Őszinte választ: lehet anorexiás vagyok/leszek? :/ Félek magamtól. (több lent, de hosszú)

17 éves leszek lassan, 165 magas és jelenleg 56 kiló. 1 évvel ezelőtt Januárban 70 kiló voltam, ami még szintén egészséges súlynak számított, de én kövérnek éreztem magam.. Onnantól kezdve a tavasz és nyár alatt sikerült egészséges és paleo életmóddal, valamint rengeteg mozgással (napi több, mint 4 óra!) lefogyni 62-re szeptemberre. Az egyetlen probléma az volt, hogy még messze voltam a számomra ideális alaktól, viszont a súlyom stagnált. Októberben elegem lett, és úgy döntöttem diétázni kezdek. Hiába kerestem fel különböző fogyási tippeket, alapjába véve azonosakat végeztem naponta, így nem sokat segítettek.. ekkor ismerkedtem meg az anorexia fogalmával Tumblrön.

Először azt hittem hülyeség, hiszen ki akarna ilyen csontvékony lenni meg hogy bírják ki, hogy nem esznek semmit egész nap? Ahhoz túlságosan szeretek enni, nem tudnám megtenni.

Aha. Dehogynem.

Novemberben elkezdődött a koplalásom.

Természetesen kalóriaszámlálással kezdtem, hiszen csak így tudtam ellenőrizni magam. 1300-as limittel kezdtem, amit szépen tartottam, sőt, voltak napok amikor meg sem közelítettem. Ez tartott körülbelül 1 hétig.

A következő héten gondoltam legyen kevesebb a kalóriabevitelem, hiszen akkor gyorsabban fogynék. 1000-re csökkentettem, de sosem haladtam azt meg.. inkább arra kezdtem törekedni, hogy a napi 3 étkezésem (ami az iskola miatt reggelit, tízórait és egy késő délutáni ebédet takart csupán) alatt a legkevesebb kalóriát vigyem be.

Így kezdtem el olyan napi 800-500 között mozogni.

Azonban ez sem volt elég.

Ismét csökkentettem, ezúttal 800-as limitre.

Karácsony van, ugyan az az év. 56-ra lementem, de körülbelül 1 hónap alatt. Ma már ott tartok, hogy ha 300 fölé megyek, undorodom magamtól. És most, hogy az ünnepek közelednek, félek a családommal enni. Ugyanis falási rohamok törnek rám, amik végén olyan napi 1200 kalória között mozgok, de hadd ne mondjam hogy érzem magam tőle..

Valamint a mozgás is az életem része maradt.. minden nap arra törekszem, hogy a napi bevitt kalóriám minimum felét vagy az egészet (vagy többet) mozgással ledolgozzak. Így mikor ilyen 'falási roham' tör rám, az 1200-ból minimum 800-at vagy többet aznap kardió tornával és táncolással, sétával és futással elégetek.

Fizikai jeleit is érzékelem a dolognak..

A körömágyaim kék és lila színben pompáznak; folyamatosan fázom és a kezeim is hidegek mint a jégcsap: még egy forró kád fürdőben is fázom..; a szemeim karikásak; a bőröm sárgás színű (pedig alapból fehér vagyok mint a porcelán); gyenge vagyok és folyamatosan fáradt. Kedvem sincs semmihez.

Tudom, hogy ez nem egészséges, de nem vagyok még 'soványnak' titulálva.. A családom már kezdi mondogatni, hogy már nem kellene fogynom és így is alig eszek valamit és ez nem egészséges, de nem hiszek nekik.. minden egyes alkalommal, ahogy a tükörbe nézek, hányni tudnék magamtól.

Apropó hányás. Próbálkoztam már hánytatással, de nem jött fel semmi így feladtam.. De tudom, ha sikerült volna valószínűleg csinálnám.

Az egésznek a lényege, hogy még mindig nem vagyok elégedett magammal, és félek, hogy ez az egész 'anorexia' átveszi az életem felett az irányítást. Az ideális súly számomra 45 lenne, de nem tudom mikorra fogom elérni.. attól is félek, ha el is érem nem lesz elég és vékonyabb akarok majd lenni és kórházba fogok kerülni vagy meghalni..

Mit tegyek? Már félek magamtól..