Ha meg figyelek rá, hogy úgymond csak "cukin" mosolyogjak, az meg nagyon kislányossá tesz(egyébként is kissé kislányos még a kinézetem). Ha nevetek az meg egyenesen borzasztó, elvörösödik a fejem(oké, mindenkinek, de nekem szörnyen fet ilyenkor a fejem), és irtó rondán nézek ki, de komolyan, nagyon rossz látványt júthatok. Ha komor/komoly arcot vágok(ami nem egyenlő a szomorúval), hanem szimplán csak nézek, értitek, szóval semmi mosolygás, akkor gondolom úgy, hogy szép vagyok, és hogy szépek a vonalaim. Kábé mint a kifejezéstelen,(de szép) arcú modellek... így már egyre kevésbé nevetek, mindig megpróbálom visszafolytani, pedig alapból szeretek mosolyogni. Mit lehetne tenni?

Remélem, érthető, bocsi ha rossz a téma, és légyszi ne legyenek hülye válaszok!

15/l