Ajánlanátok valami jó felszerelést viszonylag olcsón tengeri horgászatra nagy halakra? (és hogyan, milyen módszerrel csalival stb kéne horgásznom mindenről irhattok a tengeri horgászatban)

Ha elárulod, hogy hol (Balti-tenger, netán Maldív szigetek?), és hogy honnan (csónak, vagy part), és milyen célhalakra, akkor tudok pontos választ adni.

Így általánosságban: ha csónakból, akkor egy 210-240 cm hosszú, sűrűn gyűrűzött 150-500 gr-os bot megfelel, robusztus 80-as méretű peremfutó, vagy multiplikátor orsóval, és 30-as fonott főzsinórral.

Partról horgászva válassz egy 4,2-4,5 méteres 100-300 gr. dobósúlyú surf botot, a távoli dobások érdekében, nagyméretű orsóval és 20-as fonott, vagy 35-40-es monofil zsinórral.

Rengeteg módszer létezik, a csalik, a technikák itt is elsősorban a fogni kívánt halakhoz alkalmazkodnak.

Szívesen segítek, ha írsz közelebbi infókat.

A partról történő horgászatot helyszíntől függően (partszakasz, vízmélység, fenékviszonyok) fenekezve, pergetve próbálhatod. Úszózni csak olyan helyen érdemes partról, ahol meredeken mélyülő, és sziklás a meder.

Pergetésre kiválóan alkalmas egy 3 méter körüli 30-80 grammos bot, vékony (14-16-os) fonottal, 40-es méretű orsóval, harapásbiztos előkével (hard mono, vastag fluorocarbon, vagy egyszerűen egy kevésbé feltűnő drótelőke), csaliként hosszúkás testű, de nehéz (25-40 gramm) önsúlyú támolygó villantót, vagy nehéz jigfejjel ellátott karcsútestű, feltűnő színű gumihalat, esetleg olyan wobblert használva, amely gyorsan bevontatható. Fontos a sebesség, ami a műcsalik bevontatásakor kell, ezért kellenek nehéz önsúlyú műcsalik, amik nagy tempónál sem kényszerülnek a felszín közelébe. Villantózni olyan partszakaszokon érdemes, ahol változatos a vízfenék, sziklás, hinaras, medertörések környéke, ahol van rejtekhelye a ragadozóknak.

Fenekezni általában a homokos-kavicsos fenekű viszonylag mély vizek kellenek, legjobb azokon a partokon, ahová kicsapnak a hullámok, azaz a víz áramlása a part felé irányul, és neked az arcodba fúj a szél.

Ide kell egy 4,2-4,5 méteres, 3 részes, 100-250 gr dobósúlyú "surfbot", rajta nagy zsinórkapacitású orsóval, és párszáz méter 35-ös monofillal, vagy 20-as fonottal. A végszerelék egyszerű: Áll egy kb. 150 grammos lapos, szögletes ólomból, ami mindenképpen kell a nagy áramlás és a távolság miatt. Ez a főzsinór végén foglal helyet. ez fölé 50- és 100 centire egy-egy rövid, 10-15 centis páternoszterelőke, 2-es, 1/0-ás hosszúszárú horoggal. Erre felfűzve (nem csak szúrva) kagylóhús, tintahalszelet, apró kishal, homokféreg. Ezután bedobod olyan messze, amennyire csak bírod... Este, amikor lapos szögben áll a nap, érdemes elkezdeni ezt a fajta horgászatot. A botot nagyon meredeken kell felállítani, és a spiccet figyelni. Ha van egy igen erős heavy-feederbotod, amivel izomból dobható a 150 grammos ólom, és elég hosszú, akkor azt is használhatod!

Csónakból választhatsz:

álló, vagy mozgó csónakkal?

Sodródó csónakból jobb. Villantózhatsz. Pilkerezhetsz. A fent leírt fenekező végszerelékkel a csónak alatt leengedve vertikálisan horgászhatsz, a fenékig leeresztve, aztán 1-2 métert visszaemelve lógni hagyni, időnként kissé meg-megemelve a spiccet figyelve.

A pilkerezés:

a pilker elsőre úgy néz ki mint egy támolygó villantó, azonban ólomból van, drilling csak az alsó végén van, a felsó végén a forgókapocs. Ez kerül a főzsinór végére, csali és egyben súly gyanánt. fölötte 50- 100 centivel, akárcsak a fenekezőnél, két páternoszterelőke, amikre egy-egy kis twister kerül, egészen könnyű, 2-3 grammos jigfejjel. Ezt függőlegesen a csónak alá eresztve, kicsivel a fenék felett kell emelgetni-süllyeszteni, amíg rávágás nincs. Ez történhet a pilkerre, vagy a twisterekre. Fontos itt is a durva, vastag monofil előkezsinór (50-es, 60-as). Pilkerezéshez kell legalább 10-15 méteres mélység, de inkább még több. Olyan helyeken érdemes nekiállni, ahol mondjuk az 50 méteres vizen van egy pl. 10 méteres domb, ami felett csak 40 méter víz van, vagy éppen árok, tehát valami markáns medertörés, ami megtöri a fenék egyhangúságát. Ugyanis itt vannak a halak.

Aztán beszélhetünk a trollingozásról, azaz a vontatott műcsalis horgászatról. Felszerelésként egy erős, rugalmas pergetőbot megteszi, mindenképpen fonott zsinórral (ennek nincs nyúlása, nem rugózik mint a monofil- vagy a gumikötél), ami 20-as vastagságú (hacsak nem kell kapitális tonhalakra is számítani). Ez nem BIG GAME fishing, ahol többszázkilós marlinokra pályázunk, ez az átlagos 3-8 kilós Bonitókra, vagy északi vizeken tőkehalra, Pollackra, fekete tőkehalra, esetleg lazacra, vagy tengeri pisztrángra szól.

A csali egy a fentebb leírt, pergetéshez való műcsali.

A szerelék:

a fonott főzsinórra felfűzöl egy 50-100 grammos csúszóólmot, ezalá, a zsinór végére egy stabil forgókapcsot. Ebbe lesz beleakasztva a kb.2-3 méter hosszú 50-es, 60-as színtelen monofilból lévő csalielőke, amire a műcsali fel van kötve (pontosabban az a forgós karabiner, amibe a csali be van kapcsolva). Ezt 5-10 km/h sebesség mellett kell vontatni, 30-50 méterrel a csónak mögött.

Az említett Big Game horgászat marlinra, tonhalra, wahoo-ra, dorado-ra, vitorláshalra, nos ez a gazdagok szórakozása. Az átlagember elsápad az árak hallatán, amibe egy kishajó bérlése egy 6-7 órás napra kerül, kapitányostúl, személyzetestűl, benzinköltségestűl (ami nem kevés, ha belegondolsz, akár 100 kilométert is mentek a meghorgászandó területekig, ahol aztán pár órán keresztül fel-alá cirkáltok, és ezek a párszáz lóerős motorok akár óránként megesznek egy autótanknyi benzint...), és a végén igen jó esélyed van hal nélkül partra szállni. De ha bejön a szerencséd... a felszerelésre nem kell fájjon a fogad, azt adják.