Ha linux alatt egy könyvtár és a benne lévő fájlok attribútumait megváltoztatom, az windows alatt is érvényes lesz?

Az attribútumok fájlrendszer szinten léteznek, sőt, hogy még csavarjunk egyet: a fájlrendszert pedig az operációs rendszer kezeli. Szóval még ha ugyanazon a gépen bebpptolnál egy másik operációs rendszerről, ami mondjuk képes olvasni az adott fájlrendszert, DE tojik annak a jogosultsági rendszerére, akkor olyan, mint ha ott sem lenne az az attribútum. Ha pl. Linux alatt elérsz egy NTFS meghajtót, akkor sem fogsz semmit érzékelni a jogosultságkezeléséből, mert a két rendszernek teljesen más a jogosultsági rendszere, és emiatt az NTFS driverből egyszerűen hiányzik ennek a lejezelése. Tulajdonképpen olyan, mintha egy FAT meghajtót használnál. De ha Windowsra felteszel pl. egy ext2ifs drivert, az sem fogja lekezelni a Linuxos jogosultságokat, illetve az attribútumokat.

Sőt! Ha egy Linux live DVD-ről indítod a rendszert, igaz, akkor az attribútumok megmaradnak, de rootként onnan már tetszőlegesen módosíthatod azokat.

Épp ezért sem működik az, amit Michelson kolléga is említett. Vannak archiválük és tömörítők, amik eltárolják a jogosultsági információkat is, de ezeknek nem az a céljuk, hogy máshol, más környezetben is azok érvényben maradjanak, hanem hogy pl. egy archiválás után vissza lehessen azokat álíltani.

Az attribútumok, és jogosultságok arra valók, hogy az adott rendszeren belül szabályozd, hogy ki mit érhet el, és alkalmatlanok arra, hogy egy random idegennek elküldve beszabályozd, hogy ő mit csinálhat rajta. Értem én a kiindulási problémát, hogy olyan módon akarsz hozzáférést adni, hogy neki csak hozzáadni legyen joga, de erre a fájlküldözgetés soha nem jelentett hatékony megoldást. Eleve elég visszás, és nagyban a címzett jóindulatán múlik, hogy nem él-e vissza a helyzettel, és nem is pratikus ilyen formában közös erőforrásokal küldözgetni. Valamilyen webes megoldásban kellene gondolkoznod. Mondjuk adatbátisban, de ha van webtárhelyed, ha a sallangoktól eltekintünk, kb. 10 perc egy olyan php-oldalt létrehozni, ami megjeleníti a beírt tartalmakat, és enged is hozzáfűzni, viszont módosítani, törölni nem. Vagy valamilyen adatbázisos megoldás, esetleg CMS is szóba jöhet.

"A szöveg fájlra meg úgy is digitális aláírást tennék. Ugye azt nem tudom, hogy windows alatt így élne-e."

Mármint milyen módon tennél rá digitális aláírást? Ténylegesen szövegfájlról beszélünk?

"A chattr azt hittem, hogy másabb jogört csinál, mint a chmod."

A chmod a hozzáférési módokat, azaz jogosultságokat szabályozza. A hivatalos szóhasználattal élve ezeket nem nevezzük attribútumoknak, hiába hasonló a funkciójuk, mint a FAT-alapú fájlrendszerek attribútumainak. Klasszikus Linuxos hozzáállással élve általában nincs is szükség attribútumokra, mert mindent, amit FAT-on attribútumokkal oldottunk meg, azt Linuxon jogosultságok segítségével, vagy más módon megoldhatóak. Az írhatóságot eleve a jogosultságok szabályozzák, így okafogyott a "csak olvasható" attribútum. A rejtett fájlok a klasszikus Unixos szemlélet szerint csak káoszt okoznak, ha valami nem ajánlott, hogy az átlag felhasználó számára látható legyen, az kezdődjön ponttal. A rendszer attribútum is felesleges, tekintve, hogy a fájlrendszerben mindennek megvan a maga helye. Az archiválandó attribútumot meg őszintén szólva FAT* alatt sem használta szinte senki.

Ettől függetlenül Linuxos környezetben is léteznek a legtöbb fájlrendszeren attribútumok, de ezeknek más a szerepük, mint a FAT* attribútumainak. Na, ezeket lehet a chattr segítségével manipulálni. Jól hitted, másabb, mint a chmod, de ez is csak az adott fájlrendszeren belül létezik.

Tényleg nem azért mondom, hogy kötekedjek, csak sokéves tapasztalat, hogy az ilyesmi információmegosztó dolgoknak vannak sokkal könnyebb megoldásai is. Az, hogy egy adott dokumentumot küldözgetünk körbe, és mindenki azt módosítja, ez már régen is csak akkor működött, ha mindenki önként betartja a játékszabályokat. Amikor tiniként hasonlót csináltunk, végső soron működött, de csak azért, mert kevesen voltunk, és mindannyiunk érdeke volt, hogy ne szúrjon ki a másikkal. Munkahelyen ugyanez már nem működött, mert 50 emberből mindig volt 2-3, aki vagy véletlenül, vagy szándékosan, de belerondított abba, amibe nem szabadott volna. Az ilyen adatmegosztás mindig bizalmi jellegű. Egy fokkal használhatóbb a legtöbb szövegszerkesztőben elérhető "korrektúrakövetés", bár az ártó szándékot az sem fogja megakadályozni. Itt maga a módszer a probléma, a fájlküldés. Ha valami fizikailag a másiknál van, az gyakorlatilag megakadályozhatatlan, hogy ne rondítson bele. Még ha le is jelszavazod, a szövegét kimásolhatja, és felülírhatja az eredeti fájlt egy újjal, amibe belemásolta az eredeti tartalmát, csak épp nincs rajta jelszó.

Az archívumos megoldást sem gondolom használhatónak. Eleve ezt a dolgot nem erre találták ki. Bár igazán az sem teljesen világos, hogy te most milyen hiperhivatkozásokat akarsz létrehozni? Mire hivatkozik? Értem, hogy szövegfájlra, de akkor ennek mi értelme? Kicsit kusza, hogy mit akarsz csinálni. A .tar egy archívum, és az ilyesmi nem arra való, hogy a belsejére hivatkozzanak. Ez arra szolgál, hogy ha több állományt tartósan el akarsz raktárazni, akkor azt előtte egy "csomagba" be tudd pakolni. Ezt hagyományosan akkor használták, ha egy egyébként egész macerás kezelhetőségű archiváló eszközre akarták felírni, pl. szalagos adatmentőre. (Innen a tar neve: Tape ARchiver.) Ott kifejezetten nyűg volt, ha rengeteg kis fájlod volt, már csak azért is, mert soros elérésű tár volt, nem úgy működött, hogy megmondtad, hogy melyik fájl kell, és már elő is kapta, hanem végig kellett menni az egész szalagon, ameddig az adott állomány nem következett. Sokkal praktikusabb volt egybe becsomagolni mindent, és azt egy állományként kiírni. Ha meg szükség volt valamire, akkor betöltötted az archívumot, és ott már direkt módon elérted a szükséges állományt. De normális módszerrel nem fogsz tudni hivatkozni egy archívum belsejére. Hiszen az egyetlenegy állomány. Jelszavazott, tömörített, stb. módon manipulált állomány belsejére hivetkozni meg végképp értelmetlen. Hülye példa, de ez olyan, mint ha te nyitnál egy kiállítást, de félnél attól, hogy a vendégek kárt tennének benne, ezért az összes bejáratot lelakatolod, ablakokat bedeszkázod, hogy még véletlenül se jusson be senki. Majd pedig elkezded híresztelni, hogy "ott a kiállításomon a 3. asztalon a 2. kiállított tárgyat nézzétek meg!" Mi lesz az eredmény? Semmi. Nem fogják tudni megnézni, mert nem jutnak be. A jelszavazással, miegymással elzárod az állomány tartalmát, így végképp nem fogsz tudni arra hivatkozni. (Bár őszintén: hiperlinket egyébként sem lehet egy fájl belfejére elhelyezni, kivéve, ha az egy olyan állomány, ami kifejezetten támogatja azt.)

Van egy aranyszabály az informatikában: ha valamit túl nyakatekert megoldani, akkor nagyon nagy az esély rá, hogy az nem jó megoldás. Amit meg meg szeretnél oldani, arra már rég léteznek kész megoldások. Teljesen felesleges olyasmiket erőltetni, amik nem erre valók, és nem is működőképesek.