Hogy tudom lekuzdeni,hogy “nem vagyok eleg okos,hogy programozo legyek” mentalitast?

Hadd meséljek el egy történetet. Amikor óvodás voltam, volt egy alkalom, hogy elvittek minket az iskolába, már nem emlékszem, miért, gondolom ilyen "ide fogtok járni ti is"-nap keretén belül. Körbemutogattak nekünk mindent, aminek része volt az is, hogy megmutogatták, hogy miket csinálnak az iskolások, milyen feladatokat kapnak, mit tanulnak, stb.

És emlékszem, úgy voltam vele, hogy basszus, ezt én k.va élet, hogy nem fogom tudni megugrani. Én nem tudom, mi lehet, ide csupa varázsló jár, vagy direkt a legelitebb osztályba vittek minket, hogy szerényedjünk, vagy fassetuggya, de hogy én ezt az életben nem fogom tudni felérni ésszel, az tisztán látszott.

Aztán eljött az idő, és természetesen felértem ésszel a dolgot, ahogy mindenki.

Azóta mindig, amikor a tiedhez hasonló gondolatok kezdenek zavarni, visszagondolok arra az óvodásra, aki voltam, aki biztos volt benne, hogy ő az iskolát nem fogja tudni elvégezni, mert ez egy olyan hihetetlen bonyolult dolog, amilyet még nem látott, és eszembe jut, hogy milyen egyszerű is az, amitől féltem.

Amit nem ismerünk, az mindig ijesztő. Hasonlóan, amit tudunk, az mindig egyszerűnek látszik. Ezért kár ezen görcsölni, teljesen normális, ha azt gondolod, hogy "ez neked magas", hiszen az ismeretlen gyakran sokkal bonyolultabbnak tűnik, mint amilyen az valójában. Azért vagy az egyetemen, hogy megismerd a dolgot, és ne legyen bonyolult.

Attól függ miért akarsz programozó lenni. Ha csak a pénz motivál, de a szakmát utálod, akkor nem is leszel soha jó benne. Szakmai elhivatottság nélkül bármilyen IT pálya felejtős.

Én már általános iskola felső osztályában tudtam, hogy rendszergazda/üzemeltető akarok lenni. Számítástechnikára orientálódott középsuliba mentem és utána elvégeztem a szakmát is, közben pedig a Cisco CCNA-t.

Amikor elvégeztem azthittem, hogy na én már ezt tudom, és nem fognak újat mutatni. Hát konkrétan bekerültem egy iskolai rendszergazdai poziba, és még ott is olyan dolgok voltak, amikről életemben nem hallottam. Bér meg szinte éhenhalni volt elég. De szerettem és érdekelt a szakma amit csinálok. Azóta eltelt 10 év, és most már több száz fős cégeket üzemeltetek egymagam, van köztük nem egy, akinek országos infrastruktúrája van, site to site VPN-ekkel megoldva, 1000-nél több usernek segítve napi szinten, Linux, Windows Server tapasztalattal, Fortinet, Cisco, Sonicwall, Mikrotik tapasztalattal, stb. Még mindig van mit tanulni, de most már magabiztosan mozgok azért, ha van is valami új előttem.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a szakma szeretete nélkül és akarat nélkül nem fogod tudni elhinni magadról, hogy képes vagy rá, de a kemény tanulás és alázat mindig meghozza a gyümölcsét, ezután pedig már ha van tapasztalat és tudás mögötted, az önbizalmad is meg fog nőni.

Régen, a komcsik idejében volt egy mondás, amit az elégedetlenkedő embereknek lökött oda valamelyik kommunista, hogy: "nem a zsömle, kicsi, hanem a pofátok nagy".

Hát itt pont fordítva van a dolog, nem a zsömle nagy, hanem a pofátok kicsi.

A zsömlét itt a tanulnivaló, a pofát meg az egy slukkra megemészthető anyag szemlélteti.

A zsömlét nem lehet egy-két, vagy három evésre megenni, felfalni, mert ha így teszel, egy fél életre megcsömörlesz tőle. És ez olyan alapigazság, amit tudomásul kell venni.