Aki szoftverfejlesztőnek esetleg mérnöknek vagy bármilyen komolyabb egyetemen tanul, az hogyan tudja megoldani az anyagi kiadásait szülői támogatás nélkül ?

Én nyáron munkát vállaltam, kőműves mellett. Jó kis erőnléti edzés volt.

Több száz négyzetméternyi csempét leverni, talicskába lapátolni a sittet, a pincéből az utcára kitolni, ott feltolni a sittes konténer magasságáig és bebillenteni. Ezt nyomni naponta tíz órán át.

Előfordult, hogy munka után kivánszorogtam a villamosmegállóig, ott leültem és elment három villamos is, mire elég erőt tudtam gyűjteni a felszálláshoz.

Este, vacsoránál a kanalat nem tudtam teljesen a szémhoz emelni, úgy be volt durranva a karom.

De volt diákmunka is, ami sokszor jól jött és olykor aránylag jól is fizetett.

A tizes válaszolóval nagyon egyet tudok érteni. Aki bulizni, haverokkal lógni, szórakozni, ruházkodni akar, az a jövője rovására teszi ezt és később sokszorosan meg is fizeti az árát.

Ez a képességeiden is múlik. Az egyetemi anyagok nagyjából úgy vannak osszeállítva, hogy azokat a 100-110-es IQ-val rendelkezők is képesek legyenek elsajátítani, befogadni. Ki-ki a személyiségéhez mérten, több vagy kevesebb szorgalommal, plusz energia-befektetéssel.

Akinek nagyon megy, annak jut ideje szórakozni, kikapcsolódni, hobbira. Akinek meg nem, az rosszul teszi, ha a tanulási idő terhére ejti meg az ilyesmit.

Ennek igazságtartalmát a vizsgákon elég látványosan, jól érzékelhetően meg is lehet tapasztalni.

Az én véleményem az, hogy a bulik nagyon nagy része sekélyes, felejthető élmény és messze nem ér annyit, mint amennyi időt elvesz, elvisz.

A legjobb buli sokak életében a diplomaosztó utáni bankett. Csak hát, odáig el is kell jutni.

A tanácsom az, hogy ha valakinek a teendői mellett még marad ideje, energiája másra, akkor azt is a választott hivatásának területén belüli plusz ismeretszerzésre fordítsa. Ez a lehető legjobb befektetés, amit valaki a saját boldogulása érdekében tehet. Aki akkoriban így tett, az ma mind sinen van.

A koli olcsó.

Ha jól tanulsz és bizonyítottan rossz anyagiháttérből jössz, ahol eseteleg a háztartásban vagy 1-2 beteg ember (pl.: cukorbeteg) és mondjuk minimum az ország egyik végében van, nagyon távol Budapesttől.

Akkor rengeteg támogatást kapsz, koli helyet is, mellé pici diákhitel meg pici munka és már nagyon jól élsz.