Horgászok! Nektek mekkora a legnagyobb halatok? Leírnátok azt hogy hogy fogtátok ki?

13.94kg ponty.

Élő Tisza.Egy ismerőshöz mentünk, aki évek óta minden nap oda jár.Csónakkal etet reggel, este.

16óra után pár perccel jött a füstölős kapás, majd azonnal csónakba ugrottunk a hely adottságai miatt(ott kg fölött hal nem jön ki partról a fák ágai miatt)40 perces küzdelem, az elején úgy hogy a csónakot sodrásba forgatta a hal,és csak ment,ment,ment.

Csodás hal volt!

Remélem nem számít offnak mert kb. ugyanazt a sztorit írom le amit az első hozzászóló, de ez az én élményem.

Siófok Szabadi Sóstó a helyszín. Páran középiskolások nyaralni (sátorozni) mentünk vonattal, de azért vittem magammal két fenekezőt, csak a szórakozás kedvéért. Nem voltam egy rutinos horgász, ezért kicsit hiányos volt a felszerelésem. A kemping a tópart körül helyezkedett el, de senki nem tudta megmondani hol vehetek napijegyet. Valaki azt mondta, hogy benne van a kemping árában, ezért első nap délután le is ültem pecázni. Annyira jól éreztem magam, hogy egész éjszaka kint is maradtam. Jött pár 2-3 kg körüli ponty és jópár kárász. Az élményt dúsította a kiemelés, mivel merítő sem volt nálam. Másnap büszkén ecseteltem a parton ülő kollégáknak, milyen eredményes is volt az este. 10 percbe nem telt, egy motorcsónak közeledett felém két utassal. Természetesen az engedélyem felől érdeklődtek, mire mutogatni kezdtem a sátrunkat és a kempingjegyet. Hát persze, hogy nem volt benne az árban, de igyekeztem kimagyarázni, mivel tényleg nem volt semmi nyoma a halőrháznak. Ők minden esetre megmutatták hol kellene jegyet vennem. Rendesek voltak, mert ezzel az erővel a botokat is elvehették volna, de megengedték hogy megvegyem az aznapi jegyet! Kicsit szégyellve magam visszamentem és összepakoltam a cuccaim, mert elment a kedvem a pecázástól. Visszatérve a sátorhoz tapasztaltam, hogy a társaim mind alszanak, így jobb híján újra leültem a helyemre!

Dög meleg volt, dél felé járhatott és egész délelőtt egy mozdítást sem tapasztaltam. Már-már én is elaludtam, mikor a fenekezőn egy pillanat alatt akkorát koppant a kapásjelző, hogy majd leestem a székről. Bevágtam, de furcsábbat éreztem mint valaha. Hirtelen nem is gondoltam, hogy hal van a bot végén, azt hittel elakadt. Ekkor hirtelen megindult, de nem simán húzott, hanem nagy ívben elindult tőlem jobbra egyenesen be a nádba. Kb. 30 méterre tőlem el is érte a célját. A beállómon a nád jó három métert elfoglalt a vízből, ezért csak úgy tudtam feszesen tartani, hogy bele kellett mennem a vízbe. Ez azért volt kellemetlen, mert a levágott nád torzsáin kellett lépkednem befelé mezit láb. Tökig bent a vízben totál elakadt szerelékkel, már nem is reméltem, hogy meglehet a hal. Negyed óra múlva megjöttek a többiek és elkezdtek drukkolni. Egy barátom behozta a telefon és felhívtam a nálam rutinosabb horgász édesapámat, mit tegyek. Ha nagyon erőszakosan cibálom elszakad, de mintha mozogna a hal a végén. Azt tanácsolta maradjak úgy, tartsam feszesen ki fogja szabadítani magát a hal! Innen még másfél órát ázott a seggem a vízben és ugyanennyit aszalódott a fejem a napon! :)

A végén tényleg kiszabadította magát. Egyre nagyobb mocorgásokat éreztem a damil másik végéről, végül újra elkezdett húzni. Pár perc fárasztás után pillantottuk meg először és hihetetlennek tűnt a látvány főleg az esti eredményekhez képest. Ekkor hasított belém a gondolat, ugyanis továbbra sincs merítőm ami egy ekkora ha esetében már tényleg nélkülözhetetlen. Barátaim a szomszédos horgásztársaktól kértek segítséget. Egy mogorva pecást végül a saját társai beszélték rá, hogy legyen hajlandó segíteni, de nem volt szándékában a kezembe adni az eszközt (biztos megeszem). Jöjjek ki a vízből és ő megmeríti - mondta. Köszi, állni alig bírok a nádon, nem még fárasztás közben azon lépkedni. Mindegy, valahogy kijöttem és kiemeltük! Nekem csak ekkor tűnt fel, hogy vagy 50 ember állva tapsol mögöttem. Pár perccel később újra arra járt a motorcsónak és a vízről kiabálva érdeklődtek volt-e valami. Benyúltam a hal két kopoltyúja alá és felemeltem, hogy lássák, mire a pasi a csónakban csak legyintett és továbbment! :)

A maga 7,6 kilójával nem a világ legnagyobb ponttya volt, de büszke voltam és hihetetlen élmény volt 15-16 évesen ezt megélni.

Ez után jött a legszebb része a dolognak. Eldöntöttem, hogy halászlé lesz belőle, de ugye vonattal nem igazán hoztunk magunkkal 20 literes kondért, sem turmixgépet az alaplékészítéshez. Egyesével szedtünk össze mindent a kempingből, főleg a nekem drukkoló társaság segített és nagyon jó érzés volt az önzetlenség. Ennek következtében estére igen nagy társaság ült a tűz köré halászlét szürcsölni :) (köztük hollandok, németek, osztrákok, akik sosem ettek még ilyet) A legnagyobb elégtétel az volt, mikor a halőrházba értem két tányérral, ahol elismerően fogadtak...

Évekkel később visszatértem és a halőr előre köszönt. :) Megismert és megkért, ha megint fogok halat főzzek egy olyan jó halászlét mint akkor!

Soha életemben többet nem ültem le úgy horgászni, hogy nem volt érvényes jegyem és kellő felszerelésem a halfogáshoz...