Javarészt mindenki, aki ebbe a sportba kezd kisebbségi komplexusos?
Nem azért kezdi el az ember, mert nagyon jó élete van, megvan mindene, nem hiányzik semmi az életéből, unatkozik, hanem, mert változtatni akar, keres valami újat, ami jót hozhat. Én bevallom őszintén, az elején még azért kezdtem bele, hogy bevágódjak a csajoknál, mára már ez elhalványult. Igazából eléggé önbizalomhiányosnak és jelentéktelennek éreztem magam (Nem mintha az izmok sok jelentőséget adnának, csak ez elhalványult kicsit.) és szerettem volna, ha megnéznek az utcán és többre tartanak, mint izmok nélkül. Az egész csak kifogás volt, hogy magamért csinálom, másokért csináltam. Beismerem. Mások miatt kezdtem bele, hogy többre tartsanak, elismerjenek, mert sosem ismert el senki, semmiért. Egy keveset segített ezeknek a negatív dolgoknak a halványításában a kevés plusz izom és maga a sport, de mélyen tudom, hogy mi volt az egésznek az elindítója. Ezek a célok is elhalványultak, hogy nőzni tudjak majd könnyebben és megnézzenek, mára már jobban szeretem, amikor erősödök, fejlődök és tudatosan, egészségesen élek, élvezem, amit csinálok, nem másokért csinálom. Amíg nem így volt, nem is foglalkoztam az egésszel komolyan, mára nem zabálok félre és normálisan edzek, nincsenek haverok velem a terembe, akikkel röhögcséljek, mert nem érzem szükségét. Meg is nyugtat, kell az az 1 óra kikapcs heti 3-4x.
Szóval én elismerem és máig is fenntartom ezt, hogy az én lelki nyomorom miatt kezdtem bele a sportba és legbelül még mindig ott lakoznak ezek a dolgok, hiába próbálom azzal mosni, hogy magamért csinálom, mert nem teljesen.
Kicsit úgy is érzem, hogy nem a sport van értem, hanem én érte, ami szánalmas szerintem, de nem tudok mit tenni. Lelkiismeret furdalás, ha félrezabálok vagy, ha elmegyek buliba (Mivel ott inni szoktam, mert nem tudom elviselni pia nélkül a többi ittas embert, de mára már nem járok, csak nagyon ritkán.) vagy, ha kihagytam egy edzést.
Én nem álltatom magam, nem vagyok férfi, 20 éves vagyok, de kell ez az egész, hogy szellemileg, mentálisan stabilabb legyek, ha nem lenne, totál a padlón lennék, ebben biztos vagyok. Legalább tisztában vagyok a gyengéimmel és próbálok rajtuk javítani.
Szóval, vélemények?
válasza:
válasza: válasza:Igen, normálisabb ember lettem tőle, de nem hiszem, hogy minden sport jó erre. Régebben fociztam megye 3-ban 17 évesen. A csapat házi gólkirálya lettem első idényben, mégis padoztattak, nem tudtam, hogy mit csinálok rosszul, sokszor ugattak, ha félrepasszoltam vagy valamit elrontottam, a végére egy kínszenvedés volt az egész, mert stresszeltek a falusi agyoniskolázott stílussal(Aki volt már megyei meccsen, az tudja, hogy miről beszélek.) 17 évesen, lazán leordibáltak, mint bárki mást. Ott is hagytam 1,5 év múlva, mert jót nem sokat tett, csak mozogtam..
Mára már én sem tudnék meglenni edzés nélkül, sajnos vagy nem sajnos, nem is tudom elképzelni, hogy mi lenne velem, ha ismét nem lenne pénzem a kajára.
Én sem szeretem, főleg, hogy kb még sehol sem tartok, de mondják, hogy jó nagy karom van, miközben 16% tzs, 38-39-es kar kezdőnél kicsivel jobb szint, de elég gyenge.
válasza: válasza:Van benne valami, a többség azért kezdi el mert elvár tőle valami pozitívat cserébe hosszú távon. Én itt feltenném a kérdést, hogy miért baj ez? Egyetemet nem azért kezdjük el, hogy később elismerjenek, mind anyagilag, mind szakmailag? Nem azért építesz karriert? Nem azért jössz össze egy nővel mert valami pozitívat vársz cserébe? Úgy van ahogy mondod, de túlkomplikálod.
Valamint a jellemfejlődésedbe is határozottan beleszól, pozitív irányban mint írták.
válasza: válasza:A lelkifurdalás nem kéne. Az jó, hogy már nem a kezdeti célok miatt csinálod, s szerintem olyanokat írsz, ami sokunknál megjelenik, a testépítés sok szempontból hasznos az embernek, igen.
Ami a fő kérdést illeti: nem hinném. Nyilván van mindenféle ember és ok, annyi jó oka van, hogy az ember esztétikusabb, erősebb, egészségesebb akarjon lenni, közérzet, lelki tartás, most ne soroljam. Semmi logika nincs számomra abban, hogy komplexusosnak kellene lennie az embernek.
damadve: De, igazad van.
Az én esetemben az egyetem is egy mások elvárásaiból következő dolog volt. Anyám intézményvezető, a gimis osztályomból pedig kiröhögték azokat, akik nem felsőoktatásba jelentkeztek, komolyan mondom. Ciki volt OKJ-ra jelentkezni. Én őszintén, máig sem tudom, hogy miért választottam ezt a szakot, főként azért, mert nem volt semmi, ami bejött volna, de ez sem tetszett igazán és máig sem a kedvencem, csak csinálom, mert anyám is diplomás és intézményvezető, így elvárt, hogy a gyereke is diplomás legyen, a volt osztályomban is meg kellett felelni, egyetemre kellett jelentkezni. Nekem igazából mindegy volt, mert a mai napig nem tudom, hogy mi az, ami érdekel, ezért csak csinálom az egészet, inkább ez a sport az, ami miatt még talpon vagyok, mert, ha csak az egyetemre kellene koncentrálnom, már tuti a pszichológusnál ülnék heti 3x a kondi helyett. Vannak, vagy inkább voltak bajok fejben, de már jobb azért.
Igen, azért kezdünk valamibe, mert pozitívat várunk cserébe, ezzel nincs is baj, csak nem mindenkinél egyforma az indíttatás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!