Mi az a szubrutin?

Például.

Alprogram aminek az a jellemzője, hogy (a főprogrammal ellentétben) nem biztos, hogy lefut.

Csak akkor fut le, ha szükség van rá.

Ha egy szövegszerkesztőt elindítasz, akkor az lefut, még akkor is, ha nem írsz egy karaktert sem. Ha begépelsz valamit és elmented akkor a mentést végző szubrutin lefut, ha viszont mentés nélkül kilépsz, akkor nem fog lefutni, mert nem lesz rá szükség.

Egy olyan részlete a kódnak, ami funkcióját tekintve el lehet különíteni, és szükség estén a program más részeiről meghívni. A hívó oldaláról ilyenkor már csak a hívás módja (paraméterek, visszatérési érték, stb.) érdekes, a működésről nem kell tudni. Ilyen értelemben olyan, mint egy kis program a programon belül. (Ez nagyon pongyola így, csak a magyarázat kedvéért írtam.)

És igen, procedurális környezetben ezek általában függvényekként vannak megvalósítva.

... vagy eljárásokként. (előzőt kiegészítve)

De tudni kell, hogy a szubrutin a strukturált programozás jellegzetessége.

A hagyományos, ún. szekvenciális programozási nyelvekben, amelyekben az utasítások sorról sorra, egymást követően hajtódnak végre, kényelmetlenséget okozhat, hogy egy-egy alapvető algoritmust többször, többféleképpen is le kell írnunk, holott lényegi változtatás nincs benne. Ezt a problémát részben lehet szubrutinokkal és függvényekkel orvosolni, de az igazi megoldást az objektumok használata jelenti.