Hogy taníthatnám meg egy barátnőmet programozni?

El kell kezdeni a dolgot a "Hello World!"-del és úgy haladni a szelekciókon, ciklusokon át szépen sorban. Feladatokat kell csináltatni vele, hogy mindenre ő jöjjön rá, csak a legszükségesebb iránymutatást add meg neki.

A gondolkodásmód elsajátítása a legfontosabb.

G.

Gonosz leszek: Ezt úgy hívják, hogy tárgyismétlés. Nem vagy tapasztalt tanár (legalábbis a tárgyban biztos), ő pedig valószínűleg teljesen elveszett a témában. 4-5 nap alatt ilyen feltételek mellett lehetetlen...

De ötlet:

Ha ELTE-IK, akkor vegyétek végig a két eddigi vizsgát. Részletesen, órákig. Hátha. És ne hidd el neki, ha azt mondja érti. Ha azt mondja érti, akkor le is kell tudnia kódolni ugyanazt. Ha le tudja kódolni, akkor elhiheted neki.

Jótanács a jövőre nézve:

Ha át is megy ebből az alapozó tárgyból (sejtésem szerint progalap és ELTE-IK), következő félévben járjon be erre a tárgyra is, különben elhasal a továbbiakban, és akkor már késő lesz otthagyni a szakot...

"Mindezt úgy, hogy kb 4-5 nap lesz rá. Hogy lehetne kivitelezni?"

Sehogy. Ha engedékeny a tanár, akkor átengedi egy kegyelemkettessel, de ha nem, akkor bukta. Ami - ne vedd gonoszságnak - teljesen indokolt lenne, és még talán jobban is jár vele, mint ha úgy megy tovább, hogy teljesen hiányoznak az alapjai.

"Vagy írjunk sok kódot, és majd vizsgán azokat alakítsa át? De mi van, ha tök mást kérnek?"

Jól látod. Ez nem megoldás. Lehet, hogy ha szerencséje van, ezzel át tud menni, de ő tudásilag semmivel nem lesz előbbre.

"elképzelésem sincs, hogy hogy kéne neki kezdeni"

A legeslegelején. Ha tényleg annyira nem megy neki, akkor Hello World. Ezt megírjátok a tanult nyelvben, meg a tanuét algoritmus-leíró eszközzel (gondolom pszeudo-kód, folyamatábrát egyetemeken nem nagyon használnak, a struktogram és a Jackson pedig nem túl közkedvelt és közismert dolgok.), majd átbeszélitek, hogy ez mit csinál, és miért így néz ki a pszeudo-kód. Majd szépen lassan, rengeteg példán keresztül átveszitek a különböző vezérlési szerkezeteket. Egyirányú elágazás, kétirányú elágazás, többirányú elágazás, számlálós, elől- illetve hátultesztelő ciklus. Mindegyikre írtok egy tucat példát. Nem csak te, ő is, magától. Számlálós ciklusnál ki ne hagyd a "szorzótáblát" (ugye egymásba ágyazott szémlálós ciklusok), és ezen hagyd gondolkodni, hogy ő maga jöjjön rá! Esetleg csak vezesd rá erre-arra, de kész megoldást ne adj a kezébe, mert úgy nem fog tanulni!

Ha ezek már jól mennek, akkor áttérhetsz olyasmi kérdésekre, hogy pl. hogy válasszuk ki 10 szám közül a legnagyobbat? Nehogy készen leírd a maximumkiválasztás tételét, mert az legeslegjobb esetben is csak mechanikus tanulás lesz, de gondolkodás semmiképp. Ő maga jöjjön rá. Ha nem megy, vonatkoztasson el attól, hogy számítógépnél ül! Van 10 szám, hogy dönti el, hogy azok közül melyik a legnagyobb? (Megnézi midnegyiket, és megjegyzi az éppen aktuális legnagyobbat. Ha annál nagyobbat talál, akkor azt jegyzi meg helyette.)

Vagy 10 szám közül döntsük el, hogy van-e páros. (Eldöntés tétele.) (És remélhetőleg az alapdolgok begyakorlásakor - if-then-else - már találkoztatok azzal a kérdéssel, hogy hogyan döntsük el egy számrúl, hogy páros-e.) Itt is hagyd, hogy maga jöjjön rá!

Fotnos, hogy egy adott ismeretet sokszor begyakoroljon. Az "ez már megy, gyorsan nézzünk valami mást" hozzáállás csak ahhoz fog vezetni, hogy előbb-utóbb az egészből egy hatalmas káosz kerekedik a fejében.

Összegezve: a tök alapoktól kezdve, lépésről lépésre, rengeteget gyakorolva, és kész megoldást lehetőleg nem adva kell tanulni.

Ha valami egyéb kérdésed van, szívesen válaszolok, a programozás tanításában otthon vagyok, bár igaz, hogy csak általános- és középiskolás, lelkes diákokat tanítok szakkör keretein belül, de a pedagógiai módszerek végső soron itt is ugyanazok. :-)

Egyébként nem gonoszság, de tényleg el kellene gondolkozni azon, hogy valóban ezt akarja-e csinálni? Nem tudom, melyik egyetem melyik szakjáról van szó, de mondjuk én legalábbis úgy gondolom, hogy ha programozó szak, oda eleve azért megy az ember, mert érdekli a programozás, és szeretné azt csinálni. Úgy, hogy nem is tudja, és motivációja sincs, semmire nem fog menni vele. Lehet, hogy elbukdácsol a diplomáig, és lesz egy papírja, nulla mögöttes tudással. Azzal meg nem megy semmire, sőt, még hátrány is: a végzettségének megfelelően nem fog tudni elhelyezkedni, és ráadásul elpocsékolt 5 évet, ami alatt szerezhetett volna olyasvalamiből diplomát, amiben érvényesülni is tud.

Persze, tényleg lehet, hogy csak az alapokat kell megértenie, utána pedig szárnyalni fog, és kívánom, hogy így legyen, viszont azért valljuk be: nem ez a valószínűbb kimenetel.

Még egy jótanács: a programozást nem lehet kampányszerűen tanulni. Azt rengeteget kell gyakorolni, és nem csak muszájból, hanem önmagától is. Enélkül nem fog menni.

Melyik egyetemre jártok, ha nem titok, és milyen szintet kéne most vizsgén teljesíteni?

Ezt biza a nulláról kell újra kezdenie, mert elveszítette a fonalat, és így biztosan nem fogja érteni, neked pedig nincs oktatási tapasztalatod, így nem valószínű, hogy képes vagy őt korrepetálni.

Felmerül itt a kérdés, hogy érdekli-e egyáltalán az egész, ha ennyire nem tud róla semmit, amihez a feladatokat viszonítani tudná.

Ha nem érdekli, akkor felesleges erőltetni is.

Ha érdekli, akkor viszont magának kell megtanulnia - te nem tanulhatsz helyette, ez a helyzet.

Javaslom számára az itt található, 965 millió "Hogyan tanuljak meg programozni?" kérdés legalább pár példányának átnyálazását.

Kifejezetten fontos, hogy a tanulás során álljon meg kérdezni, ha valami olyasmibe fut, amit nem ért, mert ha nem teszi, akkor később csak mégnagyobb lesz a gubanc, amikor valamilyen ismeret pont arra épülne, amit nem értett meg.

Felejtős.

Amúgy előbb utóbb elvégzi majd az egyetemet ő is, a lányokkal szeretnek kivételezni, lehet nem lesz jó programozó, de az erősebb papír miatt lehet talál egy jobb állast, vagy kimegy Angliába ő is. Nem ezzel gond, ha időben észreveszi hogy rossz vágányon van az élete.

Te meg törj ki a friendzone-ból, vagy hagyd a francba

Voltam mentor az egyetemen, illetve később gyakorlat vezető is. Szerencsére sikerült elhelyezkednem a szakmámban és elhagytam a felsőoktatás süllyedő hajóját. A témával kapcsolatban azt kell mondjam, hogy nemtől függetlenül de bizony vannak reménytelen esetek.

18 év után már nagyon nehéz változtatni egy ember a gondolkodás módján - még ha az illető akarja is. Ha valaki tud ráállni az algoritmus szintű, logikailag megalapozott gondolkodásra, akkor az illető képtelen megtanulni programozni. Innentől kezdve minden belefektetett idő pazarlás.

Továbbá a hallgatók (nemtől függetlenül) 80%-a érdektelen, vagy megerőltetésnek érzi, ha le kell ülnie foglalkozni valamivel, sajnos programozni csak úgy lehet ha valaki magának leül és próbálkozik, gyakorol. Akit érdekel félév közben is foglalkozik vele, akit pedig nem, annak mindegy milyen későn kezdi el, a próbálkozást.

Nőkből arányosan kevés van egy műszaki karon, informatika szakokon pedig még ettől is kevesebb. Ezért arányosan még kevesebb lesznek azok, akik meg is tudják majd tanulni. Hiába ugyan annyi százalék morzsolódik le lányokból mint fiúkból, de lányok esetében ez néha a teljes létszámot jelentheti - illetve jelenthetné, ugyanis...

Megoldják. Itt kezdődik a házi másolás, vagy csináltatás, (csicskáztatás). Minden női hallgató talál magának egy balekot, ha szüksége van rá. Továbbá a vizsgán ugye jön a kivételezés, az a bizonyos előny. Van akinek jól esik a kivételezés, van aki számít rá, sőt van aki el is várja a vizsgáztatótól.

Az egészben a legironikusabb az, hogy aki időben észreveszi a dilettanciáját az jár a legjobban, mert idejében talál egy naki illő szakmát (szakot). Aki még haladni is tud a tanulmányaival, az általában 3-4 éven jön rá, hogy ez igazából száraz és unalmas és nem fog heti 40 órát ezzel foglalkozni. Huszonévesen ez a 3-4 év nagyon soknak számít az életpályád előtt.