Ez egy álmom, bár nem tudom milyen lépésekben kéne eljutnom ide. Na?

1 éve kézilabdázok, egyszerűen imádom, mintha mindig is ezt kellett volna sportolnom. Pár meccsen voltam már a végén 5 percre, egyszer el is vettem a lánytól a a labdát, büszke volt rám mindenki. Nem félek a meccsen, persze, izgulok. Egyszer egy református bajnokságon huzamosabb idejig játszottam, az volt a feladatom, h a szélső csaj ne kapja meg a labdát, mert mindig ő dobta be, egyszer kapta meg, be is dobta, de többször nem. Szeretnék jobb lenni, minél több meccsre, bajnokságra menni, és a legfőbb vágyam, hogy kijussak egyszer az olimpiára. Bár nagyon távolinak tűnik, én bízok benne, hisz inkább legyen egy vállalkozok valami nagyra és vallok kudarcot, mint vállalkozok a semmire és sikeres leszek.