Hogyan fogadhatnám el magam?

Tudom, hogy nem én vagyok a legszebb a világon. Sosem láttam magam szépnek, és igen, van egy kis problémám az önelfogadás terén, amin próbálok dolgozni. Az utóbbi időben képes voltam még szépnek is látni magam, próbálva hinni az embereknek, akik többségben a családom és a barátaim, akik vagy megszokták már a képem vagy csak nem akarnak megbántani. De. Bejött a kamerás időszak és kiderült, hogy nem azt látja a másik, amit én a saját kamerámban. Én azt látom, amit a tükörben, szóval nem azt, ahogy az emberek engem látnak. És őszintén, nem hittem volna , hogy ennyire felemás az arcom. Azt tudom, hogy felemás mosolyom van, de nem hittem volna, hogy a fordított tükörképemen azt látom viszont, hogy az egyik része sokkal lejjebb van. Orr is kicsit ferde, illetve szemem sincs egy vonalban. Oké, még ezt el tudnám fogadni valahogy. De azt, hogy a fejem is ferde... úgy értem h tényleg, elhajlik az egyik irányba, a jobb profilom, ami az előnyösebb, ott kissé "kockasabbak" a vonalaim, balon meg hegyes. És tudom, hogy minden embernek asszimmetrikus az arca, én is letükröztem a sajátomat, és hihetetlen, mintha két külön arcom lenne így.

Tökre elkeseredtem, mert ezek szerint így nézek ki, így látnak az emberek, és ezzel most szembesülök először. Letukroztem a fényképeket is, és ugyanaz a látvány. Lehet, hogy most kesergésnek hangzik, de teljesen összetörtem, mert egyszerűen nem tetszik a látvány, kész borzalom, mégis hogy lehetne elfogadni? Azon kívül hogy nincs más választásom, mert ezt dobta a gép, de korábbi évekhez képest azt látom, hogy folyamatosan torzulok el.

Kérlek titeket, hogy mocskolódó kommentek ne jöjjenek.

(Direkt raktam a Szépség kategóriába, mert így sminkkel is nevetségesen nézek ki, bár most hogy leírtam, lehetne inkább a pszichológiában...)