Mire használnak egyes emberek ma az eredeti Commodore 64 és 16-os és egyéb Commodore szériákat?

#10: " gyerek fejjel nem látták sokan, hogy akkor is sokminden a pénz+hatalom körül forgott"

Ez is nagyon igaz. Én gyerekként meg voltam arról győződve, hogy a játékokat otthon a kis szobában írják programozók a saját és a barátaik szórakoztatására, esetleg többen összeállnak és úgy csinálnak egy komolyabb játékot hobbiból. Fel sem merült bennem, hogy ebben üzlet van és komoly pénz, mivel mi ingyen kaptuk, másolgattuk őket. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy sokáig maga a szerzői jog sem volt tisztázva nálunk, ráadásul a játékok többségéhez nem is tudtál volna hozzájutni hivatalosan. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a korabeli újságok tele voltak másolgatós hirdetésekkel.

Részemről ez nem feltétlenül csak nosztalgia. Persze, nehéz megállapítani, hogy az emlékeknek ebben mekkora szerepük van, hiszen a C64 volt az első számítógépem, de általánosságban is tetszik, amikor egy kis teljesítményű hardverből szoftveresen minél komolyabb eredményt sikerül kisajtolni. Azért sem gondolom, hogy puszta nosztalgia lenne, mert olyan rendszerek is érdekelnek, amiknek abszolút semmi nosztalgiaértéke nincs számomra. Mondjuk az Enterprise-128: anno olvastam róla, hogy létezik ilyen, többé-kevésbé ismertem a technikai adottságait, de ennyi, és semmi több. Aztán most, pár éve a Kapitány Gaming csatornát nézve láttam, hogy ez egy tök király gép. A "játékteljesítménye" elmarad a C64-étől, de sok más téren meg meghaladta a korát. Nem is volt, és nincs is fizikailag Enterprise-om (bár majdnem lett nemrég), csak emulátorban szórakozok vele, de nagyon érdekes. Az meg különösen tetszik, hogy milyen aktív és önzetlen közösség épült köré. Hasonló a helyzet a Videoton TVC-vel is. Nem akarok tippelni, de szerintem bőven ezer alatt van azok száma, akik foglalkoznak még vele, viszont azok vérprofik, és nagyon segítőkészek. Sajnos még nem vagyok azon a szinten (illetve mostanság sok időm sincs rá), hogy komolyabb dolgot alkossak rá, de egyszer szeretnék oda eljutni. Mert egyszerűen jó érzés azért is, mert egy régi rendszerből hozhatok ki újabb és újabb teljesítményeket, részben pedig azért, mert így is hozzájárulhatok ennek a közösségnek a mindennapjaihoz. És az, hogy valakinek örömet okozok a munkámmal, az egy tök jó érzés.

"Mi a francnak kellett teremteni ilyen miniatürizált elektronikai világot?"

Jó, én azért a technikai fejlődésben sem látok feltétlenül rosszat, és egyáltalán nem borzaszt el az, hogy most például egy Raspberry Pico, aminek a mérete kb. egy fél bélyegé, ugyanolyan számítási teljesítményt tud felmutatni, mint fősulis koromban a P2-esem. Ez szerintem egy bámulatos dolog, és nagyon király dolgokat létre lehet vele hozni. A problémát én az eszeveszett teljesítményhajszolásban, az erőforráspazarlásban, és a régebbi technológiák lenézésében látom.

#9 "meg a "régen minden jobb volt" érzés, amitől akkoriban a falra tudtunk volna mászni"

Hát.. 40 leszek, de én most is falra tudnék mászni ettől. :D

Nem, nem volt régen minden jobb. Sőt...

De pont ezt nem értik meg sokan, hogy nem lehet (és nem is szabadna) egy korszakot egyöntetűen jónak, vagy rossznak bélyegezni. A jó dolgokat érdemes továbbörökíteni, a rossz dolgokat meg célszerű magunk mögött hagyni. Hogy csak a technikai dolgoknál maradjak: nem fogom azt visszasírni, amikor egy darab tévé volt a családban, és ment az állandó veszekedés, hogy most akkor ki mit, és meddig csinálhat azon a tévén. Nem volt jó, amikor négyen használtunk egy gépet, és állandóan ment a vita, hogy akkor most ki mitől meddig. Nem volt jó, hogy a CGA monitortól az embernek egy óra után is vörösek voltak a szemei. Ezek egyikét sem kívánom vissza. Egyáltalán nem volt régen minden jobb.

De jó volt, hogy sok érdekes játék született, meg merem kockáztatni, hogy jóval több adott valódi játékélményt, mint most. Nem mondom, hogy most se lennének ilyenek, hiszen képes vagyok órákat eltölteni (vagy inkább egy csúnyább szó illene ide? :D) Project Hospitallal, Prison Architecttel, vagy Surviving Marssal, viszont _szerintem_ arányaiban több emlékezetes játék született régen. Street Rod? Micsoda hangulata volt már! Igazából maga a játék faék egyszerűségű volt, és most, hogy behatóbban ismerem a C64 technikai jellemzőit, azt is látom, hogy mennyire korlátot szabott az ötlet megvalósításának a hardver (egy belső nézetű autóversenyt csak komoly trükkökkel és kompromisszumokkal lehetett megvalósítani), de egész egyszerűen annak a játéknak hangulata volt. Mint ahogy volt még sok másik játéknak is. Impossible Mission, Giana Sisters (még akkor is, ha egy Mario-klón), Outrun, Rod Land, Ghosts 'n Goblins, Elite, sorolhatnám még hosszasan. Ezeknek hangulatuk volt. Lehet, hogy pl. az Elite pár vonalból, meg néhány körből jelenített meg egy bolygórendszert (átlátszó bolygóval természetesen), de olyan élményt adott, amihez hasonlót talán csak az Imperium Galactica II tudott adni 16 évvel később.

Én az emulátorokat sem találom ördögtől valónak, persze, a fizikai gép élménye elveszik, viszont így lehetőség van az említett nagyszerű játékokkal mai rendszereken is játszani. Ami néha még kényelmesebb is, viszont így pont a fizikai vas csodája tűnik el. Az, hogy egy ténylegesen 1 MHz-es gépből jön az a teljesítmény.