Miért ilyen felelőtlenek az emberek,hogy nem csinálnak biztonsági másolatot az eszközeiken tárolt adatokról?

Amíg nincs baj addig nincs baj, ezért a többség csak azután próbál megoldást keresni, mikor már a károkat kell felmérni.

Nincs is nagyon oktatva, tudatosítva az emberekben, hogy van ilyen dolog. Egy részük lehet tud róla, de inkább a kockáztatás mellett dönt amikor meglátja, hogy a biztonságra további pénzt kell áldozni. Olyan is van, akinek van valamennyi tudatos döntése a biztonság mellett, de azt rosszul csinálja (pl. van elkülönített másolata dolgokról, vagy egy helyre gyűjti azt ami fontos és meg szeretné őrizni, de másodpéldányt már nem tárol az adathordozóból, és pl. mindent egy több terás tárolóban halmoz fel, mert így olcsóbban jön ki - adott esetben így minden egyszerre is semmisül meg).

Mer' jóvanazúgy. Inkább a frissítéseket tolják...

Ami nincs mentve az nem fontos...

Kétféle adat van:

1. Amelyik mentve van

2. Amelyik még nem veszett el

Nem feltétlenül felelőtlenség, mármint olyan értelemben nem, hogy nem róható fel az illetőnek. Itt nem csak az egyén hozzáállásáról van szó, ez a probléma sokkal komplexebb ennél.

Az egyik probléma inkább társadalmi eredetű: egész egyszerűen az emberek még nincsenek hozzászokva a digitális informatikai eszközök használatához. Mert lehet, hogy már a mindennapjainkat átszövik ezek az eszközök és technikák (gyakorlatilag tényleg alig van olyan ember, akinek a mindennapjaiban ne töltene be több-kevesebb szerepet valamilyen digitális eszköz: telefon, számítógép, a "felszín alatt" meg már az eszközeink fele számítógépvezérelt), viszont maga a jelenség tényleg elég új. Nagyjából 10-15-20 éve volt az, amikor tényleg elkezdett a mindennapjaink részévé válni a digitális technika. Természetesen előtte is létezett már, jómagam is C64-eztem sokat, és amikor az ezredfordulón érettségiztem, a tételeimet már Wordben dolgoztam ki... de akkoriban én inkább kivételnek számítottam. Ugyan a 2000-es években már tömegesen kezdtek terjedni a számítógépek (és az internet), de a belük vetett bizalom elég alacsony szintű volt. Kb. 2010-re volt tehető az a fordulópont, amikor az emberek már a lényegesebb dolgaikat is számítógépen kezdték készíteni/tárolni. Előtte oké, létezett a technika, de inkább csak szórakozásként tekintettek rá.

Viszont a régi szokások megmaradtak. Ha valami kézzel fogható dolog fontos az ember számára, akkor hogyan próbálta az épségét megőrizni? Úgy, hogy vigyázott rá. Egy fontos vagy értékes tárgyról az ember nem tudott másolatokat készíteni, és azt 3-4 helyen őrizgetni, hanem egyszerűen csak próbált vigyázni rá. Talán egy-egy iratról a 2000-es években már készítettek fénymásolatot, de az sem volt jellemző, ugyanis a többség számára csak macerásan volt elérhető fénymásoló, és a másolat messze nem volt ugyanolyan, mint az eredeti.

Szóval az ok egész egyszerűen ebben keresendő: az emberek ezt szokták meg: óvni, és bízni benne, hogy nem megy tönkre.

A másik ok az, hogy egyszerűen nincs köztudatban a biztonsági másolat, mint jelenség. Persze, mi tudjuk, hogy miről van szó, hogy kell csinálni, miért fontos, stb. De ha megkérdezel véletlenszerűen 100 embert, hogy mit tud a biztonsági másolatokról, kb. a fele azt sem fogja tudni, hogy az micsoda, a másik fele meg lehet, hogy hallott már róla, de lövése sem lesz arról, hogy azt egyáltalán hogy kell csinálni. (Talán egy 5-10 ember lesz a százból nagyon maximum, aki tényleg képben van a biztonsági másolatok ügyében.) Arról meg végképp semmi fogalmuk nem lesz, hogy mennyire sérülékenyek a digitális adathordozók. Megint csak a megszokás: ha egy papír alapú iratot biztos helyen őrizgettél, az sértetlenül megmaradhatott évtizedeken át. És ha valami történt is vele, általában attól még olvasható, használható maradt. Az már jóval kevesebbekben tudatosult, hogy egy digitális adathordozó sokkal sérülékenyebb jószág.

És hiába van kötelező informatikaoktatás már 25 éve, legtöbb esetben ez a "felesleges tölteléktárgy" szerepét tölti be, a többség nem veszi komolyan, és még ha szó is esik biztonsági mentésekről, nem fognak emlékezni rá, mert "ezt a tárgyat senki nem veszi komolyan". De még ha hallanak róla, és szó is esik róla, rémesen kevés óraszám az, aminek keretein belül ezzel foglalkozhatnának. (És azért azt se felejtsük el, hogy nem túl szívderítő a helyzet informatikatanárok terén, sok iskolában nincs is, nem egy helyről tudok, ahol az informatikailag tök laikus osztályfőnök, vagy a matektanár - mondván az annyira rokon terület -, vagy akár az angoltanár az, akik a heti 1 informatikaórát tartják, mert egyszerűen nincs szakos kolléga.)

Szóval... összegezve: azért, mert az emberek döntő többségének nincs rálátása és megfelelő ismerete erről a területről.

#2 "Nincs olyan adatuk ami megérné a vele való foglalkozást. Pár órát mérgelődnek, de nem halnak meg a hiányultól."

Ez nem igaz. A többség nem csak a heti bevásárlólistát tárolja digitálisan, hanem fényképeket, videókat, emlékeket, fontos, és nehezen beszerezhető dokumentumokat...

#4 "Hány embert ismertél aki öngyilkos lett mert tönkrement a mentetlen telefonja?"

Ennél kisarkítottabb, demagógabb "érvet" nem tudtál volna felhozni?

Tényleg magyarázni kell azt, hogy attól, mert nem lesz öngyilkos az ember, attól az még lehet nagyon nagy veszteség?

"...fontos, és nehezen beszerezhető dokumentumokat..."

És ezek a dokumentumok akkor válnak igazán fontossá amikor már elvesztek.