Archiv adattárolás hdd vagy magnesszalag? (Személyes és kisvállalkozás)

LTO szabvány általában 4-5 évente változik, az aktuális meghajtó mindig az aktuális és előző szabványt ismeri (2-vel ezelőttit csak olvasni tudja, írni nem). Tehát egy LTO-7-es meghajtó tud írni LTO-7 és LTO-6 kazettát, az LTO-5-t olvassa, a korábbiakkal nem tud semmit kezdeni.

Vannak archiválásra szakosodott cégek akiknek van minden szabványhoz írója amit karban is tartanak, akármikor mehetsz hozzájuk akármilyen szalaggal és nem kell neked bajlódni vele. Ez azért fontos, mert bár az aktuális generáció mindig elég megbízhatónak van beharangozva, 20-30 éves korukra bizony előfordulnak javítási igények és a gyártók jól megélnek a pótalkatrész gyártásból (ugye mikor sürgősen be kell olvasni egy 20 évvel ezelőtti szalagot és 200.000 a cserelakatrész az ügyfél nem fog tudni nemet mondani).

Amit még érdemes kiemelni, hogy bár sok különféle gyártó fog szembejönni mágnesszalagos termékekkel, annyira szűk a szabvány, hogy valójában egy minőség van. Talán egy ideje már csak egy helyen is gyártják az összes szalagot - egy időben még Magyarországon is folyt drive összeszerelés, de annyira visszaesett az igény ezekre a termékekre, hogy már nem igazán érdemes velük foglalkozni - ezért is maradt az LTO az egyetlen még fejlesztett iparági standard, a 2000-es évek elején még legalább 3-4 kihívója volt.

"Az általam tanult módon a magnesszalag lenne a megoldás"

Gondolom, olyanok tanították, akik csak könyvekben találkoztak szalagos meghajtókkal, és soha az életben nem használtak ilyesmit. Máskülönben nem említenék hatékony alternatívaként.

Nagyon nagy kultusza van még ma is, az tény. És talán a fajlagos ár is meglehetősen alacsony. A meghajtó mondjuk drága, de egy-egy kazettát negyedannyiért megkapod, mint az ugyanolyan kapacitású HDD-t. De ezzel az előnyök ki is merültek.

Az a csodálatosan magas megbízhatóság, amikről e technika pártolói ódákat tudnak zengni, puszta mítosz. (Meg remek marketing. Így sikerül egy már kifejezetten hátrányos technikát is jó áron komoly helyekre is eladni.) Az, hogy a mentés órákig tart... oké, időzítsük éjszakára, akkor kit izgat, ha 3 órán át megy a mentés? Ez még a kisebbik probléma. Az, hogy a visszaállítás is órákig tart, már egy macerásabb dolog. Amikor reggel 8-kor jelzi a kolléga, hogy véletlenül felülírt egy fájlt, és szüksége lenne az előző napi változatra, én meg 11-kor jelzem neki, hogy bár a munkaidő fele már lejárt, de végre dolgozhat azzal, amivel már 8-kor is dolgoznia kellett volna. Szekvenciális az adattárolás, így nem oldható meg az, mint pl. merevlemeznél, hogy odapozícionálod az olvasófejet, és negyed másodperc alatt megvan a fájl, amit kerestél. Ha fizikailag a szalag elején van, akkor csak néhány percet kell rá várnod, de ha a közepén vagy végén, akkor várhatsz órákig, mire vissza tudod állítani. Nekem mondjuk ez önmagában mindegy, elindítom a visszaállítást, aztán megyek a dolgomra, de annak a munkatársnak, akinek emiatt több órát csúszik a munkája, nem biztos, hogy annyira kellemes, főleg, ha emiatt túlóráznia kell.

De ez még mindig csak a "macera" kategória. Az igazán nagy gond a megbízhatóság. A szalagos adattárolás vagy nagyon kis kapacitást tesz lehetővé, vagy nagyon megbízhatatlan. Az LTO-k az utóbbi kategória. A 30 éves C64-es kazijaim nagy része még tökéletesen olvasható, pedig az is mágnesszalag... csakhogy ott kb. 150 kb-ot tudtál egy 60 perces kazettán tárolni. De az még aránylag megbízható volt. De egy olyan szalag, amire terabájtos (egy r-rel, mert a "terra" az a Föld...) nagyságrendben lehet adatot rögzíteni, az bizony nem lesz megbízható. Nem csak mi jártunk úgy, hanem más cégekből is hallottam ismerős, vagy későbbi munkatárs révén, hogy bizony volt komoly adatvesztésük hibás szalag miatt. Persze, lehet ellenőrizni is a mentést, további 3 óra alatt...

Szóval szép a szalagos technika, csudajó retro-high-tech érzetet kelt, de köszönöm, ha lehet, vállalati körökben inkább szabadulnék tőle. Mi pont most fogjuk lecserélni HDD-s megoldásra. Való igaz, hogy a szalagnak megvan az az előnye, hogy "offline", nem lehet csak úgy pillanatok alatt felülírni rajta bármit, de mondjuk a mentésre használt NAS-t vagy szervert is be lehet állítani, hogy a mentés végeztével válassza le a lemezt, vagy álljon le.

Az biztos, hogy az energiafogyasztással kapcsolatos megfontolás elég gyenge lábakon áll - nem azért szokták mágnesszalagon tárolni az archív adatokat, mert a HDD-t ne lehetne kivenni a rackből és felrakni a polcra hideg tárolóként, hanem mert a mágnesszalag elvileg gondozásmentesebb. Azért írom, hogy elvileg, mert ahogy látod másnak is volt vele problémája, másrészt maga a meghajtó is rettentően összetett, bonyolult technológia tele mechanikus kapcsolatokkal, magyarán ha nem a kazetta "romlik meg", a meghajtó tud bekrepálni az állásban - éppen ezért egy kis cégnek ahol mondjuk 5-10 évente lenne szükség használni a meghajtót óriási költség és nyűg áll a sarokban, ha maguknak veszik a meghajtót is. A nagy irattárakba jó, ahol simán megtöltenek 100-200 ilyen kazettát, de kis cég esetében mondjuk csak pl. videogyártásnál tudom elképzelni, hogy megtartják a nyersanyagot mágnesszalagon (mióta digitális technikával dolgoznak a 35mm-s tekercset már nem lehet eltenni), máshol aligha keletkezik akár heti lebontásban is több száz gigabytenyi adat. Hasonló tartományú mennyiség alatt nem érdemes vele foglalkozni, mert hiába olcsó a kazetta, az egységnyi adatmennyiségre levetített tárolási költség nem lesz alacsonyabb.

Persze a HDD-vel kapcsolatban is vannak ilyen problémák - pláne a mai héliummal töltött meghajtókat nem biztos, hogy jó ötlet hosszú időre magukra hagyni, de ha valaki mindezektől a gondoktól meg akarja szabadítani magát annak a legjobb még mindig egy felhő- vagy tárhelyszolgáltató első körben (már csak azért is, mert nem rajtad áll az adatvesztés gondja), aztán ha már az is szűkös akkor ki lehet találni, hogy onnan hova menjenek az archív adatok. Arra biztos nem jó a mágnesszalag, hogy a napi mentés kerüljön rá, inkább ilyen 2-3 éve nem használt projekteknek és fájloknak való.