Lehet 2 db Hangkártya egyszerre egy PC-ben?

A 67%-os válaszoló látszik, hogy nem sokat ért a stúdiózáshoz. :D

Stúdió munka és az audiophile zenehallgatás két full különböző dolog. A házimozizásról pedig nem is beszéltünk. Az megint egy picit másabb téma.

Nekem is volt anno Apogee külső audio interfészem, amilyen szépen rögzítette a hangokat, pont annyira volt fos filmnézéshez.

Nekem van profi DJ/hangmérnök ismerősöm, csak ő cipel magával 5 különböző külső hangkártyát! Nála más hangkártya van használva kihangosításra, más felvételre, más a visszaadásra.

Ha egyféle kártyával meg lehetne oldani mindent, akkor a gyártók sem különítenék el a normál sound cardokat, a kimondottan zenéléshez használatos kártyáktól.

Mezei hangkártyával is lehet rögzíteni a gitárjátékodat. Olyan is lesz, szar. Rögzíted egy hangprocesszorral mindjárt másabb lesz a minősége. Ehhez basszus vájtfülűnek sem kell, lenni. Aki nem hallja a különbséget akkor az süket.

Van lineáris hangzás és kell is, zenéléshez. És hogy miért kell a lineáris hangzás?

Ezeken az eszközökön nem úgy hallod a zenét, ahogy szólnia kellene, hanem úgy ahogy valójában szól! Ezért nem megfelelő produceri célokra egy bármennyire is szuper hifi berendezés. Egy hifi eszközön már vannak olyan beállítások, amitől még dögösebben szól. És ha egy ilyen eszközön állítod be az általad készített zene arányait és hangszíneit, akkor csak azon az eszközön fog jól szólni. Ha viszont egy stúdió hangfalon végzed ezeket a munkafolyamatokat – lineáris hangkép mellet – akkor az egy hifi berendezésen is, és egy nagyszínpadi hangosításnál (PA) is hozza a várt eredményt.

Miért kelle ehhez külön stúdió hangfalpár?

Azért, mert releváns visszahallgatáshoz elengedhetetlen egy lineáris hangképet biztosító hangfalpár, vagy fejhallgató. Ezeket csak a kifejezetten stúdió felhasználásra gyártott lehallgató eszközök tudják biztosítani. Pont ezért nem jó filmezéshez és zenehallgatáshoz az ilyen hangfal pár, ekvalizálás ide vagy oda.

Miért kell külön zenéléshez hangkártya?

Erre nem csak a hang minősége miatt van szükség, hanem ezek az eszközök rendelkeznek olyan driverekkel és paraméterekkel, melyek zökkenőmentesen képesek együttműködni a gépeden futó DAW programmal. Tehát optimalizálva vannak, míg egy mezei SoundBlaster nem.

Filmnézés: A filmek hangsávjai teljesen másképp vannak bekeverve. Egy lineáris hangzás itt szóba sem jöhet, mert kegyetlenül lerontja a minőséget, pláne ha valaki monitorokon hallgatja a filmet.

De a normál zenehallgatáshoz sem jó a monitor, sem a stúdiózásra szánt hangkártya. Ezek specializált eszközök, más-más célra.

Kérdezőnek: Nyugodtan használhatsz akármennyi hangkártyát egy számítógépen belül. Szét választod, hogy melyik hangkártyát mire használod, aztán kalap-kabát.

Házimozihoz simán elég lehet egy optikai kimenet az alaplapon. Külön zenehallgatós cuccra még mindig a monitorválasztó dobozka tűnik jónak, annyira nem fontos külön hangkártya, és +1 real life tesztelős "monitor" van melóra, amit egy bökés kiválasztani, nem kell a progiban kimenetet váltani. Bőven egyszerűbb.

A monitoron zenehallgatásban nem értünk egyet. Amit túlárazva eladnak vallásos audiofileknek, az színezi a hangot és nem lineáris. Monitoron egyedül a Fletcher-Munson görbe szerint kellhet valamennyi hangszínszabályzás, ha nagyon halkan hallgatod a zenét, vagy egy minimális, ha nagyon a kommersz hallgatóságra van optimalizálva a master, akik úgyis V-be lövik a hangszínt, mindegy is mivel. Nekem nem hiányzik a játékhifi hatásvadász megszólalása a rendesen kevert anyagokról. Nem vagyok DJ, zeneszerző vagyok. Igen, meg kellett szokni a transzparens lehallgatást, és van, hogy rá is korrigálok (két elég enyhe preset kell igazából), de az eredmény kárpótol. A telón zenehallgatás kicsit megoldatlan maradt, nagyjából fűnyírás közben hallgatok nagyjából metált vagy tucitucit, ott épp jobb is a párezer forintos agybadugós rettenet mélye, bringán lejöttem a zenehallgatásról, marad a varjúének. Lehetne vázolni sokáig, a lényeg, hogy szokások és hiedelmek kérdése, mi szól jól min. Az, hogy ráállok a "tiszta technológiára", sokat segít munka közben is a jó oldalon maradnom az arányokkal. Ez nagyon megkönnyíti az utómunkát, amit nem vállalok saját anyagon, mert nyilvánvalóan dugig van a fejem vele, bármilyen jól is megy már az a bizonyos reset, ami kb egy generált szenilitással újrahallgatás.

Oké, de a kérdező nem csak zeneszerző hanem ezek szerint audiofil hifista is egyben. :) Mindössze ennyi a csavar a dologban.

Ugye a hifizés, és a zenehallgatás maximuma az elkülönítendő a stúdiómunkától. És Ő, a kérdésben ott is van. El is szeretné különíteni a kettőt. Valószínűleg nem csak a saját alkotásait szeretné hallgatni, hanem mondjuk egy kedvenc zenekarának, együttesének a muzsikáit is. Erre pedig ezek szerint meg van neki, az erősítő + 3-utas hangfal kombó, azaz a hifije, és forrásnak/lejátszónak használná a PC-t. Ő ugye nem szimplán a telefonon hallgat zenét, hanem megadja a módját neki külön.

Abban egyetértek veled, hogy ez már ízlés, igény kérdése. Igazából nincsen abba semmi technikai probléma, hogy egy PC megfeleljen különböző egyedi igényeknek egyszerre. Zenei munkaállomás és hifi "lejátszó" egyben. Persze nézőpont kérdése, valaki szerint fölösleges, valaki pedig szeret elszeparálni dolgokat.

"A monitoron zenehallgatásban nem értünk egyet. Amit túlárazva eladnak vallásos audiofileknek, az színezi a hangot és nem lineáris. Monitoron egyedül a Fletcher-Munson görbe szerint kellhet valamennyi hangszínszabályzás, ha nagyon halkan hallgatod a zenét, vagy egy minimális, ha nagyon a kommersz hallgatóságra van optimalizálva a master, akik úgyis V-be lövik a hangszínt, mindegy is mivel. Nekem nem hiányzik a játékhifi hatásvadász megszólalása a rendesen kevert anyagokról. Nem vagyok DJ, zeneszerző vagyok. Igen, meg kellett szokni a transzparens lehallgatást, és van, hogy rá is korrigálok (két elég enyhe preset kell igazából), de az eredmény kárpótol. A telón zenehallgatás kicsit megoldatlan maradt, nagyjából fűnyírás közben hallgatok nagyjából metált vagy tucitucit, ott épp jobb is a párezer forintos agybadugós rettenet mélye, bringán lejöttem a zenehallgatásról, marad a varjúének. Lehetne vázolni sokáig, a lényeg, hogy szokások és hiedelmek kérdése, mi szól jól min. Az, hogy ráállok a "tiszta technológiára", sokat segít munka közben is a jó oldalon maradnom az arányokkal. Ez nagyon megkönnyíti az utómunkát, amit nem vállalok saját anyagon, mert nyilvánvalóan dugig van a fejem vele, bármilyen jól is megy már az a bizonyos reset, ami kb egy generált szenilitással újrahallgatás."

Ezen az írásodon tökéletesen megkapjuk azt a képet rólad, hogy amennyire igényes zeneszerző vagy, annyira vagy igénytelen zenehallgató. A rendesen kevert, minőségi hanganyagokat pont nem a stúdió monitor fogja akusztikailag hűen visszaadni, hanem hifi. Te gyakorlatilag tiszta nyers verziókat hallgatsz.

Egy jól masterelt kész zenét, ha teljes részletgazdagsággal, TERMÉSZETES hangzással és akusztikailag hűen szeretnél hallgatni, pláne mondjuk egy csöves erősítőn, akkor egy monitor hangfalon keresztül borzalmas lesz a zenei élmény. Ezt hidd el nekem. Ha pedig már megequalizálod, akkor az már nem eredeti hangzás. Ezért kell zenehallgatásra egy külön hangfal, lehetőleg 3 utas.

Te szakmai szemszögből hallgatsz zenét (ami nem baj!), és szerintem már nagyon megszoktad, hogy "normálban" is így hallgatsz zenét. :)

Tudom, most mindjárt jön a szöveg, hogy a sznob hifisták minden kis apró nüanszot figyelembe vesznek zenehallgatáskor.

"Ugye a hifizés, és a zenehallgatás maximuma az elkülönítendő a stúdiómunkától."

Őszintén szólva ez a kijelentés nálam mindig felér egy vallásos kinyilatkoztatással. Személyes tapasztalatom: mást mond. Józan ész: mást mond. Az alapelv fő szószólói azok, akik így tudják csak elsózni a durván túlárazott dísztárgyaikat. Aki sokat kell dolgozzon monitorral az jellemzően inkább csak elnéző az ilyen cuccokkal, nemigen költene rá nagyobb összegeket. Akkor már inkább valami PA motyó, amit néha be is lehet vetni, vagy az autóba valami jóval csiszoltabb, ami szintén marad egy relative drága kompromisszum, de soha.nem is akar több lenni. Természetesen akadnak relative jobb árban egészen finomságos dolgok audiofil érában is, és tegyük hozzá: stúdiómonitorból nagyítóval se találsz olyat, ami nagyon lineáris lenne, max csak "eléggé". És nem is biztos, hogy amivel a legkönnyebben éred el a legjobb eredményt, annak köze van a pontoshoz. Lehet, hogy egy-egy kis kiemelése tesz számodra azonnal észrevehetővé pár felétek jellemzőbb, apró hibát. Nyilván nincs egzakt megoldás egyikre se, mindig optimalizálunk. Ettől lesz ésszerű és jól megtérülő a költség oldal. És azért az is elmondható, hogy a tényleg jónal mért és hallott holmikkal nagyon nehéz mellélőni, bármi is a felhasználás. Max ha egy hónap után is bosszant valami benne, akkor minimális korrekcióval visszajöhet az élők közé. Kis közeltéri monitornál ez lehet egy tetszőleges majdnem olcsó szub időnkénti bekapcsolása is (annyival biztos nem hasznosabb a gyári odavaló, amennyivel több kimegy rá, csak hogy alig használd effektív munkára).

"Őszintén szólva ez a kijelentés nálam mindig felér egy vallásos kinyilatkoztatással. Személyes tapasztalatom: mást mond. Józan ész: mást mond. "

Szó sincs itt vallási kinyilatkozattal. A józan ész pedig pontosan úgy van, ahogy fentebb már ki lett fejtve. Az, hogy a te stúdiózáshoz erősen hozzászokott fület nem vesz észre különbséget, az a te bajod. Nem hallottál te még igazán jó minőségben zenét, jó rendszeren. Megint az egyéni problémád.

De ez a te problémád, ami nem releváns. Ha úgy lenne ahogyan te írnád, nem lenne speciálisan erre egy iparág. Aki ért a Hi-Fihez, az pontosan és objektívan tudja, a különbségeket.

"Elérhető általad sterilen szólónak gondolt holmikon az általad természetesnek nevezett hangzás, egy percig nem tart, legfeljebb neked nem sikerült. "

Nem barátom. Ez neked nem sikerül. És nem is sikerülhet, és neked sem sikerült soha sem. Hogy szubjektívan mit hiszel, az nem tény. Mert a stúdió technika és a hifi, alapvetően jócskán különböző rendszer. Hiába audio téma mindkettő. A lejátszó eszközöktől kezdve, a hangfalakon át, minden másképpen van tervezve. Ráaádsul specifikusan úgy vannak ezek tervezve, hogy másképp is szóljanak, az adott célnak megfelelően. Van átfedés és hasonlóság persze, de ugyanannyi különbség is! Ha ezt te nem tudod érzékelni, egyedül a te bajod, hiányosságod.