Programozóknak van idejük tanulni a programozáson kívül bármi mást?

#11: ...csak ismételni tudom önmagam..., ha veszed a fáradságot és nem csak egyből lepontozod, amit írtam előzőleg(a #8-ban), akkor az értelmező olvasás lehetővé teszi számodra a választ arra a kérdésre, amit most (a #11-ben) kérdeztél... :-)

De röviden: én elmondom, amit én gondolok, az én véleményemet (ahogyan te vagy bárki más is megteszi), az én igazságomat, DE sohasem várom el, hogy mindenki azzal egyet is értsen! Ezt nevezik szabad véleménynyilvánításnak.

...és hogy végül kinek lesz igaza? Akinek nagyobb a meggyőzőereje. De egyvalamit biztosra mondhatok, amit mondok azt minden megjátszás, minden érdek, minden kétszínűség nélkül mondom: pl nem célom a minél nagyobb % szerzése (like-fan-ok), mint általában mindenkinek, nem ezalapján ítélek meg senkit! Aztán ha véletlenül tévedek, természetesen beismerem.

#12: Csak azt nem értem, hogy miért baj az, ha valaki munkaként tekint a programozásra, ha egyszer ez a munkája? Igaz ezt így külön nem emelted ki, hogy baj lenne, de az írásodból egyértelműen ez érezhető. Az emberek többsége szerintem a munkaidején kívül szeret mással foglalkozni. Ez nem jelenti azt, hogy nem szereti a munkáját, de nem csak annak él. Még akkor sem, ha valakinek munka mellett ez egyben a hobbija is.

Az pedig nem hiszem, hogy különösen jó lenne, ha valaki szeretne gyereket, de csak azért mondana le róla, hogy több szabadideje maradjon programozni.

#13-nak: ...lehetne a sort tovább is görgetni, vegyünk most egy sokakat mélyen érintő problémát, ami rávilágít arra, hogy miért nagy hiba, ha valaki csak munkaként tekint arra, amiért pénzt kap, amiből megél... ...ha szerencséd van, akkor még nem jártál kórházban... ...de akár csak, mint látogató is voltál ott... ...ha jobban megfigyelted akár csak az ápolónőket is, nem minden esetben mondhatod el róluk, hogy "jujj de aranyosak, megértőek, stb."... ...persze-persze lehet magyarázni azzal, hogy sokszor szörnyűségekkel kell szembetalálkozniuk, ami azt eredményezi, hogy érzelmileg fásultabbak, közömbösebbek. Naja, mert nekik ez a munkahelyük, naponta ezzel találkoznak. DE! Feltételezzük (ismétlem: feltételezzük), hogy azért mentek ápolónőnek (vagy orvosnak, akik többet is keresnek, így a hozzáállásuk is jobb), mert éreztek magukban valami olyasmit, hogy szeretnének segíteni a bajba került embereken. Ha nem így van, akkor felmerül a kérdés, hogy mit keresnek ott? OK, mindenkinek lehetnek még rosszabb napjai is, még ha szereti is a munkáját. (DE egy, a munkájában ténylegesen elhivatott ember nem sértődik meg, ha munkaidőn kívül is a munkájával kapcsolatos dolgokkal "zaklatják", sőt!)

Ezzel a fenti monológgal csak arra akartam rávilágítani, hogy ha valamit az ember nem belső meggyőződésből tesz, akkor azt le lehet sz*a.rni.

Az is igaz, hogy nem minden ember alkalmas minden munkára, még ha sokan ezt is gondolják.

Sőt azt is aláírom, hogy az élet nem kívánságműsor, ahol mindig azzal keresed a munkádat, amit szeretsz is. Viszont a lehetőség mindenkinek adott, hogy törekedjen arra, amit szeret csinálni.

A "gyerekcsinálós-témával"-kapcsolatban meg csak annyit, hogy OK, ha valaki úgy látja, hogy nem mond le a gyereknevelésről a programozás miatt, AKKOR ne hozza fel ezt, mint kifogást... ...akkor nevelje a gyerekét és örüljön neki, hogy arra van ideje... :-)

#14: Alapvetően sok igazság van abban, amit mondasz, viszont picit úgy állítod be, hogy csak kétféle ember létezik: vagy szereti a munkáját és akkor annak szenteli a szabadidejét is, vagy nem szereti és ezért nem foglalkozik vele. De ez két véglet, a kettő között azért van egy elég nagy átmenet. Én, igaz nem programozóként, de (hacsak nincs épp rossz napom), alapvetően szívesen dolgozom. Vannak olyan feladatok, amiket szívesebben elvégzek, van amit kevésbé, de mindent igyekszem a legjobb tudásom szerint. Szabadidőmben viszont általában inkább mással foglalkozom, egész egyszerűen azért, mert egész nap megunnám, szükségem van a változatosságra. Van több hobbim is, de semmit nem csinálnék szívesen folyamatosan. Mindazonáltal ha úgy adódik, hogy túlóráznom kell, szó nélkül elvégzem, belülről sincs bennem rossz érzés emiatt.

Ami a gyerekvállalást illeti felfogható kifogásként is, de szerintem felfogható csak egyszerűen tényként is. A gyerek elveszi a szülő idejét, ez tény. Ha nem lenne gyerek sem biztos, hogy programozásra áldozná, akkor valóban lehet mondani, hogy a gyerek csak kifogás, de ez ennyiből nem derült ki.