Unity -ben Occlusion Culling helyett saját megoldás, mert az objektumok nem lehetnek statikussak?

2# -es, köszönöm a választ, ezt konkrétan még nem láttam.

Viszont felmerült egy sokkal komolyabb probléma, szóval most az occlusion culling a legkisebb gondom. :/ Egy egyszerűbb teszt során hamar kiderült, hogy a Unity nagyon rosszul kezeli a nagy mennyiségű objektumot az editoron belül. Konkrétan csontra fagy az editor, és tele lesz a 16GB RAM, ha megpróbálok sűrűn feltölteni objektumokkal 4 darab 10 000 x 10 000 egységnyi területet. Azért pont ennyit, hogy pozitív és negatív irányba is kihasználhassam a precíziós limitet X és Z síkon. Úgy tűnik, hogy ez nem járható út. Pedig direkt egy idő után elkezdtem editorban letiltogatni azokat az objektumokat, amiket már a helyükre pozícionáltam (sok kisebb objektum külön szülő objektumokba pakolva, majd egy idő után ezek is egy még nagyobb szülő objektumba), viszont ez csak az editorban lévő FPS –en javított, de egy örökkévalóság a projekt mentése, a Play módba való lépés, vagy onnan kilépés. Ráadásul ez rengeteg RAM –ot fogyaszt, a build verziót sem tervezném ennyire súlyosra. Bár a játék ha nagynehezen el tud indulni, láthatóan hozná a kellő mennyiségű FPS –t, ha sikerülne a build és elég lenne a RAM, de itt már teljesen megáll a folyamat, el sem jut a végéig.

Így hirtelen, amatőr fejjel, két megoldást látok. Az egyik az, hogy hagyom ezt az egész ötletet, hogy az egész térkép egyetlen jelenetben van, és elkezdem felépíteni azt sok kis különálló jelenetben. Ebben az esetben az új jelenet ott kezdődne, ahol az előző véget ért, de minden jelenet egy kicsit a széleken, újra tartalmazná a szomszédos jelenetek részeit is. A másik ötlet, hogy kell írnom saját megoldást, ami tárolt adatokból, vagyis kisebb, mentett fájlokból építi fel a világot futásidőben. Az editorban csak a szerkeszteni kívánt világ egy kisebb részét hoznám létre, majd amikor biztos vagyok benne, hogy ez így jó lesz, akkor lenne egy függvény, ami Play módban végigiterál az összes objektumon, és kiírja egy fájlba a hozzá tartozó információkat, hogy milyen transform adatok, milyen mesh, milyen material, stb. Ugyanígy hasonlóan működne a beolvasás. Az első megoldás egyszerűbbnek tűnik, a második hatékonyabbnak de nehezebbnek. Mondjuk, ha a Unity elég gyorsan tudna váltogatni a jelenetek között a beépített megoldással (gondolom minél kisebb egy jelenet, annál gyorsabb az átkapcsolás), akkor nyilván ezt preferálnám inkább. Hisz semmi sem garantálja, hogy a saját megoldásom zökkenőmentesebben töltögetné be az adatokat futásidőben, egyetlen nagy jelenetben.

Tudom, ez egy olyan probléma, ami lehet, hogy a gyakorlatban soha nem merül fel majd végül a saját játkomban (mert soha nem lesz olyan hatalams a világ), de amikor elkezdek valami új dologgal foglalkozni, akkor szeretek felkészülni a legrosszabb esetekre is.