A luxusmárkák átverések?

Sok esetben annyi a difi hogy a vietnàmi gyerekmunkás milyen logót vasal rá.

Óráknál azért van ebben pár bonyolító tényező ott pl a másfél misivel eléggé alá lőttél mert az a középkategória még csak nem is luxus. De ott vannak komplikációk, spéci anyaghasználat és megmunkálás egy komolyabb órát kizárólag kézzel készítenek és egy komolyabb óra legyártása több hónap is lehet és nem két minimálbért kereső órásmester dolgozik rajta. Ettől persze nem tud annyival többet mint amennyivel drágább de nem is kapsz aliról ugyanolyan specifikációjú órát 20 dollárért mint mondjuk ruhák esetén. Ugyanaz mint autók terén egy kínai csingcsöng 2 hengeres autó is elvisz A-ból B-be de azért ha melléraksz egy Bugattit egyből látod hogy nem egy liga a kettő.

Órához én sem értek, de ruhában és táskában a minőséget illetően tényleg van egy szint, aminél nincs feljebb, és az a szint simán a százezres nagyságrend alatt van. A pamut (vagy mondhatnám bármelyik anyagfajtát) annyit tud, amennyit. Lehet a szövésével és a sűrűségével, vastagságával variálni, eljuthatsz a szétfoszló ócskaságtól a strapabíróig. A strapabírót már megkapod maximum néhány tízezerért. De ha másfél millióért adják, akkor sem lesz elnyűhetetlen, a minőségből nem lehet többet kihozni, csak az árat lehet feltolni a végtelenségig, a pamut az pamut marad, nem csodapáncél.

Amúgy megkockáztatom, hogy százezrekért is kaphatsz olyan gagyi szart is, mint ötért vagy tizenötért. Kicsiben is megfigyeltem. Gondoltam, megengedek magamnak pár márkás cuccot second hand. Hát a poliészter top az 12 ezerért is ugyanolyan poliészter, amilyen a kínaiból sem kell 2 ezerért. De a viszkóz sem tud többet 10 ezer felett, mint alatta. Az eredeti áron 20 ezer körüli S. Oliver farmeren is meglátszik, ha párszor letérdelek, leguggolok benne, némelyik 5-6 ezres no name simán ugyanennyire bírta. A zsebbélése mondjuk minőségibb.

De tényleg akad azért, ahol az anyag tapintásán, vastagságán, sűrűségén, a szerelékeken (cipzár, gombok), a varráson látod, érzed azt minőségi szintkülönbséget, ami indokolja a magasabb árat, és a használat során bizonyít is a ruha. Szóval márkás és márkás közt is szerencse kell, hogy megtaláld, melyik mögött van minőség is, és melyik csak logó és dizájn.

Van egy eredetileg 200 ezres csizmám is, ötezerért vettem. Olyan vastag és erős bőrt, olyan erős cipzárt a többtízezres sima divatcipőkön nem látok. Valódi fa talppal. De ennél sincs feljebb szerintem, a másfél milliós sem jobb, de még a kétszáz is sok érte. Legyen egy ilyen cipő mondjuk 60-100, hogy még reálisnak tudjam nevezni (úgy, hogy semmilyen részlete nem kizsákmányolással készült).