Valós veszély a neurális háló?

"elkezdte félteni az állását amit ha akartak volna már rég ki lenne automatizálva (pl. gyártósori összeszerelő), még mesterséges intelligencia sem kell hozzá."

Az állásokkal, aztok féltésével kapcsolatban az a helyzet, hogy éppen a gyártósori összeszerelőket elég nehéz lenne robotokkal kiváltani. Akiket a gépjárműiparban ki lehet váltani, azok kiváltása meg is történt. Gondolok itt a szalagon elemeket adagoló robotokra, vagy a fényező egység robot munkásaira.

Valóban sok munkahelyet ki lehetne váltani robotokkal, de a fizikai robot nagyon sok pénzbe kerül és ezért nem történt még meg a dolgozók kirugása, nem azért, mert a tőke annyira aggódna a sorsuk miatt.

Az MI annyiban más, mint a mechanikus programozható gép, hogy olyan munka-folyamatokat képes kiváltani, amihez nem kell hardver (robot), vagy ha kell is, nem olyan drága (mint egy ipari (KUKA) robot).

A szoftver, ha már elkészült, könnyűszerrel reprodukálható.

De a gond nem is itt van, hanem ott, hogy az MI képes egy egész szakmát eltüntetni, vagy legalábbis erősen megkurtítani, remodellálni. Ez a szakma pedig a programfejlesztői hivatás. Senki nem azért aggódik, hogy a téglahordó pista bácsik munkája odalesz, hanem azért, hogy a programozók 80-90 százaléka kidobhatja a diplomáját, mert nem fogják őket alkalmazni.

24/24 Befektetőcsávó

Nem ártana gondolkodnod is, mielőtt ilyen hülyeséget leírsz.

Ha mindenhol ez menne, akkor még a számítástechnika őskorában tartanánk.

"Miért mit gondolsz, hogyan működnek a dolgok? Teljes mértékben jól írja a 24-es, valóban ilyen egy szoftverfejlesztő élete."

A dolgok sokféleképpen működnek.

Ahány ház, annyi szokás, de az biztos, hogy nem megy, amit te is annyira erőltetsz. Amikor még alkalmazott voltam, akkor egy munkáltatómnál sem tartott 10-15 percnél tovább a reggeli standup. A cégtársamat, aki mellesleg a hazai krém abszolút legjavát képviseli, azért rugták ki az utolsó munkahleyéről, ahol még alkalmazott volt, mert túl lassúnak találták. Egy egy multinál, vagy állami szektor alkalmazottjaként ugyan el lehet itt-ott lébecolni, de ez az üzemmód nagyon messze van az általánostól. Akadnak helyek, ahol legalább napi hét órában megy a billentyűverés szarásig, és ha úgy találják, hogy nem tudsz lépést tartani, akkor másnap már a portán sem jutsz túl és a felmondási időt sem kell letöltened.

Én társas vállalkozó vagyok, és talán hangsúlyoznom sem kell, hogy éhen döglenék, ha azt a teljesítményt nyújtanám, amit a csávó ide vizionált. Mit gondolsz, a kkv-knál mégis, ki a bánatos f@sz keresi meg az elosztani valót, ha mindenki ilyen hervadt veréb módjára adja le a teljesítményt?

Ti, ha tényleg így dolgoztok, akkor nem programozók, hanem léhűtők, ingyenélő, másokat kihasználó herék vagytok.

Architektúra tervezéssel a normális cégeknél az architektek, vagy erre a célra kijelölt senior programmerek foglalkoznak és nem a mezei kóderek. Utóbbiak megkapják a részfeladataikat, beleállnak, csinálják. Ha kérdés van, probléma merül fel, akkor meg jeleznek a leadnek, vagy az architektnek. Esetleg, ha nem sürgős, akkor stand up-on szóvá teszik a dolgot.

Valamikor régen olvastam, hogy a windows NT első körben negyven millió sor kódot tett ki. Szerinted ez hány mérnökórába került volna, az általatok normálisnak beállított napi másfél-két óra aktív munka és hat óra seggvakarás mellett?

Amikor mi elvállalunk egy munkát, akkor az első a tervezés, de már első percben vannak olyan részek, amikbe bele lehet állni és csinálni. Sok esetben a specifikációt a megállapodás után kapom kézhez, addig tervezni se nagyon tudok, de mivel a dolog lényegével képben vagyok, már elkezdhetem a munkát és mivel hozzánk elsősorban azért jönnek mert nem csak jól, de gyorsan is dolgozunk, ezért az a munkaprofilunk, hogy a vállalás utáni első napokban teljes gőzzel beleállunk és csak akkor vesszük lazábbra, ha már látszik a dolog vége. Az ilyen "erős" kezdés nálunk azt jelenti, hogy napi legalább 12 óra munka, de előfordul 14 vagy 16 is. Ez megy a munka nagyságától, összetettségétől függően kb. a bő harmadáig, olykor feléig, a mi viszonylatainkban akár két héten át is.

Mindez azért kell, mert a szoros, rövid határidők okán nincs honnan időt elvenni, ha valami gond ütne be, ami nagyobb lélegzetű projektek esetén mintegy 90 %-ban boritékolható. Nem ritka, hogy az ügyfél olyan konkrét igénnyel áll elő, amihez a felhasználandó kontroller, egyéb alkotóelem adatlapját akkor látjuk először. Rendszerint hardvert tervezünk kivitelezünk és a kiegészítő firmware-t, adott esetben a HW-t illesztő, vezérlő, vagy adatfeldolgozó szoftvert fejlesztjük le hozzá. Vannak saját termékeink is. Ezeket rendszerint a nyárvégi uborkaszezonban vagy az év közben beeső holtidőben fejlesztjük tovább. Nagyon sok áldozattal járt, mire vállalkozóként megkapaszkodtunk, némi presztizst és egy, ma sem túl népes ügyfélkört kialakítottunk.

Mit képzelsz, mire jutottunk volna ha úgy álltunk volna hozzá, ahogy ti itt mesélitek? A hidegvízre valót sem kerestük volna meg.

Amit ti itt lefestetek, az nem a szoftveripar profilja, hanem a kókány szakköré.