Egy 500Gb- os winchester- t hány particióra érdemes osztani?

az xp simán megtudja osztani a vinyódat ,úgy ahogy szeretnéd,

az hogy megosztod e ,vagy hogy hány részre ,ez meg csak a te izlésedtől függ,

pont mint a pizzaevés,

azt is lehet kettőbe vágni,négybe,akár hatba is,

lényegtelen,

mert egybe is meg lehet enni,

Én maximum kettőbe tenném. Egy rész a Windowsnak (XP-nek olyan 40-60GB bőven elég, a használt programoktól függően). A többi egybe adatnak, játékoknak, filmeknek, zenének. Sokan ezeket külön partíciókra teszik. Kérdem én: ha lehet mappákat létrehozni, akkor minek? Sokkal rugalmasabban lehet kezelni a területet, ha egyben van. Mert mi van, ha kevés a hely a zenének? Vagy filmnek? Akkor kavarni kell, máris borul az egész.

(Esetleg egy "swap" partíciót lehetne még csinálni a lapozófájlnak, de szerintem ez nem gyorsít az elérésén)

A Windows XP SP3 emlékeim szerint jóban van a SATA-val.

Szóval nem kell AHCI-módba állítani a winchestert a BIOS-ban (mint egy SP2-es telepítőnél), egyszerűen csak bebootolsz a telepítő CD-ről, és látni fogja a winchestert.

Utolsó: kevered a szezont a fízonnal, az AHCI nem a HDD-re vonatkozik, és ha az operációs rendszer támogatja, akkor érdemes bekapcsolni, de alapesetben úgyis be van kapcsolva.

Amire te gondolsz, az az IDE-emuláció.

Attól függ, hogy új oprendszert akarsz e erre telepíteni, vagy egy másik rendszerwinyó mellé akarod tenni.

Ha ez az új lenne a rendszer winyó is, koor szánj a windowsnak 80-100 Gigát, a többi maradék lehet egyben egy nagyobb tárhely. Fontos, először a partícionálást tudjuk megcsinálni, és csak utána a formázást, egyesével, létrehozott meghajtónként.

Ha viszont csak másodlagos háttértárként funkcionálna egy másik winyó mellett, akkor nyugodtan egybe is hagyhatnád. Tapasztalat az, hogy minél több a partíció, annál nagyobb az átláthatatlanság is. De olyat is láttam, hogy valaki 50 Gigás szeletekre szedte, és volt vagy 10 meghajtója... agyrém :-))