Mik a cselgáncs szabályai?

Nagyon köszi a válaszokat, tök jókat írtok és tök kedvesek vagytok, nagyon hálás vagyok érte, köszönöm, pláne a magyarázatokat.

Azt pl. a legutóbbi edzésen mondta az edző, hogy ne támaszkodjunk a falnak, de mondjuk nekem eszembe sem jutott volna, viszont van egy nálam sokkal fiatalabb és bár régebb óta fehér öves, mint én, de kicsit nehéz felfogásúnak tűnő edzőtársam, aki még ezután is nekitámaszkodott a falnak, én éreztem kínosan magam miatta...

Viszont összekerültem földharcos gyakorlatban egy zöld öves és szintén furcsa fiúval, aki soha nem beszél, sünné vált és nem bírtam vele mit kezdeni, úgy befeszült, nekem meg annyira nincsenek eszközeim még, ennek a küzdelemnek az emléke még frusztrál, pláne, hogy gondoltam, akkor majd lefeszítem úgy a lábát vhogy, hogy lekopogja, de ez sem sikerült, nem tudom, hogy miért, pedig feszítgettem minden irányba, miután már a hasán feküdt, nekem jobban fájt a feszítés, mint ezek szerint neki, mert nem reagált...

Persze értem én, hogy nekem életem 3. edzése, ő meg zöld öves, ráadásul az edző azzal a nyári élménybeszámolójával kezdte a tanévet, hogy türelmet tanult az utazásai során és ő is nyert már meg úgy küzdelmet, hogy rengeteg ideig nem bírta az ellenfele megmozdítani, amit én is abszolváltam már, amikor írtam, hogy megizzasztottam egy kék övest, számára láthatóan meglepő módon, az szerintem még könnyebb is, mint hátra vágni egy bogárformást vagy sün vagy mi ez...

Persze tán cselgáncs videókat kéne néznem, akkor tanulnék a leginkább...

Nem tudtam, vagy ha írta itt vki korábban, akkor elfelejtettem, hogy nem ér lábat feszíteni. Az illető zöld öves amúgy szerintem kissé kattant gyerek lehet, nem bír egy percnél tovább egy helyben ülni, ha az edző sztorizgatni kezd, illetve ha nem épp ő harcol vagy csinál gyakorlatot, akkor fel alá járkál, meg mondom, még soha egy szót nem hallottam tőle, én is megszoktam, hogy mindenki magyaráz meg segít nekem, meg nem félek kérdezni sem, őt is kérdeztem, de nem reagált semmire, csak meghajolt nekem. Én így is mondtam neki a sün-teknős állapotára is, hogy tök jó, most mit csinálok veled, egy technikát tanultunk eddig, arra rögtön olyan pozíciós védekezést vett fel, hogy lehetetlen volt végrehajtanom. Persze tudom, hogy a fantázia szab határt, hogy hol és hogy lehet egy emberhez hozzáférni, de legblokkoltam, pláne úgy, hogy megint csak a csikizés jutott eszembe :D , de arról rögtön az is, hogy azt tényleg nem ér... :D

Amúgy akkor jutott eszembe, hogy ilyen esetekben szerintem segíthetett volna az, ha már kismillió cselgáncsvideót láttam volna, de annyira valahogy nem köt le még, egyelőre, még ha akkor tényleg hiányzott is ez a tudás, mert a saját fantáziámmal csak ültem mellette. Illetve próbáltam ellökni, de gondoltam, hogy tán ezt sem ér, meg próbáltam magamra rántani, de gondoltam, tán ez sem korrekt, és frusztrált, hogy miért nem fordítva kezdtük, mert begubózni én is tudok és abból is sokat tanultam volna, hogy ő próbál engem szétszedni, mint korábban a kéköves, aki látszólag meglepődött rajtam, hogy mennyire nem adom könnyen magam. Pl. emlékszem, hogy megpróbált a nyakamhoz hozzáférni, kezet vagy lábat bedugni valahol, de ezeket leblokkoltam, ezt tette a néma zöldöves is. Gondoltam arra is, hogy ér-e pl. az övénél fogva húzni-tolni, de azt már írtátok, ha jól értettem, hogy csak akkor, ha rögtön dobás a cél? Vagy az csak állásból vonatkozik?

Negyedik edzésem utáni naplózásom: egyfelől fantasztikus volt, hogy hogy megleptem magam, amikor bemelegítésnél állásból lehajoló társunk hátán kellett két kézzel átugrás is volt a feladat, amit már láttam előbbi edzéseken is, hogy párok úgy melegítettek be, de már a látványtól is elájultam, nem hogy megpróbáltam volna, most viszont mindenkinek ez volt a feladat és én kicsit sarokba szorítva éreztem magam, hogy muszáj legalább megpróbálnom, azzal együtt, hogy ahogy az edző meglátta a pánik fejemet :D , rögtön hozzátette, hogy mindenki a képessége szerint - mert sorban állás után futással kezdtük, és utána jött ez úgy, hogy az első lehajolt, a második átugrotta terpeszben két kézzel a hátán, majd ő is lehajolt, aki átugrotta, és így, én ráadásul a sor legvégén úgy éreztem, hogy bakker, nekem kell a legtöbbet átugranom, ne már, egyet sem bírok, de csak megpróbáltam, és úúúúúúúristen: SIKERÜLT!!! :O :D Úgy meglepődtem magamon és úgy örültem, hogy konkrétan majdnem teljesen végigugráltam mindenkit, leszámítva a nálam kétszer nagyobbakat, akik le sem hajoltak rendesen, mondtam, hogy na, ne, ezt már azért ne, de ráadásul iszonyat sokan is voltunk edzésen, nem fértünk el egy sorban a matrac szélén, szerintem vagy harmincan is, és én a legvégén, szóval úgy meglepett, hogy sikerült, hogy még fel is kiáltottam, hogy nahát, sikerült :D , és még most is nagyjából ennek az extázisában vagyok! :D Eskü nem gondoltam volna magam, hogy képes vagyok rá, pláne vagy tíz perc vagy negyed óra futás után, szóval ez számomra ugyanaz a konklúzió, amit már más edzésen is megtanultam, hogy amikor úgy érzem, hogy nem vagyok képes valamire, akkor még kétszer annyira is képes vagyok, tényleg! :D Abszolút a saját határaim átlépéséről szól, és mekkora önbizalom löket, ejha! :) Ezért éri meg bármit is mozogni, többek között! :)

Ezen kívül viszont volt kiábrándító része is az edzésnek, mégpedig az, hogy megint új technikát tanultunk, annak örülök, viszont ez már akkor a harmadik, négy edzés alatt, és ahogy kimondta az edző, hogy tanulunk egy új technikát - a japán nevek megjegyzését meg sem próbálom... :D - , már bepánikoltam, hogy én még az előzőekre sem emlékszem bakker...

Aztán persze az új technika gyakorlása párokban, majd randori, na, ezt már megtanultam, hogy szabad küzdelem, ahol többek között összekerültem egy barna övessel is, amitől bennem is akadt a szusz, hogy most kicsinál, de ehelyett ő is begubózott teknős-sünbe, és próbáltam visszaemlékezni, hogy az előző edzésen melyik technikát is tanultuk ebből, és semmi, de semmi nem volt meg bakker, ami annyira elkeserítő volt, hogy tiszta pánik számomra, annyira, hogy el is határoztam, hogy tényleg naplóznom kell, ha nem is feltétlenül ide, de tán nyitok egy füzetet...

Aztán edzés végén mondjuk eszembe jutott, hogy mit tanultunk a múltkor, de onnantól kezdve, hogy a japán nevek rólam gond nélkül lepattannak, pedig az edző még ki is mondatta a csoporottal az új technika nevét is, én is kimondtam, de már az edzés végén sem emlékeztem rá, így meg nehéz emlékezni rá bakker...

Viszont akkor most megpróbálom összeszedni, hogy az eddigi négy edzésemen, amelyek közül az elsőn nem tanultunk új technikát, azaz az eddigi három új technikából, amelyeket tanultam, mik voltak azok, hátha segítetek beazonosítani a nevüket, pláne, hogy most még az edző is mondta a végén, hgoy a technikák tökéletesítése céljából ajánlott a videók nézegetése, márpedig ha nem tudom, hogy hogy hívják, úgy nehéz is rákeresni, ugye... :)

Az első gyakorlat, amit tanultam, földharcból indult, sün-teknős állapotból, és arra emlékszem, hogy az első lépés a támadónak oldalról ráfeküdni a hátára, majd azt a kezet, amelyik közelebb van az összegömbölyödött testéhez, azt a teste alatt kihúzni, míg a másik kezünkkel meg a nyaka fölött próbáljuk megfogni a saját ruhánk ujját, és ideális esetben a támadó két keze a saját két kezét fogja, pontosabban a ruháját, méghozzá az összegömbölyödött nyaka körül, szóval ez egy fojtó pozíció. Ha sikerült megfogni mindkét kézzel a saját - másik kezes - ruhánk ujját, akkor lehet megkezdeni a mozgást, amivel hirtelen lemászunk a másik hátáról és a saját hátunkra fekszünk, magunkkal rántva a sün-teknőst is, hiszen karunk közben a nyaka, ugye, aki így ránk esik - ez nem kicsit volt szenvedéses nekem a nálam kétszer nehezebbekkel, pfff... -, majd onnan mihamarabb kihátrálás, hogy csak a fojtogatott legyen a hátán, én viszont ne, ugye, hanem sőt mellette 45 fokban hason fekve vagy térdelve. Ez nem jutott eszembe most, hogy ezt tanultuk először. Ezt hogy hívják? #1

Aztán a második edzésen egy állásból technikát tanultunk, amin még kicsit nevettem is, mert szerintem én azt már egy csomószor tanultam egy csomó helyen, olyan klasszikusan uncsi: egymással szembeni alapállásból egyik kéz a másik ruha felhajtóján, a másik meg a kezén - ezt is csak most tudtam meg, az előző edzésen, hogy a könyöknél kell fogni, vagy ott érdemes (?), és azzal kezdődik a mozdulatsor, hogy először is felrántjuk magasra a másik könyökét úgy, hogy lehetőleg kimozdítsuk az egyensúlyából, majd szinte teljesen hátat fordítunk neki befelé menet körben úgy, hogy nagyjából csípődobás legyen belőle. Az edző szerint ez egy körkörös mozdulat, kezdve a másik karjának felemelésével, amely alá végül is belendülünk, hogy ő meg körben szépen a csípőnk körül a hátán végezze, jó esetben. Hogy hívják őt japánul? #2

Most meg, a legutóbbi edzésen meg megint valami földharcos feladatot tanultunk, de már nem emlékszem, hogy mi volt, vááá, pedig muszáj!!! Ja, megvan: ez a mozdulatsor úgy kezdődik, hogy a sün-teknős embergombóc egyik keze és lába közé megpróbáljuk beékelni a mi lábunkat úgy, hogy az ember feje felé legyen a mi fejünk is, és azzal a mozdulattal át is lépünk rajta a másik lábunkkal. Aztán itt is valami fojtás jött... De asszem csak elterelésnek, igen, hogy az egyik kezünkkel megpróbáljuk fojtani, aki a karunkra kap önvédelemből, és itt derül ki, hogy ez csak elterelés volt, mert a célunk az, hogy ezt kihasználjuk ahhoz, hogy máris guruljunk oldalra vele, és miközben gurulunk, a másik kezünket is bedugjuk a nyakához kapott keze által képzett lyukba, és akkor valahogy így lesz belőle nem igazi fojtás, hanem ennek a lényege az, hogy ne tudjon mozogni a másik, mert teljes hátraszegezés van. Mondta is vki, hogy hány másodpercig kell a hátán, sőt, elég a vállán is lennie, mármint a porcikáin, mert kérdeztem, hogy mi van, ha én szépen felemelem a popsimat, de mondta egy másik fehér öves, akivel akkor voltam, hogy ő úgy tudja, hogy ha már az ember két lapockája lent van x ideig (20 mp? Jól emlékszem? Jól tudta?), akkor az már pontot ér. Így van ez? És hogy hívják ezt? #3

Eskü veszek egy füzetet, vagy ha van kedvetek, kedves segítőim, itt is folytathatom, és így a fákat is védhetjük! :)

Összességében élveztem a legutóbbi edzést, és kiderült, hogy nálunk van a legtöbb lány a városban :D , ezért a csoport lányainak fotózásai is volt promózni, hogy jöjjön még több lány, ez így is vicces, úgyhogy így most ez körkérdés felétek is, cselgáncsozó virtuális barátaim: nálatok hány lány van fő és/vagy százalékos arányban? Ez csak kíváncsiságos kérdésem! :)

Jó hétvégét mindenkinek, és nagyon köszi a segítségeteket! :)