Az Intel 80186 sokkal drágább volt mint a MOS 6510/8500? 20 millió darab rendelésénél + 10 millió darab 80286 rendelésénél is?

A 8-as válaszban szinte minden benne van. Az erre reagáló 10-es kommentedből pedig látszik, hogy azért vannak nálad hiányosságok...

Először is tisztázzuk: a C64 az kizárólag 64kB memóriakiépítéssel készült; az általad említett C16 és C128 teljesen más, ezzel inkompatíbilis típusok voltak (habár a C128 képes volt C64 üzemmódban is működni, de ebben az esetben 64kB RAM-mal). A 65XX teljesen más felépítésű volt, mint az x86, nem lehet ezeket úgy összehasonlítani, ahogyan azt te teszed. És persze a 80186 CPU elég ritka jószág volt, nem sok gépet szereltek vele; az IBM a PC-hez és az XT-hez a 8086 8 bitesre butított adatbusszal ellátott mutációját választotta (8088), a következő generációs AT-hez pedig a jelentősen átdolgozott 80286-ot. Hiába a 16 bites felépítés, ha az elterjedt, elérhető és megfizethető perifériavezérlők 8 bitesek (mint pl. a 8255, 8251, 8250)...

És azt se feledd el, hogy a C64 esetében a CPU-t kiszolgáló vezérlők (SID, VIC, CIA...) is jóval intelligensebbek voltak, mint a PC-ben használatosak; jóval több feladatot átvettek a CPU-tól. Hogy csak pár konkrét példát említsek: a 1541 lemezegységnek saját processzora volt, ami önállóan végezte a teljes lemezkezelést anélkül, hogy az alapgép központi processzorát terhelte volna. Vagy a VIC képes volt hardveres sprite- és scroll-kezelésre, amit a PC-n szoftveresen kellett megoldani -jelentős processzoridő feláldozásával. A felhasználó számára semmivel sem volt lassabb, mint egy korabeli x86 gép, sőt!... Nem minden a nyers processzorerő. Mire az átlagos PC-k elérték ugyanezt a teljesítményt, megjelent az Amiga, ami az akkori x86-hoz képest nevetséges paraméterekkel volt képes nagyságrendekkel nagyobb teljesítményre: egy 7 MHz-n ketyegő MC68000 CPU-val képes volt teljes grafikus felületen valódi multitaszkra -amire a PC esetében még éveket kellett várni és a normális működéshez minimum Pentiumot igényelt, tízszeres sebességen...

Persze ennek ellenére nyilván gyárthatta volna a Commodore a C64-et 80186-tal -kb. 10szeres áron és jóval korlátozottabb lehetőségekkel -csak akkor soha nem ért volna el ekkora sikereket és egy lett volna a 80-as években gombamód szaporodó sikertelen computerek közül, amelyekre ma már a kutya sem emléxik.

Mi lett volna ha...

Mi lett volna ha a németek megnyerik a kurszi csatát és elfoglalják Moszkvát és Sztálingádot, majd Londont is?

Lett volna 8086..? Nincs sok értelme ilyesmin filózni.

@13: látom, még mindig nem érted: 80186 alapokon az egész rendszert át kellett volna tervezni és gyárthattak volna többszörös áron egy kisebb teljesítményű gépet. A 64 kB bőven elég volt: a kortárs gépek közül a ZX81 1kB, a Spectrum 16kB (később 48 kB), az IBM PC 64 kB (később 256 kb) RAMot használt, a közvetlen elődnek számító VC20 is mindössze 3.5 kB-ot tartalmazott. És nem is volt igény többre -olyan szoftverek sem voltak, amelyek kihasználták volna... A memórialapozás meg mitől lett volna lassú? Pár órajelciklus alatt megvan; ezzel szemben az x86 lehet, hogy egyben megcímez 1MB-t, de ugyanennyi időbe telik elérnie és persze ne feledkezzünk meg az Intel architektúra alapját képező megszakításokról sem, ami megint csak nincs túl jó hatással a teljesítményre...

Az pedig, hogy a PC-vel szemben esélye lett volna, nonszensz... Egyrészt nem egymás ellenfelének készült a PC és a C64, másrészt pedig nem véletlen, hogy sok helyen professzionális felhasználásra is az alapvetően háziszámítógépnek készült Commodore-okat használtak a munkára tervezett PC helyett: töredékáron adott nagyobb teljesítményt. De ez sem volt elég; az x86-nál jóval fejlettebb és nagyobb teljesítményű 68XXX, vagy később a PowerPC rendszerek sem voltak képesek kiváltani az x86 alapúakat; mára már el is tűntek a süllyesztőben. Egy általad elképzelt hipotetikus x86-os C64-re is ez a sors várt volna.

Tudom megint le leszek pontozva. Kérdező: nézd meg a naptárat de tényleg. Egy processzor elterjedése nem 1 nap. Eleve a 80186 egészen hamar kiderült, hogy zsákutca (ezt az Intel is belátta). Akkoriban elérhető áron voltak a 8 bites procik, és a köré épülő hardverek. Ahogy többen írták nem minden a processzor. Eleve egy gép kifejlesztése több év. És akkoriban verseny volt, több cég is sorra dobta piacra a 8 bites procikkal szerelt gépeket (túlnyomó részt Z80 alapokon, ennek megint megvan a maga oka, hogy miért azzal). Várhattak volna egy "hipotetikus" processzorra ami majd valamikor megjelenik vagy sem, közben meg lemaradnak a piaci hullámról. Eleve az egész 8086 családban akkor nem sokan hittek (talán az IBM volt az egyetlen aki hitt ebben), főleg mert a 8080 (8085)-el voltak már egészen komoly problémák (gyorsan bele lehetett futni a határaiba). Erre volt az egyik válasz a Z80 amelyiknél a 8080 fejlesztői egy része kivált az intelből és megalkották a Z80-at kijavítandó a 8080(8085) hibáit. És aki próbált Z80-al és 8085-el (pláne 8080-al) működő hardvert összerakni az tudja, hogy a Z80-al messze egyszerűbb volt.

A történet egy másik szála, hogy brutálisan drága volt a memória. Ma már nehéz elképzelni, hogy ezeknél a gépeknél a költség nagy hányada a memória volt. Kb. örült mindenki, hogy 64kByte kifizethető volt. A másik a memória chip mérete. Már nem emlékszem, hogy hány darab memória IC volt a korai PC-k alaplapján, de azok még szor 1 bitesek voltak, azaz legalább 8 tok kellett egy valahányszor byte tárolásához. Azaz egy valamire való memóriához legalább 8 db. IC kellett (és akkoriban még a felelület szerelt áramkörök is egészen újdonságnak számítottak, és így nem volt pici a hely foglalása sem). Egyszerűen akkoriban 64kByte-nál nagyobb memória hely igénye egészen nagy volt (menj el egy múzeumba és nézd meg egy korai PC alaplapot /nem AT hanem PC vagy PC XT/ az alaplap több mint a fele volt a memória. A gazdaságosan gyártható memória méret akkor 64 kByte volt. Egyébként csak a történelmi hűség kedvéért pl. a korai IBM360-as gépcsalád esetén is a 64 kByte soknak számított. Egyszerűen nem voltak olyan memória intenzív alkalmazások, hogy ne lett volna elég a 64kByte. Ezek mellé akár a Z80 akár a 6510 nagyon jó gépikóddal rendelkezett, és nagyon pici helyen nagyon komoly programok megírhatóak voltak. Totálisan elég volt mindenre a 64kByte. Egyébként ma is rengeteg feladatra elég lenne. (nem véletlen, de mai napig gyártják a Z80 családot, és veszik is.).

És ha a cél egy olcsó "mikroszámítógép" házi használatra, akkor egy gyártó hogyan gondolkodik: van egy bevált évek óta gyártott processzor család, a kiegészítő áramköreivel, tud kezelni 64 kByte memóriát, ami még egész emberi áron gyártható és az év elejéig piacra tudunk dobni egy gépet. VAGY várunk egy bizonytalan processzorra (Vagy megjelenik vagy nem) amelyikhez igazán kiegészítő áramkörök sincsenek, ugyan tud 1 Mbyte memóriát kezelni, de nem fog beférni abba a méretbe ami a házi számítógépeknél "adott méret", mert iszonyú sok helyet fog elfoglalni a memória, drága is lesz, senki nem veszi meg, és még kell várjunk legalább 1 évet, hogy megjelenjen a processzor.

Hogyan dönt egy felelős döntéshozó? Hát szerintem egyértelmű. És a piac bizonyította, hogy helyes volt a döntés.

Az, hogy pár évvel később az IBM (némileg hibás piacpolitika miatt) a PC családdal (különösen az XT majd a korai AT-k) letarolja a piacot az akkor ott előre nem volt látható. De egy kora XT is iszonyatos áron volt. Kezdetben ott is gyakor vilt, hogy csak 64kByte, 128 kByte memóriával árulták (PC_ket) ha jól emlékszem az XT alapkiépítése már 256kByte volt. És sokan csak később teték be a memória bővítést mert iszonyatosan drága volt. Azért nem szabad elfelejteni, hogy az a "kánaán" csak kb. 2000 körül kezdődött, hogy a memória nem brutálisan drága. Ezek történelmi tények.