Anorexiás vagyok? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Igen az vagy! És még most lépj ellene, mert nem lesz jó vége. Az, hogy örömet okoz az éhség, az az egyik tünete. Az, hogy így állsz, hozzá, hogy "szerencsére nem híztam vissza", a másik jel.

El fog jönni a pillanat, amikor normálisnak fogod azt hinni, hogy 1 héten csak 2x eszel normálisan. Az is el fog jönni, hogy rossz lesz a hangulatod, életunt leszel, semmi sem fog érdekelni, a barátaid elfordulnak tőled, a szüleid ha észre veszik küzdenek egy darabig érted, de ők sem tehetnek mindent, és nem a végetlenségig. (utolsó mentsvár az a klinika, ahol szigorú körülmények közt, próbálnak majd felerősíteni, és nem hízlalni!!!, de sokszor már ez is kevés)

Aztán eljön majd, hogy megszállottan nézegeted a kalóriákat, próbálsz minél többet mozogni, rosszul érzed magad ha egyszer jóllaksz. Ne várd meg ezeket.

Visszatérve. Nem biztos, hogy az vagy, de annak a tünetei jönnek. De inkább legyél tudatos, és vedd úgy, hogy valami gond van kialakulóban. 3-4 hónap múlva senki sem ismer majd rád, sem külsőleg sem belsőleg, és senki sem meri majd kimondani, hogy beteg vagy (és már nem is fogod majd fel).

Orvosok szerint az anorexia egy olyan betegség ami megváltoztatja a tudatot, és mint ha 2 ember lennél. És egyszer majd eluralkodik rajtad az anorexia (mint tudat állapot). Javaslom, hogy ne várd meg ezt az állapotot.

Egy normális étrend, mellé mozgás többet ér mint a koplalás.

hogyha nincs étvágyad, nem akarsz fogyni nem vagy anorexiás.

ha fogyni akarsz, anorexiás vagy

szerintem ez nem anorexia még. te csak élvezed hogy fogysz. én is voltam így. vagy fél évig alig ettem és élveztem hogy fogyok és jól nézek ki. de mikor belenéztem a tükörbe akkor nem láttam kövérnek magam, tehát nem volt testképzavarom.

viszont ez könnyen átfordulhat anorexiává vagy bulémiává. mert bizony amikor elkezdessz majd rendesen enni akkor jobban fog raktározni a szervezeted. szóval ha van egy kis eszed és nem akarsz beteg lenni akkor még ha nem is kívánod magadbaerőltetsz egy kis kaját reggelire ebédre és vacsorára is.

Szerintem ez a túlzott stressz miatti fogyás, és a lelki terhelés miatt a személyiségfejlődésed most egy kicsit regresszívba fordult át és infantilizálódótt, Vagyis, jelen esetben a leírtak alapján az van hogy nálad a stressz egy olyan dolgot vált ki hogy nem tudsz enni (sok embernél ez így van pl vizsgák vagy valami fontosabb esemény előtt és ez ha lemegy a stressz normalizálódik és elkezd utána enni.) Viszont nálad erre a stresszre jött egy sokkal nagyobb teher, ami a regressziót kiváltotta ez a "visszafejlődés, némi nfantilizálódással vagyis, a gyeremek személyiségedbe csöppentél vissza. ÉS a testedre koncentrálsz, és azért élvezed hogy gyötröd magad,mert tudatalatt nagyon szeretnél visszamenni gyermekkorodba amikor valamilyen szintű védőburok vaolt akár család akár más részről lényeg h. jobban érezted magad. A fogyással, pedig főként nemi jellegek elvesztése miatt (gondolom nő vagy) a tested kislányossá válik. Ez mind tudat alatt megy. Illetve a kialakult helyzeted miatt hibáztatod magad még akkor is góha egy részed azt mondja te mindent megtettél. Működik a mi lett volna ha reakció és a lelkiismeret furdalásodért a koplalással bünteted mgad amit élvezel, vagyis úgy gondolod, hogy így a büntetésed élvezeével bocsánatot nyersz és ezzel lelki békére találsz.

Javaslom, ha ez így megy, menj orovoshoz, mert baj lesz, illetve beszélgess valakivel akiben megbízol vagy fordulj pszichológushoz lehet pár beszélgetés rendbe tenne.(és ne félj, nagyon jó dolog h. megkérdezted! és én szurkolok...) és ez az első lépés a gyógyulás útján.