A magyarok miért esnek hasra annyira az olimpiai érmeseiktől?
A Szigeten beszéltem egy csomó külföldivel, becsülik az érmeseiket, de nem tartják többre őket maguknál és röhejesnek tartják, hogy a magyar érmesek 35. éves koruktól kvázi nyugdíjba mehetnek állami nyugdíjon (életjáradékon). Az érem mellé járó jutalom összegén pedig hitetlenkedtek, főleg annak fényében, hogy mennyi a magyar átlagfizetés.
A magyarokban miért van ez a szubmisszív rajongás az olimpiai “hősök” iránt, akik “minden pénzt megérdemelnek”?
válasza:A nettó mediánkereset Magyarországon idén áprilisban 358 ezer Ft volt.
Az egy magyar aranyéremért adott állami jutalom és életjáradék együttes nettó összege (75 éves várható élettartammal számolva) idén mai értéken kb. 370 millió Ft.
Ez azt jelenti, hogy a magyar állam az átlagpolgár 86 évnyi (!) jövedelmét adja közpénzből egyetlen aranyéremért, de egy bronzéremért is 43 évnyit. Éremhalmozás esetén viszont az átlagpolgár akár többszáz évnyi (!!) jövedelmét.
Ha elmondod egy külföldinek ezt, és azt, hogy a magyarok többsége szerint ez rendben van, akkor először hitetlenkednek, majd elkönyvelik, hogy ez egy öntudatatlan birkanép, ahol az egyének semmire sem tartják magukat és amellyel bármit meg lehet csinálni, ha ízletes nacionalista szósszal önti le nekik a kormány.
Talán csak a közép-ázsiai olajdiktatúrák állampolgárai nem akadtak ki ezen.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Magyarország egy borzasztóan elmaradott ország egy olyan társadalommal, ahol az emberek többsége nagy frusztrált hangember, aki a külföldieknél jóval szerényebb képességekkel rendelkezik.
Egy ilyen országban a hatalom is igyekszek felnagyítani a sportsikerek jelentőségét és az emberek sem nagyon tudják helyükön kezelni a dolgokat.
Ha megnézed a magyar válogatottot, ott is ezt tapasztalatod. Nem nagyon volt olyan, h bármilyen sikert vagy kudarcot normálisan kezeltek volna.
Ez van, ha a lakosság nagy része lepukkant, nagyszájú prolikból áll.
5:
Na erről beszélek.
Már miért kéne többre tartaniuk maguknál?
Pl. beszéltem egy nukleáris mérnőknek tanuló lánnyal. Nyilván tiszteli a kanadai kalapácsvetőt, aki idén mindenki másnál messzebb dobta a kalapácsot, de azt is tudja, hogy a kalapácsvető bajnok nem tudna átmenni az ő következő vizsgáján. Továbbá azt is jól tudja, hogy ha mindenki csak kalapácsot vetne mostantól Kanadában, akkor a következő télen megfagynának. Tehát a polgári foglalkozások ugyanolyan fontosak, mint az emberi teljesítőképesség határait feszegető élsportolók teljesítménye. Adnak mondjuk 20.000 dollárnyi állami elismerést érte, de nem gondolják, hogy mostantól már dolgoznia sem kell, mert valami emberfeletti ember, akit a többiek majd eltartanak.
Ebben különbözik a polgári és a jobbágyi megközelítés.
válasza:"de azt is tudja, hogy a kalapácsvető bajnok nem tudna átmenni az ő következő vizsgáján" - mint ahogy az ő kalapácsa sem menne messzire. Amúgy vannak sportágak, ami mellett jellemzően nem tanulnak szakmát / nem szereznek diplomát és vannak, amik mellett jellemzően igen. És vannak, akik később a sportéletben találnak megélhetésre, és olyanok is vannak, akik a sportpályafutásuk után tanulnak ki valamit (pl abból a pénzből finanszírozva, amit sportolóként kaptak)
Ok, nem értek egyet azzal, hogy magas életjáradékot adjanak nekik, de azzal pl. önmagában igen, hogy kapjanak valamekkora, nem kirívó életjáradékot. Az egyszeri juttatásukról nem is beszélve, azt sajnálni tőlük igazán kicsinyes dolog, szerintem.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!