C anagramma készítés?

„Nem igazán értem a kód lényegét, addig világos hogy a memset 0-ra írja az összes 256 helyet, majd valahogy megszámolja a nullákat.”

Amíg megelégszel ennyi világossággal, nem is fogod megérteni a lényegét.

Egyébként meg: Ez mitől „készítés”? Nem próbáltam még ki, hogy működik-e, de a szándék láthatólag csak annyi, hogy eldöntse két bevitt szóról, hogy anagrammák, vagyis azonos betűhalmazok-e.

Az isAnagram függvény tuképpen megvizsgálja, hogy a két string paraméter azonos betűkből áll-e, tehát hogy ugyanazon betűkészlet átrendezésével egyikből előállítható-e a másik. (Így első blikkre ez az angol betűkkel működik, karakterkódolástól függően, bár lehet, hogy UTF-8-cal is értelmes eredményt ad.)

Először csinál egy karakter darabszám gyűjtő tömböt (c[]), amiben a karakterek előfordulását tárolja. Az első for ciklus a tömbben az első szöveg betűinek számát rögzíti, a második for ciklus ugyanezt teszi, csak a második szövegben lévő karakterek számát levonja belőlük. Vagyis ha egy karakter mondjuk kétszer szerepelt az első és második szövegben is, akkor a c[] tömb megfelelő eleme nulla lesz. (Az első ciklus kétszer növelte, a második kétszer csökkentette.) A harmadik for ciklus már csak azt ellenőrzi, van-e a tömbben nullától különböző érték. Ha igen, akkor a két karakter "kupac" nem egyezik meg.

@#4:

Hát, nem tudom, ezzel a poéngyilkossággal érdemes volt-e elrontani a felfedezés örömét... Az egész kalandból jóformán csak olyan együgyű tisztázni valók maradtak, hogy mi az isalpha() meg a tolower() szerepe. Szerencsésebb lenne, ha legalább a

for (int i = 0; s1[i]; ++i){...}

ciklus működését Kérdező magyarázhatná meg, mielőtt minden érdekességet kiherélünk a programból.

Na tessék, ha nem a kérdésre válaszolok, az a baj, ha a kérdésre válaszolok, az a baj... :))

Amúgy én sem szeretek ennyire a közepébe vágni, de gondoltam itt nem feladat megoldásról van szó, hanem egy kész kód értelmezéséről.

@#6:

Nem tagadhatom az igazadat, mi több, lehet, hogy Kérdező is éppen ezt várta, de akkor is úgy érzem, oda a fejtörő sava-borsa. Mert, ha úgy explicite kimondja, hogy nem akar foglalkozni vele... de mindegy is, a kérdésben eleve benne foglaltatott a kockázat, hogy kiveszed a kezéből a munkát, vagy mitt'omén, a fejéből a gondolkodást. Hogy ezt eddig nem kérte ki magának, máris arra utal, hogy helyes döntés volt a magyarázat beküldése, szerencsére az én mulatságomat már nem rontotta el.

Ami a #3 hozzászólásom lepontozását illeti, szívből fájlalom, hogy valaki már megint kevésnek érezte magát az eltérő álláspontjának artikulálására. Ha ugyanis magam próbálom meg pontról-pontra kiértékelni, mennyire vállalható az álmosító éjhomályban született véleményem, én nem látom olyan rossznak ezt az elfogult statisztikát.