Ha egy programozó nem tanul szabadidejében, akkor a munkája egyhangúvá, monotonná válik? Esetleg ki is esik a szakmából?

Nálunk ez úgy megy (és szerintem a normális helyeken mindenhol), hogy ha egy technológiát nem ismersz, akkor házon belül, munkaidőben egy másik kolléga bevezet, és kapsz belőle egyszerűbb feladatokat, hogy felhozd magad. Ha ügyes vagy, gyorsan tanulsz, akkor otthon nem kell energiát beletenned.

Ha nincs senki aki tudna segíteni (pl. időhiány miatt), akkor belekalkulálja a projektvezető az idődbe, hogy te ezt még nem tudod, szóval lassabban haladsz, mert közben tanulod.

Az otthoni tanulás 100%-os elkerülésével is bőven el lehet élni szakmán belül, ha elfogadod, hogy mindenki mást előléptettek már körülötted, csak téged nem, illetve, hogy nálad jóval kevesebb szakmai tapasztalattal rendelkező, fiatalabb személyek lesznek a főnökeid. Emellett nem fogod megkapni a legbonyolultabb feladatokat, amik általában a legérdekesebbek is. Nyilván ez sem minden esetben igaz, ha te nagyon odateszed magad a munkád során, akkor már azáltal is képzed magad.

Nem véletlenül említik, hogy akkor nem neked való a programozás. Írtál a hobbijaidról. A progrmozók nagy részének ez a hobbija, ez az a plusz, amire írod: "Fogalmam sincs, család mellett ezt hogyan lehet kivitelezni. Illetve sejtem, hogy". Én is láttam és találkoztam nagyon sok olyan emberrel (főleg egyetem alatt), akik nagyon keservesen haladtak a céljaik felé, és nem értették, másoknak mitől megy ilyen könnyen. Hát úgy, hogy másnak ez a szórakozás: leül kódolni, és észre sem veszi, hogy elment a nap vagy a hétvége.

Aki nem ilyen, és mégis ezen a pályán marad, azt - ahogy mondták - vagy kilöki a rendszer magából, vagy tényleg rámehet sok minden a stressz miatt..

De ez csak az én véleményem.

21-es voltam.

Nem azért jók, mert szabadidőben is fejlesztenek.

Ezt így kijelenteni, hülyeség.

Akinek van hozzá affinitása, az hajlamosabb a szabadidejében is ezzel foglalkozni, mert van sikerélménye, mert kielégíti a kiváncsiságát, mert halad.

De van olyan ember, aki du. ötkor kirugja maga alól a széket, feláll, hazamegy és másnap reggelig el is felejti a munkáját és azt hiszem, hogy ők teszik jól. Ha van hobbijuk akkor egészen más. Az én ismeretségi körömben van aki eljár futni (maraton, tájfutás), van aki sárkányrepülőzik, egy másik meg motorozik. A cégtársam még akkor is menekül a fejlesztés elől, amikor a kötelezőt kellene neki elvégezni, pedig nagyon okos, megy is neki szépen, feltéve ha csinálja.