Régen egy flopinak vagy minek tényleg csak 1 megabájt fért rá ? Ha igen azon hogy tudták akár egy fotót menteni vagy egyáltalán mire volt ez jó ?

27/31 anonim 2022.06.12. 07:54 "Azokon nyilván kazettán, vagy egyéb adathordozón. De valami kellett, hiszen valamiről csak be kellett töltődnie."

Nem ezeken a 8 bites házi /és iskolai/ mikroszámítógépeken (Commodore legtöbb gépe, ZX Spectrum, Primo, HT1080Z és társaik) nem volt operációs rendszer (a mai értelemben) egy darab Basic interpreter volt amiben lehetett programot írni és volt egy utasítás pár amivel programot lehetett betölteni magnóról (Commodore esetén floppyról is) és oda ki lehetet menteni. A betöltött programot meg el lehetett indítani. Ehhez nem kellett op.rendszer. Mindez egy ROM-ban volt és így benne maradt a gépben. Így volt pl. a 48k-s ZX Spectrumnál kihasználva a 64k-s címterület, 16 Kbyte volt a beépített ROM és 48 kByte a RAM. A C64-nél is az összes memória volt 64kbyte és ha jól emlékszem abban is 16kByte volt a ROM (C64-et "csak használtam" azzal hardver szinten nem találkoztam). De ugyanez volt sok kortársuk.

Nyilván voltak 8 bites gépek oprendszerrel (CP/M-nek hívták) de azok többnyire floppysok voltak, de sokszor az oprendszer szintén a ROM-ba volt "beégetve". Nem mindig töltögették háttértárról.

"ezeken a 8 bites házi /és iskolai/ mikroszámítógépeken (Commodore legtöbb gépe, ZX Spectrum, Primo, HT1080Z és társaik) nem volt operációs rendszer"

Hogy a fenébe ne lett volna??

Szerinted a felhasználó végezte pl. a memóriamenedzsmentet? Attól, hogy nem nevezték nevén, még nagyon is volt operációs rendszere. Commodore gépek esetén ez két részből állt: a BASIC értelmezőből, ami nem csak programozási nyelvként, de parancsértelmezőként is funkcionált, illetve a KERNAL nevezető kernelből.

Attól, hogy nincs neki grafikus felhasználói felülete, és nem veszi el az erőforrások felét, az még operációs rendszer.

#27 "De valami kellett, hiszen valamiről csak be kellett töltődnie."

A legtöbb korabeli gépen a ROM-ba volt égetve az operndszer. Még némelyilk IBM-kompatibilis gép is ROM-ban tárolta a DOS-t. Az ok egyszerű: ez így nagyon gyors. A Commodore 64 kb. 2 másodperc alatt bootol. Ennyit még a csúcskategóriás PC-k sem tudnak a leggyorsabb SSD-vel sem.

Ettől függetlenül: voltak lemezről betölthető oprendszerek. Akár a CP/M, akár a DOS, de pl. C64-re létezett a GEOS is, ami egy grafikus (!!) felületű operációs rendszer volt.

#30 "Commodere ill. a ZX Spectrum gépekben előtte sem volt írható háttértároló"

Dehogynem. Csak nem fix, hanem cserélhető.

"Milyen memória menedzsmentről beszélsz egy taskos gép esetén?"

Mondjuk arról, hogy a memória melyik részébe töltődjön a program, és hová kerüljön a vezérlés, amikor azt elkezded futtatni. Hogy a C64-nél maradjunk: pl. azt, hogy ha a Load parancsban a fájlnév, és a meghajtószám után nem adsz meg semmit, akkor $0801-re (2049) tölti be (ha nincs a $002b-$002c területen átdefiniálva), ha pedig 1-es a meghajtószám utáni paraméter, akkor a fájl első két bájtja által mutatott területre tölti be. Előbbi esetben még arra is ügyel, hogy a program ne lépje túl a szabad BASIC munkaterületet, mert a rendszer instabilitását az nagyban veszélyeztetné. Nyilván nincs oda-vissza agyonvédve a memória, mint egy multitaszk rendszernél, de ezek akkor is oprendszer-feladatok, ha kevesebb szolgáltatást nyújtottak, mint pl. egy Linux esetében.

Emellett biztosított alapvető fájlkezelő funkciókat is (bár a lemezmeghajtóknál a fájlrendszer kezelését már a meghajtóba épített rendszer végezte), meg még rendelkezésre bocsátott több ticat egyéb rutint, amik többek között az adatbevitelt, képernyőkezelést, és a memóriaszervezést segítették elő.

"Láttál te életedben közelről ilyen gépet amiről beszélünk?"

Nem csak láttam, használtam is.

#37 "Számomra ez a vita ott robbant ki, hogy a korabeli gépeken kikapcsoláskor minden adatt törlődött. Holott, bizonyos értelemben ez mai napig ugyanígy működik."

A félreértés oka a megfogalmazás hiányos mivolta.

Mit értünk azon, hogy az adott gépen az adatok? Ilyen szakmailag nincs. Van RAM, van ROM, és vannak a háttértárak. (Meg regiszterek, EPROM, EEPROM, Flash, de ezeket szerintem felesleges belekavarni.) A ROM soha nem törlődik, az állandó. A RAM kikapcsoláskor mindig töréődik. A háttértár pedig akkor törlődik, ha arra utasítást adunk. Ez így van Commodore 64-en, Videoton TVC-n, Amigán, asztali PC-n, és Macbookon is. A félreértésre az adhat okot, hogy a merevlemez/SSD a gépbe szokott fixen beépítve lenni, és sokan ezt úgy értelmezik, hogy "az a gépben tárolt adat", és az megőrzi a tartalmát kikapcsolás után is. Holott a különbség csak annyi, hogy ma jellemzően legalább egy háttértár fixen a gépházon belül van, és automatikusan bootol róla a gép.

38: ROM nem kötelező egy számítógépbe. Semmi nem írja elő. ROM nélkül is lehet (és mindig is lehetett) gépeket készíteni. Bár az indítása lehet problémás, de még ez is megoldható volt, mindig is. Ugyanígy RAM sem kötelező a gépbe (a kettő közül legalább az egyikre szükség van az adatok tárolására). De láttam ROM nélküli gépet is.

Láttam (ilyet még épíettem is) amiben nem volt RAM, mert az az adat amivel dolgozott befért a proci regisztereibe, minden más ROM-ban volt tárolva. De ez nagyon messzire vezet.

"A félreértés oka a megfogalmazás hiányos mivolta."

Így is lehet lehet fogalmazni. Viszont akkor felvetődik a kérdés hogy meddig beszélünk "a gépről" és honnan kezdődnek a külső alkotórészei?