Legtöbb informatikus miért nem teszi legjobb teljesítményre?

Mert a "legjobb teljesítmény" nem azonos a "legkisebb erőforrásigénnyel". Ilyen meggondolással megkérdezhetném, hogy miért nem használ mindenki FreeDOS-t? Hiszen ellentétben a Windows 10-zel, ez kevesebb, mint 1 MB RAM-ot fogyaszt, és nincsenek benne háttérben futó szoftverek.

A válasz pedig az, hogy azért, mert a teljesítményhez hozzá tartozik - ahogy maga a "teljesítmény" szó is utal rá -, hogy a rendszer mit tud teljesíteni, milyen funkciókkal, szolgáltatásokkal rendelkezik.

Az is a rendszer teljesítménye, hogy magától szinkronizálja a fájljaimat a választott felhőszolgáltatással. Azt a Dropbboxot nem azért telepítettem fel, és állítottam be, hogy utána kikapcsoljam, hanem azért, hogy a dokumentumaim a hálózati tárhelyemmel szinkronban legyenek. Hogy ez elvesz 3 másodpercet, meg pár megabájt RAMot? Igen. Ami a "jelentéktelen" kategória akkor, amikor 16 GB RAM van a gépemben, és tekintve, hogy ha mindig kézzel kéne elindítani, akkor az jócskán több, mint 3 másodpercet venne igénybe.

Az indexelő szolgáltatás is okkal létezik, és lesz, amikor hátrányt okoz, ha nem fut.

A rendszer megjelenése pedig esztétikailag ad hozzá a rendszerhez. Persze, meg lehetne spórolni 0,1%-ot a processzorhasználatból, meg 20 kB-ot a RAMból, ha mindent a legpuritánabbra állítasz, de van értelme? Akinek van, az úgyis beállítja, de tudod: az operációs rendszer funkciója az is, hogy kellemes megjelenést biztosítson a felhasználójának. (Oké, személy szerint a Win10-et nehezen tudnám vizuális remekműnek nevezni, de ez most mellékes. Attól nem lesz jobb, ha minden látványelemet lenullázunk.)

A szolgáltatások pedig csak szükség esetén nyúlnak a processzorhoz, egyébként tétlen állapotban vannak. Memóriafogyasztásuk pedig mint már utaltam rá, irreleváns akkor, amikor már a gyengébb gépek is 8 GB RAM-mal érkeznek.

A hibernálásról meg annyit, hogy közel sem akkora aduász, mint ahogy sokan gondolják. Nem rossz dolog... de az ugye megvan, hogy a RAM teljes tartalmát ilyenkor ki kell írni, ami merevlemeznél időigényes, SSD-nél meg nem túl egészséges? Majd indításkor ezt be is kell tölteni, ami több idő, mint a "tiszta" rendszer felállása. Akkor lehet értelme, ha munka közben van az ember, egy rakás dolog meg van nyitva, és nem akar bajlódni legközelebb azzal, hogy egyenként mindent megnyit. Egyébként meg mióta létezik ez a funkció, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány - akár szakmabeli, akár laikus - ismerősöm használta.

A "gyors rendszerindítás" sem akkora buli, mint amekkorának gondolják. Gyorsít pár másodpercet a bootoláson, cserébe viszont nem állítja le rendesen a rendszert, ami néha azért okozhat problémát.

Az, hogy a virtuális memória mekkora legyen, lerágott csont. A "legyen duplája a fizikai memóriának" felkiáltásnak a gyengébb gépeknél van létjogosultsága. Vagy akkor, ha ténylegesen a RAM méreténél jóval nagyobb a memóriaigényed. De ez ugyebár jókora teljesítménycsökkenéssel jár, és egy mai komolyabb gépnél már nem fogy el olyan könnyen a memória. ;) Teljesen kikapcsolni nem érdemes, de bőven elég, ha a fizikai memóriának a töredékére állítjuk a méretet. A virtuális memória ugyanis lassú, és csak egy kényszermegoldás.

Na, a töredezettségmentesítés pedig az örök kedvencem. Menjünk vissza 1985-be, a 4,77 MHz-es gépek, és a 20 MB-os MFM merevlemezek korába! Amikor az MS-DOS valamely korai verzióját használtuk, és a merevlemezek gyorsítótárazását legfeljebb az akkor negyed MB-ra rúgó RAM egy részének lecsippentésével, és külső segédprogram használatával tudtuk megoldani! Na, akkor tényleg volt némi létjogosultsága a töredezettségmentesítésnek, bár akkor sem olyan mértékű, mint amilyennek ma szeretik feltüntetni. Egy agyonhasznált 20 MB-os, FAT16 rendszerű, mai szemmel nézve döglassú partíció teljesítményén tényleg segíthetett, akár több tíz százalékot is, ha töredezettségmentesítették. De azóta eltelt 30 év. A merevlemezekben már több a beépített gyorsítótár, mint amennyi RAMról akkriban legfeljebb csak álmodhattunk. A merevlemezek gyorsasága többszörösére nőtt, a szoftveres mellett hardveres gyorsítótárakkal is tele vannak pakolva a rendszerek, és a ma népszerű fálrendszerek eleve optimálisan tárolják a fájlokat. Egyetlen töredezettségmentesítéssel több időt pazarolsz el, mint amennyi időt a merevlemez teljes élettartama alatt nyernél vele. Emellett egy ilyenkor bekövetkező lefagyás komoly adatvesztéseket is okozhat.

A lemezkarbantartó szerepe is jócskán túlértékelt. A merevlemez nem egy kamion, hogy minél jobban megtömöd, annál nehezebben indul. A kutyát nem zavarja az, hogy van ott pár száz kB naplófájl, meg pár megabájt ideiglenes fájl. Esetleg akkor van komolyabb szerepe, amikor drasztikusan kevés a hely... de azért az informatikusok többsége ügyel rá, hogy megfelelő méretű tárat vegyen a gépébe. ;)

De hogy még a háttérképhez alkalmazkodó témaszínt is vegzálja ez az innen-onnan összekapart blogbejegyzés... tényleg gondolkoznom kellett, hogy ezt hogy a fészkes fenébe akarja összehozni a teljesítménnyel? Persze, arra gondol, hogy ennek a figyelése elfoglal kb. 1 kB RAM-ot, meg ha változtatod a hátteret, akkor 0,3 másodpercet elvesz az életedből, ameddig a színeket hozzáállítja. Komolyan itt tartunk?

A többi baromságot nem is akarom ecsetelni. Ez az írás arról szól, hogy tételesen szapul mindent, még a legártatlanabb, nullához közelítő erőforrásigényű szolgáltatást, jellemzőt is.

Az operációs rendszer azért van, hogy használjuk. Hogy egy barátságos, kellemes felületet biztosítson a felhasználó számára. Ehhez a kényelmi és látványelemek is hozzátartoznak. Nem mondom, hogy egészséges, ha az oprendszer fogyasztja el az erőforrások nagyobbik felét, de azért ez a zsugori hozzáállás sem vezet semmire. A "jótanácsok" egy része nem alaptalan, és tényleg hatékony lehet.. amennyiben 10+ éves vasad van. Másik részük irreleváns, és azon az áron szabadít fel erőforrásokat, hogy más területen hátrányt okoz. Harmadik részük pedig lehet, hogy valamikor releváns volt, de azóta változott annyit a hardver és szoftver, hogy ma már nem hoznak számottevő előnyt, sőt, lehet, hogy egyenesen hátrányosak. Csak ugye ezen cikk eredetije íródhatott valamikor '98-ban, és azóta agy nélkül minden magát szakmainak gondoló, ámbár hozzá nem értő blog mechanikusan másolja.

Én egyébként egy ideje már Linuxot használok, de nekem se jutna eszembe pl. a rendszer szolgáltatásait kikapcsolni, vagy a vizuális hatásokat lenullázni. Mert egészre kerekítve nulla százalékkal csökkentik a rendszer teljesítményét. A gépemben 12 GB RAM van, amiből most 4-et használok úgy, hogy fut egy parancssor, egy Thunderbird, böngésző 5 füllel, meg egy Putty. Eddig még egyszer sem érzékeltem, hogy a swap-partícióhoz nyúlt volna a rendszer, és nem láttam értelmét a rendszer folyamataiba és szolgáltatásaiba belepiszkálni. Mert attól nem lenne "jobb" a teljesítmény, ha 5%-kal kevesebb RAMot fogyaszt, de cserébe 80%-kal több macerát eredményez.

"Az kérdésem miért nem teszi legtöbb informatikus erre ami cikk is írja"

Te törni magyar kicsit, da?

Komolyra fordítva a szót: mert a linkelt weboldalon található "tanácsok" egyik fele hülyeség, másik fele meg lehet, hogy bizonyos teljesítménynek a növekedésével járhat, de más területen meg teljesítménycsökkenést okoz.

Illetve vannak olyanok is, amik lehet, hogy valakinek jól jönnek, de teljes mértékben szokás, és ízlés kérdése, hogy az ember használja-e. Például a hibernálás. Az SSD-k korában ez azért annyira már nem szempont. Ha nem használom a gépemet, kikapcsolom. Ha használni akarom, bekapcsolom. Ha meg csak "pihentetem" kicsit, akkor meg alvó módba teszem. Amennyi plusz idő emlegy hibernáláskor az adatok kiírásával, az több, mint amit nyernék vele.

Vagy ott van a keresőindexelés. Igen, ki lehet kapcsolni. Aztán meg megy a sírás, ha sokáig tart egy keresés.

Vagy a Dropbox letiltása. Oké, igen, gyorsabban fog indulni. De ha nem csak alkalmi tárhelykéne használod, hanem pl. rendszeres szinkronizálásra is, az csak úgy fog működni, ha folyamatosan fut. Akkor meg rohadtul kontraproduktív letiltani.

A töredezettségmentesítéstől meg elnevettem magam. 2022-ben (oké, 2 éves a kérdés, de 2020-ban sem volt máshogy), az SSD-k és a gyorsítótárakkal agyon- meg vissza teletömött HDD-k korában, töredezettségmentesítést nem igénylő fájlrendszerek mellett ezzel előhozakdni... de tudod, mit? Csináld! Töredezettségmentesíts nagyon sokszor! Aztán majd írd meg, hogy mennyi időt barmoltál el vele, és mennyit élt az SSD-d!

Ennek legutoljára haszna a '90-es években volt, bár már akkor is túl volt lihegve a dolog. Inkább a '80-as éveket mondanám. Akkor még tényleg olyan háttértárak voltak, amik döglassúak voltak, és nagyon sok idő volt az olvasófejet pozícionálni. De most? A gyorsítótárazás bőven kompenzálja az esetleges töredezettségből adódó időtöbbletet. Ráadásul a mai fájlrendszerek többsége eleve igyekszik optimálisan elhelyezni a fájlokat. Emellett akár még adatvesztést is okozhat, ha mondjuk közben fagy le a rendszer, vagy történik egy áramkimaradás, és SSD-nél egyébként is teljesen felesleges, sőt, káros is.

Nem fogok minden egyes állításra reagálni, maradjunk annyiban, hogy az informatikusok azért nem követik a linkelt oldalon leírtakat, mert ők értenek hozzá. Aki meg ezt a sületlenséget írta, az nem.