C és C++ nyelvekben miért nem automatikusan nullával lesznek inicializálva a lokális változók?

A C nyelvet akkor alkották, amikor még processzorok sem voltak.

eleve, a két csirkefogó /Ken és Ritchie/ minimalista elveket vallott, csak azzal foglalkoztak, amivel /szerintük/ érdemes volt. A változók azért nem lettek nullára bármi m ás értékre inicializálva, mert úgy gondolták, hogy ha vki használni is fogja azokat, akkor majd értéket ad nekik, vagy a program futása során kapnak valami értéket. Ha meg nem, akkor tök mindegy, hogy nulla van adott címen vagy más.

Ez a lazy, nihilista megközelítés később okozott is gondot eleget és sajnos okoz még ma is, olykor.

Az memória foglalás nem egyenértékű a terület beállításával. Foglalás esetén csak egy címet foglalsz le, mint ha vennél egy telket. Az már egy másik dolog, hogy a teleken mi található.

Ha a memória területet kezdő reveláns kezdő értékkel beállítod, akkor megspórolsz egy init-re szánt CPU időt. Nyilván régen, ez fontos volt, de a mai gyorsaság mellet, már nem is vennéd észre. Továbbá a C/C++ nem tartalmaz saját motort, ellentétben a C#/Python/PHP/Java/... nyelvek, amik magától értetődően GC-znek is. Így a fejlesztő felelőssége minden egyes komponens/memória felszabadítás/... feladata.

Ennek meg van az előnye és hátránya: Nagyobb felelősség, de optimálisabb kód és futás.

Én személy szerint program szerver alkalmazás minőséget vizsgálok, és régi Java-s több TB-tot kezelő programnál már láttam olyat, hogy a Java neki áll GC-zni 2 percig, addig a teljes alkalmazás bemerevedik. Igaz ez változott a Java10/11 (?) verzióval, hogy nem az összes CPU szál GC-zik egyszerre. Nah ilyen a C++ban nincs.

C/C++ban te takarítasz magad után, állítasz be dolgokat amikor épp neked kell (init érték) és minden mást.

"Foglalás esetén csak egy címet foglalsz le, "

Ey azért nem így van. Foglalás esetén egy byte-os adat esetén egy, négy byte-os adat esetén meg négy byte-nyi memóriát foglalsz le. De cím az csak kettő lesz ezekből.

"Címek mennyisége határozza meg a memória területét."

Nem egészen. Az implementációtól nagyban függ, de alapvetően az a divat, hogy a változó tipusa nyilván van tartva. Adott egy cím és legalább egy tipusazonosító. Ebből a kettőből alakul ki a foglalás. Lásd az előbbi hozzászólásomat.

Mondjuk egy tömb esetén pedig, adott a tömbelemek tipusa és azok darabszáma. Ebből a két adatból lehet indexelni bárhová a tömbön belül és persze a memo foglalás is ez alapján történik.

A char esetén van egy címed. A 4 byte-os integer esetén szintén egy címed de 4-szer annyi foglalásod. Egy 16 elemű integer tömb esetén meg 16 x 4, azaz 64 byte foglalásod és egy címed. Meg persze egy másik az indexnek, de az már más területen.