Hogyan élitek azt meg, hogy allasinterjun showmannek is kell lenni?

Nem feltétlenül.

A HR-eseket sokan hajlamosak lenézni, pedig elég okos emberek.

Ők úgy szűrnek, hogy tekintettel vannak arra, a jelentkezőt be kell fogadja egy megszokott, jól együttműködő kollektíva. Ha ez valamiért nem sikerül, akkor annak nem csak az lesz a negatív hozadéka, hogy az új embert elküldik, hanem esetleg az is, hogy felrobbantja a kollektívát és olyanok is távozni fognak, akik hiánya nehezen viselhető a cég számára.

@11 "Tehát ha az embernek ez a benyomása, hogy nem a szakmai részen csúszik el a dolog, akkor valszeg némi autizmust sejtenek az illetőben a megnyilvánulásai alapján?"

Hohó kisapám, te nem az "sejtetted", hanem nekiálltál siránkozni, hogy showmannek kell lenned, hogy felvegyenek, mert az előző munkádról kell beszélned. Van, hogy nem szakmai okoból csúszik el egy interjú, sőt. Elvileg a személyes interjúra olyanokat válogatnak be, akik elvileg megfelelnek a munkára, tehát van súlya annak, hogy a leendő főnökkel mennyire zökkenőmentes a kommunikáció, mennyire illene be a meglévő csapatba. Nem kell ezt túlgondolni, de aki rohadtul awkward és nem vágja le, hogy mi történik az interjún, annak nehéz lesz.

@13 "Nem röhög azokon a poénokon, nem nyomja azokat a poénokat stb? Vagy ha prezentál akkor kicsit izgul? ez a gond?"

Nem, ez nem gond. Mindenki tudja, hogy amikor prezentálsz, pláne egy interjún, akkor izgulni természetes. De ennek is vannak fokozatai. Valaki annyira izgul, hogy egy mondatot nem képes kinyögni, és annyira gátlásos, hogy nem képes angolul megszólalni. Akkor ő nem lesz alkalmas egy olyan munkára, ahol folyamatosan kell prezentálni a külföldi kollégák, partnerek felé. Tejesen mindegy, hogy mennyire jó programozó. A poénokon való nem röhögést senki le se szarja, de, ha valaki jól tájékozódik a nem verbális kommunikációban, jól olvassa a csoport dinamikáját, nagyobb eséllyel fog sikeresen beilleszkedni a meglévő csoportba. Azt meg kell érteni, hogy a programozók, és általában az összes munkahelyen a dolgozók nem vákuumban, hanem egy közösség részeként funkcionálnak, és ezért teljesen jogosan elvárt a jó/megfelelő kommunikáckós képesség.

@12 "Azért van néhány árnyalat az alkalmatlan és az autista között."

Az, hogy valaki autista-e vagy sem, illetve hol helyezkedik el az autizmus spektrumon, mennyire funkcionál közösségben, az egy munkahelytől független ténykérdés. Az, hogy valaki alkalmatlan egy munkára számos okból lehet és mindig munkakör függő.

@17 "Az, hogy a főnökkel hogy jösz ki, az egy olyan dolog amin változtatni nem tudsz, vagy kijöttök vagy nem, kb mint egy randin, vagy van kémia vagy nincs"

Ez butaság. Az lehet, hogy nem fogod kedvelni, mert az egyéni szimpátia kérdése. De miért kellene kedvelned? Attól még a munkában tudhattok jól együttműködni. A "soft-skillek" ugyan olyan tanulható képességek, mint a programozás pl. senki se úgy születik, hogy szuper előadó, ezeket meg lehet tanulni, és szerintem az ember saját érdeke is, hogy ne csak a szakmai vonalon képezze magát. (Persze létezik olyan, hogy valakivel tényleg nem lehet kijönni, de mondom, az más kérdés)

Szerintem a sikertelen interjúk után sok esetben azért érezni lehet, hogy kb. min siklott el a dolog. Ha azt kérték, hogy mittudomén, a bubble sort algoritmust írd le a táblánál, és érzed, hogy gáz volt, akkor meg kell tanulni előadni, gyakorolni kell ezt is. Nekem még a sikeres interjúim során is voltak olyan momentumok, amiket sikertelennek értékeltem... fél órával később már teljesen mást mondtam volna, máshogy mondtam volna. Ezeken sokat kell gondolkodni, milyen volt a szituáció, miért úgy alakult, és akkor a következő interjúra már rutinosabban mész. Ha csak úgy elengeded az egészet és nem reflektálsz a saját teljesítményedre, akkor elvesztegetted a lehetőséget, hogy jobbá válj.